Hínye! Előfordult már, hogy épp bikiniben süttetted magad a strandon, mire felbukkant néhány Greenpeace aktivista és megpróbált visszatuszkolni a vízbe?

Szeretnék kérdezni valamit!
Azt nem értem, hogy aki szépen lassan hízik (én is ilyen vagyok), miért nem érez egy határt, hogy ennél többet NEM!
20 kilót elhiszek (nálam + 15 volt a maximum), mert az még csak 3 ruhaméret, ott még lehet csalni fazonokkal és úgy még lehet mozogni (bár már határozottan nehezebb). De a következő +5 kg? A +30 kg? A +35 kg? A +40 kg? Nem folytatom. Egyszerűen nem értem.
Hogy mást ne mondjak, nem volt soha egy baromi jó gatyád, amit imádtál és tudod ilyen soha nem tudsz venni?
Komolyan érdekelne mert nem értem, nem értem. Miért nincs határ?

@bungics: Megvolt a határ. A farmerjaim szépen el kellett tennem. :) De a legtöbb szoknyám, vagy ruhám ugyanúgy rámjön. Főleg azért, mert 70-es koromban bővebb cuccokat hordtam. És már csak azért sem tűnt fel hamar, mert mindig is ekkorának éreztem magam, 70-esen is. Egyébként 85 volt az első, amikor feltűnt. Aztán jött ez.

Kedves Bloggerina, ha elégedett lennél magaddal és elfogadnád a kövérséged, nem lenne (jött volna létre) ez a blog.
Én is azt kérdezném, mint előttem mások, hogy miért nem húztál egy határt? Ha voltál 70kg is, abból nem egy hét/hónap alatt lett 95kg. Akár szervi, akár lelki a baj, mondjuk +5kg vagy +10kg-nál nem kapcsolt be egy vészcsengő, hogy eddig, és NE tovább?!
Nekem két gyerekem van, a kisebbik még nincs másfél éves. Vele több, mint 20kg-ot(!) híztam-vizesedtem, mire megszületett. De egy év alatt visszafogytam a kiinduló súlyomra, illetve 1-2kg-mal alá. És igen, mostanra én is "laposhasú" vagyok, megint. DE! Ezért tenni kell.
Az elhízás sem csak úgy jött magától, a fogyás sem fog. Szép az arcod, szép a bőröd, kár lenne, ha ilyen fiatalon beletörődnél, és "veszni hagynád" a testedet...

@fat.acceptance: Ja és miután feltűnt, sok -sok keserű 1 hónapig tartó szerencsétlen próbálkozásom volt, amiket nem voltam képes tartani, az emberek megbámultak, aztán kiborultam, nem sikerültek a diéták, és a végük 2-3 napos lelki evés volt, amik elvezettek a mostani állapothoz. Jojó effektus, ugye.

@plüss_Teknős: ÉRTELMEZÉS! Ki mondta, hogy elfogadom magam? Pont arról van szó, hogy szeretném elfogadni magam. Az önelfoadás nem a fogyás helyetti lépés, hanem az azt megelőző, 0. lépés. Fogytam már nagyon sokat, mégsem tudtam elfogadni magam, nem láttam a változást stb. Ezért TUDOM hogy ahhoz, hogy egy következő nagy fogyást tartani tudjak, a NULLADIK LÉPÉS AZ ÖNELFOGADÁS. Hogy értékes lehetek így is. És ha látom, hogy értékes vagyok, akkor nem fogok kajába menekülni akkor sem, mikor már sikerült valamit elérni...

@fat.acceptance: Vannak erre is trükkök. Pl. tilos gumis derekú cuccokat venni. Tilos one size ruhákat venni. Mindig szabott, pontos méretű, nem nyúlós ruhákat kell venni.
De ez csak egy a sok kicsi szabályból. Ha majd vékonyságra adod a fejed, segítünk! :)

@fat.acceptance: Én fordítva gondolom/gondolkozom: nekem nem ment az elfogadás, hogy "jó vagyok így is", meg "hiszen szültél két gyereket". A környezetem elfogadott volna, a férjem, a család úgy is szerettek. Nekem nem ment az elfogadás és ez motivált, hogy igenis vissza KELL változnom, le kell fogynom.
Valóban elértettük egymást, nálam az elfogadás azt jelentené, hogy jó vagyok így is, azaz nem kell változnom-változtatnom. Remélem, nem bántottalak meg ezzel!

@plüss_Teknős: Köszönöm a helyreigazítás elfogadását, semmi gond. Egyébként.. Félig így van. Még ha ez némelyeknél ki is zárja egymást, én elsősorban szeretném azt elfogadni, hogy igen, így is jó vagyok! Szeretnék változtatni, ez egy másik kérdés. De attól még azt kéne éreznem, hogy a súlyomtól függetlenül értékes és elfogadható ember vagyok. Ez elvileg két külön történet. Az, hogy változtatni szeretnék, az egy teljesen másik kérdés, mivel itt elsősorban azt szeretném végre megszüntetni, hogy egy ilyen fizikai, külsőségbeli dolog miatt ne érezzem magam értéktelenebbnek. Mert elvileg az ember értékét nem a súlya határozza meg. És ha oda eljutok, hogy az értékemet nem a súlyom határozza meg, az jó. Szeretnék majd fogyni, de ezt egyelőre fontosabbnak tartom. Mert ahhoz hogy boldog legyek, el kell fogadnom magam. El kell fogadnom, hogy a súly bármikor változhat, bármi történhet még, amit nem tudok igazán befolyásolni, vagy rögtön befolyásolni, amitől a súlyom változik. De ennek ellenére belülről ugyanaz a segítőkész, szerethető, értékes, értelmes stb. valaki vagyok.

@fat.acceptance: "De attól még azt kéne éreznem, hogy a súlyomtól függetlenül értékes és elfogadható ember vagyok."
Nem akarlak több fronton bombázni, de ez csak rajtad múlik. Hiába fogják itt neked ezren leírni, te akkor sem fogod így érezni, hiszen a strandos bejegyzésnél írtad, hogy a barátaidnak sem hiszed el. Ráadásul ehhez nem túl jó felületet választottál, itt többen fognak beléd rúgni és keményebben, mint az utcán.

@fat.acceptance: Értem, amit írsz, bár máshogy gondolkozunk, az tény.
Két nagyon jó barátnőm van, akik nem ducik, meg teltek meg vaskosak, hanem kövérek, és kész (90kg+ és 100kg+ 170cm körüli magassághoz). Békében vannak magukkal, nagy társasági élettel, ők elfogadják magukat, a környezetük elfogadja és szereti őket, én is.
De ők pl. rá sem néznek a magukhoz hasonló, erősen túlsúlyos pasikra.

Annyit hadd kérdezzek (a legkevésbé sem sértőnek szánva a kérdést), hogy ha találnál egy kedves, értelmes, értékes, de mondjuk 130kg+ fiút, elsiklanál afölött, hogy kövér?

@Silent Bob: Abból a célból hoztam létre a blogot, hogy hátha sikerül több hozzám hasonlóval beszélgetnem, megosztanunk egymással a történeteinket, és összefogni, biztatni egymást.. Mind az elfogadásban, mind pedig abban, ami utána esetleg a fogyásban következik (annak, aki akarja).

@plüss_Teknős: Igen, elsiklanék. :) Fizikailag attraktívnak SZÁMOMRA nem tartanám (elég háj van rajtam két embernek, nem vonzódom ahhoz, ha máson ennyi van :D), de emberileg értéktelennek semmiképp. Ha kedves, aranyos, simán barátkoznék vele, biztatnám arra, hogy fogadja el magát, mert lesz olyan, aki a belső értékei mellett a külsejét is szeretni fogja, akinek úgy kell, ahogy van! Nekem sem azokkal az emberekkel van bajom, akik nem vonzódnak hozzám. Nem egy az ízlése mindenkinek.. :) Láttam már szerencsére bőven olyat, bár főleg specifikus internetes oldalakon, akik olyanhoz vonzódnak, amilyen én vagyok. Nekem az intoleráns emberekkel van bajom, akik szerint aki nem ennyi vagy annyi kiló, már értékes sem lehet. Illetve kötelező mindenféle diétás tanácsot adni, akkor is, ha az illető nem kéri... Ezzel van problémám.

@fat.acceptance: Ja ezt értem, csak itt (főleg ha sokat leszel címlapos) több köcsöggel fogsz találkozni, mint a valóságban.
Amúgy olvasva a hozzászólásaidat, szerintem is első kör a pszichológus, mert a dolgok nagy részét behallucinálod. Az emberek legnagyobb része nincs olyan rossz véleménnyel a túlsúlyosakról, mint gondolod. ;)

@Silent Bob: A köcsögökkel nincs bajom, csak a szar emberekkel. :D És hát, attól függetlenül, hogy szerintem nem behallucinálom (ld. itt sok hozzászólás), nyilván a pszichológus játszik. Most lett vége a vizsgaidőszakomnak, úgyhogy most már neki tudok állni keresni egy jót, a probléma az, hogy anyagilag nem engedhetem meg magamnak, hogy akár külön a témával speciálisan foglalkozó szakembert válasszak, hanem valami ingyenest kéne keresni, amivel már van rossz tapasztalatom. (Mivel halláskárosult vagyok, szóltam neki, és megkértem, hogy beszéljen hangosabban, mire közölte, hogy az nem fog menni. Wtf.)

@fat.acceptance: "ld. itt sok hozzászólás"
Na erre írtam, hogy ez nem a valóság. :) A blog.hu (meg úgy általában az internet) nem az a közeg, ahol könnyen találsz megerősítést, ha problémád van.

@Silent Bob: Na igen. Kezdek rájönni. Az internet meg persze eddig sem volt az, de ez nincs mindenhol így, pl. Tumblr-ön rengeteg jó dolog van. És mivel én magyarul mégis jobban tudok írni mint angolul, azért határoztam el, hogy megpróbálok más embereket is találni az én cipőmben... :) A tumblr-ön rengeteg az ilyen, és össze is hoz embereket. De magyarul mégis könnyebb lenne.

@fat.acceptance: Nincs ezzel gond, csak tudd a helyén kezelni a dolgot. És tudatosan figyelj oda a real lifeban, arra amit VALÓBAN mondanak neked, vagy ahogy viselkednek veled szemben.

@Silent Bob: Igyekszem, igyekszem. :) Megfogadom ezt. De ha támadnak, azért csak megvédem magam. :)

@bungics: Egyrészt talán pont ezért, mert szépen lassan hízik. Másrészt aki lelki problémák miatt eszik túl sokat és amiatt hízik, az nem feltétlenül a valóságot látja a tükörben. Pont, mint ahogy az anorexiások sem a valóságot látják, azt hiszik 40 kilósan is, hogy kövérek. Mert el van bennük torzulva valami, az agyukban, a lelkükben.
Saját példámból tudom, hogy én konkrétan nem vettem észre, hogy mennyire meghíztam, egyszerűen nem láttam meg hosszú ideig, de ezt az állapotot elég nehéz elmagyarázni. Ma 2-3 kiló felszaladása kétségbe (és fogyókúrába) ejt, pár évvel ezelőtt +20 kilót nem vettem magamon észre. És szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

@fat.acceptance: Meg is kell. De próbáld poénra venni, könnyebb. :)

@mindenannyi: Mondjuk 70 kilósan könnyebben észrevettem a dolgot. 70-ről 71-re felugrást is iszonyúan érzékeltem. Mikor már lelki evés meg minden miatt 85-g eljutottam, onnantól kevésbé, sőt, semennyire.

@Silent Bob: Volt már egy-két teljesen idióta hozzászólás, amin csak simán fogtam a fejem, fejlődök. :D

@fat.acceptance: Helyes, minél kevesebbet feszülsz, annál könnyebb. :)

@Silent Bob: Van pár dolog ami feszül rajtam, de hát ez van. :DDD

@fat.acceptance: Na ez jó irány, erről van szó. ;)

@bungics: én esetemben teljesen világos volt, a kedvenc nadrág is ott porosodott a szekrényben, egyszerűen arról volt szó, hogy nem a fogyás volt a fontos az életemben. Én tudatosan más dolgokat részesítettem előnyben, nem akartam a szükséges időt és energiát belefektetni ott és akkor. Aztán eljött egy nap, hogy akartam, és akkor le is fogytam. Ez a döntés mindenkiben egyénileg kell hogy megérjen. és az sem feltétlen baj, ha soha nem érik meg és egész életében háttérbe szorul a fogyás, csak hosszú távon nekem ez macerás lett volna, mert egyre több időmet vette igénybe a súlyomon való filózás.

Kedves bloggoló!

Szerintem a kövérségednek semmi köze lelki problémádhoz.

Sajnos egy kövér ember (a többség szemében)nem esztétikus, ezt kár vitatni (70 kilósan szerintem bombanő vagy) de ez csak a külső megítélés, nem ismerlek, én hiszek a belső értékek hihetetlen vonzó erejében.
Ez biztos fáj, de egyszerűen ez van, a kopaszságot is nehezen élik meg a férfiak. én pl férfi létemre mindig rettenetesen sovány voltam, elmentem sportolni, az kicsit segített az önbizalmamon de igazából magamban kellett rendet tennem, mert voltaképpen helyesnek tartanak a nők csak nulla önbizalmam volt.

Ha zavar hogy az emberek megbámulnak fogyj le. De ezzel nem oldod meg a temérdek lelki problémád, aminek semmi köze ahhoz épen hány kiló vagy. Inkább kéne egy pszichológussal beszélned.

Ha csak az zavarna hogy a többi ember csúnyákat mond akkor hamis illúzió hogy egy toleráns társadalomban boldog lennél. Fenét ugyanúgy szarul éreznéd magad mert nem tud átölelni a pasid, vagy feldobni a levegőbe.

Vagyis még mindig nem értem, hogy akkor most a tested fizikai korlátai zavarnak, vagy inkább a VALÓS lelki problémákkal akarsz megküzdeni, mert mint említettem azt egy szakemberrel kéne megbeszélned.

@PeterSchöffer: Öhm. De, a kövérségnek van köze a lelki problémáimhoz.
Igen, én is tudom, hogy magamban kell rendet tennem, ezért indítottam a blogot.
Át tudna ölelni a pasim, nálam kétszer akkorákat is meg tudnak ölelni. Jézusom.
A lelki problémák zavarnak, amik nagyrészt a kövérségből fakadnak, de mivel a fogyás ezt nem oldja meg, a lelkiekkel kell foglalkoznom. És pl. egy ilyen hozzászólás is csak ront rajta. :) Nem, egy toleráns társadalomban rohadt jól érezném magam. Mindig kövér voltam, és amíg nem baszogattak vele, addig teljesen jól éreztem magam, mindig voltak barátaim is, társaságom is. Amíg ez nem került előtérbe, nem utáltam magam és sokkal jobb volt. Szóval de, a toleráns társadalom sokat segítene. Nem azért zavar a méretem, mert engem akadályoz, hanem azért, mert a világ nem tudja elfogadni.

@fat.acceptance: mit jézusomozol a te szavaiddal éltem.

" lelki problémák zavarnak, amik nagyrészt a kövérségből fakadnak, de mivel a fogyás ezt nem oldja meg, a lelkiekkel kell foglalkoznom."WTF???

szerintem tényleg le kéne ülnöd egy hozzáértővel beszélni mert most nem tudom eldönteni hogy vannak valós lelki problémáid (amit a történetedet olvasva elképzelhetőnek tartok) vagy szimplán szar kövérnek lenni? mer akkor szélmalomharc amit csinálsz és ebbe bele kéne törődnöd, sajnálom.

"s pl. egy ilyen hozzászólás is csak ront rajta. "
El kéne fogadnod hogy ilyen világban élsz, az aknára lépett gyerek sem fog többé focizni. Féreg a világ mindenkinek másként fáj.

idősnek még szarabb lenni a világban. perpillanat itt csak a fiatalnak, szexinek, és ostobának van helye. minden ami múlandó, vagy beteges annak nincs helye.
de ez csak a felszín az értelmes ember ezen elegánsan tovább lép.

@fat.acceptance: Toleráns társadalom nem létezik. A soványakat ugyanúgy leszólják, keresnek valamit, amibe bele lehet kötni: akkor görbe a lába, kicsi a melle, van egy mikroszkópikus gödröcske a combján, akkor fúj, narancsbőrös.
Megjelenik egy paparazzi fotó Heidi Klum-ról (A Viktoria Secret modellje könyörgöm!!), miközben a gyerekeivel fürdőzik, egyből százezren fikázzák, hogy mennyire elhagyta magát és fúj, milyen a hasa (4 gyereket szült könyörgöm).
Elmebeteg a világ, nem érdemes a külvilággal foglalkozni, mert abba belehülyül az ember. Magunknak kell megfelelni, jól kell érezni magunkat a bőrünkben. Én úgy érzem neked ezzel van bajod, csak ráfogod a külvilágra.
Én még mindig az életmódváltásra szavazok, mert szerintem te ahhoz közelebb állsz. :)
Érdeklődéssel olvasom a blogodat, hogy merre fog ez fejlődni! :)

arról nem is beszélve hogy a mozgás létfontosságú az emberi szervezetnek. olyan mint az evés, ivás vagy levegővétel. a mai társadalom nem követeli meg, de az emberi test alapvetően nagyon sok mozgásra lett kitalálva.
ne azért mozogj hogy lefogyj, hanem azért hogy jól essen a szervezetnek. pár hónap után talán meg is szereted és a része lesz az életednek. függetlenül a súlyodtól, mozogni KELL.

@bungics: Már mondtam, az elfogadásra való törekvés nem zárja ki az életmódváltás. Ami nagyrészt be is állt, hisz nem eszem cukros és lisztes dolgokat....
Köszönöm, remélem jó lesz a blog.

@PeterSchöffer: Ha jólesik, majd mozgok. Ennyi.

@fat.acceptance: kijavítanálak, majd ha mozogsz jól, fog esni.

@PeterSchöffer: Ne javíts ki! Nem kértem az életvezetési tanácsaidat, sem azt, hogy dönts helyettem, mi hogy lesz jó. Mozgok, ha akarok és van kedvem hozzá. Ha lesz kedvem hozzá és mozgok, akkor igen, jól fog esni. Ahogy eddig is jólesett, ha csináltam. Az nem esik jól, hogy az ilyen kényszeresen okoskodó megmondóemberek elvárásai alapján kezdjek neki!

@fat.acceptance: dolgozni sem szeret az ember, de ha beletörődik hogy valahogy ételhez kell jusson, ez az élet rendje, más szemlélettel még akár boldogan is mehet be ugyanazt a szar melót csinálni.

@fat.acceptance: jajj ne haragudj nem illett a világképedbe? hát boccs, de tényekkel nehéz vitatkozni. asszem ez is a legnagyobb problémád. még a végén kiderül hogy te vagy a legintoleránsabb itt közülünk. Nem fogadod el a világot, inkább az fogadjon el téged. bravó

@PeterSchöffer: Elfogadom én a világot. Nincs semmi bajom azzal, ha más mozogni akar, hát mozogjon! A baj azzal van, hogy nem kértem azt, hogy megmondd, mit csináljak, és mégis ezt teszed. A baj azzal van, hogy aki mozog, rá akarja erőltetni a nem mozgókra a saját világképét. Én nem akarom ráerőltetni senkire a saját elképzeléseimet. Az nem illik a világképembe, hogy megmondják, mit csináljak, mikor rohadtul nem kértem!

Pontosítanék, a világnak azt a részét elfogadom, amelyik engem elfogad. Sok minden vagyok, de intoleráns nem. Az embereket kéne hagyni, hogy olyanok legyenek, amilyenek, amíg azzal mást nem sértenek vagy bántanak. Alig hiszem, hogy az én kövérségem bárkit bántana.

@fat.acceptance: Figyelj! Nekem van egy veleszületett gerincbetegségem, négy éves koromtól hordtak a szüleim gyógytornára. Aztán 16 éves koromtól már magamtól csináltam...illetve nem csináltam, mert annyira gyűlöltem/gyűlölöm a mai napig, hogy azt el nem hiszed. Éveket hagytam ki, meg is lett a böjtje: fájdalmak, rondább tartás, nem részletezem. Aztán megint torna (semmi más nem jó csak a torna), megint kihagyás, megint fájdalom. 43 éves vagyok és létezni nem tudok torna nélkül, ennek ellenére nem lett az életem része. Van, hogy kihagyok hónapokat. Aztán megint a szokásos: fájdalom. Hidd el, ez a teljes tébolyda (dr. Haus, ugye láttad..). Hiába tudom, hogy nekem életem végéig ez a sorsom, nem lett az életem része, utálom, gyűlölöm. Erről szól az életem: kihagyások, de csak csinálom. Csinálom mert muszáj. Nem vagyok büszke magamra, sőt utálom magam, hogy nem vagyok képes olyan magától értetőtővé tenni, mint a fogmosást. Minden áldott nap meg kell magam erőszakolni, hogy elővegyem a rohadt szőnyegemet és bekapcsoljam a magnót. De enélkül elpusztulok. (Most ebben a melegben megint nem csináltam, szarul is érzem magam). Ááá, szóval érted miről beszélek.

@fat.acceptance: akkor a faszé csinálsz blogot ha ennyire fáj hogy valaki tanácsot ad?
"ép testben ép lélek" mekkora klisé és mégis mennyire igaz.
egy modellalkatú nőnek aki még fogyni akarna annak meg azt mondanám, hogy a napi 3 étkezés szükséges. vagy a húsbevitel a gyereknek.

egy anatómiai tényt vezettem le ami társadalmi probléma. tudod mi az az endorfin? a szexen kivül sportolással lehet bőségesen hozzá jutni, szerintem rádférne.

@bungics: Értelek, igen. És kitartást kívánok a folytatáshoz! Pontosan ez van nálam is... De így hogy muszáj, meg kéne, meg satöbbi, nem igazán fog az életem részévé válni. Kéne egy kis nyugalom, elfogadás stb. Ha nem muszájból, hanem csak úgy csinálgatnám, talán az életem részévé válna. De lehet hogy soha nem fog. Ezért kell elfogadnom magam, mert nem tehetem a boldogságom és az életem attól függővé, hogy ez beválik vagy sem. Le kell majd diplomáznom, nagy céljaim vannak, nem hagyhatom, hogy az húzzon vissza, szeretek-e futni vagy sem!

@fat.acceptance: Nem értelek.
El akarod fogadni magad - de mit is? A tested? Ha elfogadod, akkor nem lenne téma a súly.
Nyugodtan add át magad annak az érzésnek: én így utálom magam. A francokat kell mindig mindent elfogadni. Innentől meg már lehet változtatni.

@fat.acceptance: pont ez a lényeg, tökmindegy hogy szerecc e tornzáni vagy sem. muszáj, a szervezetnek szüksége van rá, ezt most ne úgy értsd mint egy személyi edző aki le akar fogyasztani. én most nem azért kardoskodok hogy zsirt égess. nem. én most a lelki fejlődésed végett állok ki ha észrevennéd. ha még fogysz is az okés, de az lényegtelen, a sport egy nagyon jó rituálé amiben az ember megismeri a szervezetét, a testét, a korlátait, közelebb kerül önmagához spirituális értelemben is. egyszerűen kötelezőnek kéne lennie, mert hidd el hosszú távon már akarni fogod (vagy nem de ne ez a lényeg)

@bungics: ott a pont

@PeterSchöffer: Azért csináltam a blogot (elmondom harmincadjára is, milyen kedves vagyok), hogy hozzám hasonló sorsúakkal megbeszélhessem a dolgokat, megosszuk egymással a történeteinket, és segítsünk egymásnak. Amibe nem tartozik bele a: fogyj le, mozogj, ne egyél ezt és azt semmilyen formája.

@bungics: A testem is. Igen. Mert a testem is hozzám tartozik, és teljes egészében szeretnem kell magam ahhoz, hogy egy lelki egyensúlyt el tudjak érni. Márpedig én nem fogok tudni rászokni akár a mozgásra, akár bármire anélkül, hogy egyensúlyban lennék. Tudod, ha valaki békében van magával, nem fog depressziósan a kajába menekülni. Például. Ezért igen, így ahogy vagyok, el kell fogadnom magam, ahhoz, hogy változtatni tudjak. Ha instabil vagyok és utálom magam, akkor nem bírok tartani semmilyen korlátozást, nem akarok megmozdulni, és csak az evésen jár az eszem. Ez ilyen egyszerű....

@fat.acceptance: akkor olvasd el az előző hozzászólásomat. és ha továbbra is fenntartod amit most irtál akkor hagyom a léleképitő ötleteimet és hasznosabb dolgokra forditom az energiám. mert igy csak egy "keseregjünk egymás kövérségén és hagyjuk a valódi problémákat" blog lesz

@PeterSchöffer: De ne tegyél már semmit kötelezővé számomra, kérlek! Ez a megmondás álcázása, takargatása... Remek, legyen ez a véleményed, elfogadom. De ne akarj már rám erőltetni valamit, amit én nem akarok. Kontraproduktív ugyanis. És de, az a lényeg, hogy az ember tehesse meg amit akar. Ha én nem akarom a szabadidőmet idióta futkározásra (ez most direkt sarkítás) áldozni, akkor nem fogom. Helyette megnézek egy jó filmet, beszélgetek egy jót a barátaimmal, olvasok etc. Én döntöm el, hogy töltöm el az időm. Senkinek nincs joga, vagy jogalapja megmondani, mit kéne csinálnom.

@PeterSchöffer: Megint nem értesz. Nem a kesergésen van a hangsúly. Hanem pont azért, mert az emberek többsége empatikus, és képtelen megérteni azt, akinek a szituációjában nincs benne, TÁMOGATÁST szeretnék. Adni és kapni. Elmondani, hogy megértem az illetőt és mellette állok. Ilyenek.

az a baj hogy az egyensúlyi állapot egy cél. de te úgy akarod elkezdeni a valódi dolgokat hogy már ebből az állapotból indulsz?

szerintem ezen a személeten kéne változtatnod. pont az lenne a cél hogy kibaszott sok erőfeszítéssel eléred a nyugalmi állapotot. most csakúgy várod hogy ölbe essen?

@fat.acceptance: Kecske is, káposzta is - a kettő nem megy egyszerre. A kört sem lehet négyszögesíteni. Kutyából sem lesz szalonna. Szarból sem lehet várat építeni, pedig sokan megpróbálják.
Ennyi jut most eszembe. :)

@PeterSchöffer: Az egyensúlyi állapotért természetesen tenni kell. De ez a tevés nem a futás vagy bármilyen más mozgás. Ezekkel eddig 68 kilósan sem sikerült elérnem semmilyen egyensúlyt, sőt, rosszabb lett! Miért nem lehet megérteni, hogy minden ember más? És hogy nekem az egyensúlyhoz más kell, és nem a mozgás fogja megadni. Eddig se adta meg. Mikor rendszeresen mozogtam, az valami borzalmas kínszenvedés volt. Órákba telt bármire rávennem magam, és kb 1 órával utána megint rossz volt. Az önértékelésen kellene változtatni, ami nem megy, ha az embernek mindig megmondják, mit is kéne tennie, fogyjon le, mozogjon, stb. El kéne fogadni komolyan, hogy mindenki máshogy működik!

@fat.acceptance: még mindig nem érted , hogy én más megközelítésből ismertetem a mozgást, na mindegy.

sajnos sok hozzád hasonló embert ismertem, és (ne legyen igazam) de amit most csinálsz az csak menekülés, időhúzás amíg meghozod az igazi döntést. mi van ha nem kapsz támogatást?
sok ismerősöm volt aki (szerető, depresszióba zuhant művész) bármennyi támogatást kaphatott amíg ő saját magában nem fogalmazta meg a célt és nem kezdett keservesen harcolni érte, addig csak az időt húzta.

itt két dolgot kaphatsz:
1. kövér vagy bakker húzz innen
2. te is kövér vagy? én is zugevő vagyok, megértelek. akkor jó öleljük meg egymást

egy ilyen személytelen közegből nem tudom mennyi erőt lehet meríteni sok sikert, de szerintem a személyes beszélgetések, egy másik ember VALÓDI támogatása talán többet segít. a lényeg, hogy minden rajtad múlik.

@fat.acceptance: A fogyáshoz nem kell mozgás. Olvasgass Szendi Gábort.

@PeterSchöffer: De, értem, de attól, hogy te abból a szempontból közelíted meg, a te igazságod nem válik az én igazságommá. Elfogadom, amit te gondolsz róla, de te is fogadd el, hogy én máshogy látom.
És nem vagyok zugevő. :D Személyes támogatást is kapok, csak bár rendkívül csodálatos emberekről van szó, nem tudnak úgy megérteni, és úgy átérezni a helyzetem, mint olyanok, akik a saját bőrükön érzik. Ezért akartam sorstársakat kutatni.
És hidd el, harcolok. Körülbelül minden hozzászólásom a harc része... Hogy ne engedjem, hogy az ilyenek földre vigyenek többé. Ez is a harc és a cél része.

@bungics: de továbbra is! én nem a fogyás miatt mondtam a mozgást!!

Figy, bocsi, ha kötözködésnek tűnik, de miért így öltözködsz? Én is túlsúlyos vagyok egy csöppet, sajnos, legalábbis többet nyomok, mint amennyit kéne ilyen magassághoz, ennyi idősen, de minden erőmmel igyekszem úgy öltözködni, hogy ne ez legyen a legszembetűnőbb az embereknek. Magamnak se tetszem a tükörben, és ha a sonka combjaimat meglátom,máris menekülnék a világból, ezért inkább háromnegyedes rövid nadrágokat hordok, olyat, amiben nem arra kerül a hangsúly. Vagy olyan pólókat, amik mondjuk a csípőmig érnek, mert az egyszerűen jobban áll, és nem a hurkákat hangsúlyozza.

A fenti képeden legalább 3 dolgot tudnék kifogásolni (nem kéne ilyen rövidet, ilyen szűket, és ennyire félbevágó fazonú szoknyát felvenni), pedig ezen tök könnyen lehet segíteni.
És ha olyan ruhákban jársz, amik jól állnak és csinosak, akkor sokkal jobban is fogod érezni magad. Annyi nőt látok az utcán, akik nagyon jól néznek ki még több 10 kiló túlsúllyal is, és még csak nem is a tipitopi kategória, hanem egy kicsit 'alternatívabb' vonalban mozog. Én is tipikusan farmernadrágos, kicsit 'topisabb' ruhákban (értsd, nem tapadós póló, nadrág) járok, de lazák, jól érzem bennük magam, és jól is lehet őket kombinálni.

Ajánlom a turikat, ott találok magamnak jellemzően én is cuccokat (a csípőmre sajnos a sima üzletekben nincs nadrág, pedig csak annyi van, hogy szélesebb, mint a derekam).

Itt van pár csajszi, akik hasonlóan ducik, de nézd meg, mennyire csinosak:

www.style-den.com/wp-content/uploads/2012/11/Dressing-Tips-for-Fat-girls.jpg

x99.xanga.com/631f654058135259852394/m206950458.jpg

pinkfashionz.com/wp-content/uploads/2013/02/Womens-Plus-Size-Clothing-22.jpg

www.stepbystep.com/wp-content/uploads/2013/01/How-to-Dress-Well-when-Youre-Overweight1-400x276.png

Szia!
A sporthoz csak annyit, hogy szvsz addig fogod utálni, amíg meg nem találod azt, ami neked való. Amint rájössz arra, hogy melyik az a sport, amit nem kínszenvedésnek, kötelességnek, harcnak élsz meg, hanem örömnek, akkor fogsz sínre kerülni.

Remélem nem haragszol meg, de öltözködés ügyben egyetértek Zs-vel. Sajnos nem áll jól neked se a miniszoknya, se a rövid mellény. Nem kell takargatnod magad, ez nem erről szól, de tény, hogy ilyen alkathoz ilyen öltözékkel nagyságrendekkel többen fognak megbámulni (nem pozitív értelemben), mint ha olyan ruhát vennél fel, ami előnyös.

@fat.acceptance: ez nagyon demagóg duma, mert vannak kikezdhetetlen igazságok, és ha abban sem egyezünk akkor nincs, kommunikáció nincs vita, nincs fejlődés.

ez a minden relatív gondolkodás zsákutca, egy joker az olyan helyzetekre amikor nem mersz fejet hajtani a másik előtt. ha nincsenek viszonyítási pontok akkor bármire rásütheted hogy értékes.

függetlenül a vitáktól a mozgás emberi létszükséglet, depressziót és szervi bajokat okoz a hiánya. ez tény.
a túlsúly is ilyen tüneteket produkál, ez is tény. ezzel nem téged támadlak csupán lefektetek pár alapkövet amire bungics is utalt, hogy kezd azzal hogy elfogadod az igazságot. utána már könnyebb felfelé menni.

elolvastam a történeted, még fotót is mellékeltél, hozzászólásokat követtem, és te továbbra is empátiát vársz el? mi ez ha nem empátia ne haragudj? attól hogy objektiven hozzászólok attól még lehetek empatikus, lehet hogy sokkal többet segítek ezzel mintha hamisan annyit írnék, hogy "respect tesó!"

nem kell mindent támadásnak venni azért mert nem tetszik, egyből elítélsz, hogy rád akarok bármit erőltetni mert szóba került a főgonoszod neve a "sport". az mindenkire érvényes függetlenül a súlytól csak te egyből elintézted hogy unod az ilyen sporthajhász majmokat. és te beszélsz empátiáról?

te csak simogatásra vágysz de a durva igazság már nem tetszik.

@PeterSchöffer: Hát valahogy így.
Amúgy a mozgást máshogy is fel lehet fogni. Nem kell lépcsőt használni, fel lehet menni egy emeletet a plázában. Egy megállóért nem kell felszállni a villamosra, de még kettőért sem. Nyár este lehet csak úgy sétálni egyet a fb-on való chatelés helyett. Kutya vásárlásra nem buzdítalak (az komolyabb dolog, nekem ez a vesszőparipám), de ha van egy barátnődnek a környéken, akkor néha elmehetsz vele és közben dumáltok vagy felajánlhatod, hogy te is megsétáltatod. Télen, bár nem divat és a közös képviselő dolga (...)de ellapátolhatod a havat a házatok elől. Szóval valahogy így el lehet kezdeni.

Gondolkoztam, mióta kommenteltem :-)
Azt az ellentmondást nem értem, hogy ahhoz, hogy elkezdj változ(tat)ni, előbb el kell fogadnod magad.
Nekem ez annyit tesz, hogy:
kövér/sovány/kopasz/görbe lábú/kis mellű/pattanásos/csámpás fogú stb. vagyok. Elfogadom magam - vagyis, nekem JÓ, hogy ilyen vagyok, ELÉGEDETT vagyok, SZERETEM magam így. A barátaimnak jó vagyok így, elfogadnak, szeretnek.
De ha ez mind igaz, és megbékélek, akkor utána miért is akarnám (magam) megváltoztatni? (Fenntartom, hogy továbbra sem kötözködöm) :-)

Szia!

Ha segítséget akarsz elfogadni magad:
- Facebook-on van egy Duciland nevű csoport.
- Az Index fórumon van egy "Szeretjük a telt lányokat" topik.
- Pszichológus?
- Öltözködés: megnéztem a mostani képed, és egyetértek egy előttem szólóval: ezzel az alakkal nagyon nagyon csinosan lehetne öltözködni! Én most vettem egy új ruhát, csomót próbálgattam, mi áll jól, eladólány nagyon készségesen segített, nem simul rám, enyhén slankít, térd fölé ér, és V dekoltázsa van!!! Kaptam ám az utcán bókokat!

Azoknak, akik nem értik, miért nincs határ: mert abban az időben más a fontos. Ennyire egyszerű. Annak, aki hajlamos a hízásra, szinte mindig észnél kell lenni, ne szedjen fel kilókat. Ha egy hosszabb időszakon át ez háttérbe szorul (a blogírónál érettségi, nálam pl. családi betegség, munkanélküliség, úgy, hogy vihette volna a bank a lakásom, ha nem feketemunkázok eleget, majd terhesség).

"Még ha ez némelyeknél ki is zárja egymást, én elsősorban szeretném azt elfogadni, hogy igen, így is jó vagyok!"

Az a probléma szerintem ezzel, hogy alapvetően a társadalom mit lát egy kövér emberben? Akarat-gyenge, lusta, sokan okosabbnak gondolják magukat a szép lányoknál előítéletességből (lehet te nem, én most általánosságban mondom), sokszor kialakulnak komplexusok is. Mondhatnád, hogy ezek előítéletek, általánosítás, de attól még alapja van, mint ahogy több általánosításnak is. Egy kívül egészséges ember belül is sokkal valószínűbb, hogy egészséges. Ettől függetlenül bárki lehet jó ember, bárhogyan is nézzen ki, de bizonyos negatív tulajdonságok korrelálnak a kövérséggel.

" Szóval de, a toleráns társadalom sokat segítene. Nem azért zavar a méretem, mert engem akadályoz, hanem azért, mert a világ nem tudja elfogadni."

Másokat okolni a saját rossz sorsunkért gyenge jellemre vall. Nem akarok durvább példákat felhozni, főleg nem sarat dobálni feleslegesen, de annyit mindenképp el kell mondanom, hogy a társadalom egyik legsúlyosabb problémája az, hogy mindig másokban keressük a hibát, magunk helyett.

Ezen muszáj lesz változtatnod, bár hiába mondom, sajnos a fél országnak ugyanúgy változtatnia kellene ezen.

Az igazi jellem abban nyilvánul meg, ha
1. belátjuk, hogy a saját életünkben a rossz dolgokért mi is hibáztathatóak vagyunk
2. miután beláttuk hibáinkat, megpróbálunk változtatni ezeken

@plüss_Teknős: Nekem az elfogadás azért kell, hogy megbékéljek magammal. Hogy szeressem magam. Hogy nyugodt legyek, és stabil. Azt akarom elérni, hogy így is szeressem magam, mert a fogyás az nem biztos, hogy állandó. A súlyom nem kötelezően állandó tényező. Viszont a belső értékeim igen, ezért bárhogy is nézek ki éppen, szeretnem kell magam. ÉS ha nyugodt vagyok, képes leszek fogyni. Mert ez a nyugodtság, önszeretet hiányzik ahhoz, hogy képes legyek a kajától távolmaradni, ez hiányzik ahhoz, h meg akarjak mozdulni. Ha depressziós vagyok, akkor enni akarok és elbújni mindenki elől. Ha békés vagyok, akkor ki akarok mozdulni és nem fogok a kajába menekülni.

@shole: Ezeket ismerem, de szerettem volna kiírni magamból ezeket a dolgokat, márpedig a facebook annyira nem alkalmas rá. :)

@random guy: Nem másokat okolok. Azt tartom, hogy a jelenlegi helyzet rengeteg tényező függvénye. Ami tényezők közt az én hibáim is benne vannak. Ezt nem tagadtam soha. De a saját elkövetett hibáimmal egyedül én tudok mit kezdeni. A társadalom, az intolerancia hibájára pedig fel tudom hívni a figyelmet, de azzal mást nem tudok tenni. Nem azt mondom, hogy én nem hibáztam, hanem azt, hogy NEM CSAK ÉN. Változtatni akarok a hibáimon és belátom őket. De ez nem zárja ki azt, hogy igenis a rohadt társadalom is kurva sok mindenért felelős!!!

Szerintem csinos vagy, de szörnyű előnytelenül öltözöl. Kár.

@Intizar: Van, akinek tetszem így. :) Ez van.

@fat.acceptance:

azért az öreg ördög ne b@ssza már meg.

1. ha zavar a súlyod, akkor tegyél ellene. nem rinyálni kell, nem "fúj mozgás" meg "nekemsenkinemondjamegmitcsináljak", bakker, kitartást, elszántságot meg akaraterőt belefeccölni, és jónapot. nem lehetetlen, egy pár embernek már sikerült a világtörténelemben lefogynia. ha meg le akarsz fogyni, és tudod is mit kellene csinálni, de nem csinálod, akkor könyveld el magad akaratgyenge sz@arnak, de ne a rohadt társadalomra mutogass (ami önmagában is lol)

2. másik megoldás, hogy baszol az egészre, és elfogadod magad olyannak, amilyen van, jó, a te döntésed, hogy nem akarsz rajta változtatni. Éljél akkor kövéren, mozgás helyett toljad a sajtburgert, de akkor viseld az ódiumát is, és ne csodálkozz, ha kiröhögnek a szűk szoknyáddal meg a feszülős topjaiddal (ezen felháborodni egyébként olyan, mintha kimennék a körútra egy szál rózsaszín bőrtangában, aztán csodálkoznék, hogy miért röhög körbe az a rohadt társadalom. na vajon?)

szóval ne haragudj, de amit csinálsz, az rinya rinya hátán, egyszerűen a hasonszőrűek megerősítésére van szükséged, nehogy bármit is kelljen csinálnod, és mindent a cúnya gonosz társadalomra foghass.

az meg, hogy egy hozzád hasonló testsúlyú fiút nem tartanál vonzónak, hát az egyszerűen beszarás, de tényleg, le is nullázod magad teljesen.

ja, és még valami: nézzél már körbe a világban, hogy mások, a tiednél egy csöppet nagyobb problémával, hogyan nem rinyálnak, hanem teszik a dolgukat. jaj-jaj kövér vagyok, jabazmeg, másnak meg hiányzik keze-lába, és paralimpiát nyer. szánalmas, amit művelsz.

@R.-né Kerrigan Sára: Tenni fogok. De leírtam, nem ez az első lépés.
Nem tolok sajtburgert, öt éve nem ettem. Ne haragudj, de amit csinálsz, empátiamentes szar fröcsögése.
Az, hogy kinek mi tetszik, az nem akarat kérdése.. Én se tartom nullának azt, akinek nem jövök be.
Igen, felháborító mást kiröhögni azért, ahogy kinéz.
A körúton pedig nem mászkálnak rózsaszín bőrtangások, tanúsíthatom. :)

@R.-né Kerrigan Sára: Egyébként értő olvasásból iszonyatosan gyenge vagy. Ezerszer leírtam, hogy tenni fogok még a fogyás érdekében, az önelfogadás is annak a nulladik lépése, illetőleg hogy támogatást és megértést akarok megosztani és kapni a hasonszőrűektől... Olyat, ami produktív. Nem egy ilyen undorító fröcsögést, mint a te hozzászólásod... Nem értem hogy tudsz tükörbe nézni és élni ilyen ocsmány belső világgal.

mifelénk aszondanák rád hogy KISÜLNÉL A SAJÁT ZSÍRODBAN

@tohonyagenny: Felétek rohadt gyengék lehetnek az emberek biológiából. :DDD

@fat.acceptance:
A kérdés az, hogy magadnak tetszel-e? Hogy mit látsz, amikor a tükörbe nézel? És hogy miért fontos feltétlenül, hogy van, akinek így tetszel. Másnak kell megfelelni, vagy magadnak?

@fat.acceptance: na, oké, túltettük magunkat rajta hülyék mindig vannak, de ezt felejtsük már el hogy "empátiamentes", meg "intoleráns".

miért kéne bármit is tolerálnia egy embernek? miért akarod megmondani a másiknak hogy mit toleráljon? ez is a mai társadalmak hazug illúziója, mint ahogy minden századnak megvoltak a maga jelképei is, de ez csak a felszín. te amit elvársz az humanizmus, nem pedig toleráns, intoleráns grr. pont ez a lényege hogy faszt érdekel az hogy valaki fekete, kövér, vagy buddhista. egy embernek joga van kinyilvánítania a nemtetszését. a liberalizmus harcol azért hogy ledöntsön társadalmi normákat, de ennek az eszmének a véglete ugyanaz mint a a diktatúráknak, liberálfasizmus, mert ugyanúgy az emberek szájába adja hogy mit mondhatnak és mit nem.

visszatérve Hozzád, az átlagember szemében a túlsúly az egészségtelen életmód szimbóluma, nem pedig a rossz emberé. ezért a súlyod elleni támadást ne a lelked ellen intézett rohamnak vedd, hanem az életmódodért.
egyik ismerősömnek ezért nem lehet gyereke, a másiknak meg lehet leműtik a lábát mert ahogy várható volt cukorbetegség alakult ki nála. és hiába könyörgött nekik a családja hogy legalább biciklizzenek, kocogjanak, mozgassák meg magukat, leszarták. igy most sokat kérhetnék rajtad számon az empátiát (akár én is) hogy teljesen jogosan fröcsögünk, mert nem ismered a mi történetünket amikben csupa szenvedést hozott a szeretteikre a saját testük leszarása.

@PeterSchöffer: Azért ácsi. A liberalizmus, a tolerancia, empátia kurvára nem azt jelenti amit te leírtál. :D Akik nem hisznek benne, azok szokták ilyen szánalmas módon direkt elferdíteni. Nem arról van szó, hogy azt gondolja mindenki, amit én és mindent a másik szájába adok. Arról van szó, hogy az egy elvárható minimum lenne az emberektől, hogy hagyják a másikat élni!! Hogy nem szólnak be neki ad absurdum azért ahogy kinéz. Nem kell mást gondolni, ne legyen más a véleményed!!! Hanem úgy legyen ugyanez a véleményed, hogy közben tekintettel vagy a másik emberre is. És a szólásszabadság már ne haragudj, nem végtelen. A korlátai ott kezdődnek, ahol a mondadnó megsért másokat. Mint megalázás, gyűlöletbeszéd, ilyesmi. Szóval tévhit, hogy bármit csak úgy ki lehet mondani. Gondolni mindent lehet, a saját fejében az ember olyan vadbarom idióta lehet amilyen csak akar, de ennek kinyilvánítása igenis ütközik korlátokba.
Sajnálom a példákat, akiket említettél. DE! Nem, nem jogos rajtam számonkérni az empátiát, mert én úgy válaszolgattam, hogy NEM ismertem ezt a történetet. Ti pedig mind úgy, h teljes mértékben tisztában vagytok az enyémmel. Nagy különbség. De ha komolyan csak ennyi: makkegészséges vagyok, rohadt sok mindent tudok csinálni, messze vagyok a cukortól stb... És azért a kép se hiszem h arra utalna, hogy nem bírok felkelni és mindjárt cukorgyárat okádok.

@.Zs.: Jaj, mintha senkinek nem számítana, hogy milyen visszajelzéseket kap. :D

@fat.acceptance:
terelsz :)
Persze, hogy számít, hogy milyen visszajelzéseket kap, de ettől függetlenül a seggedet a saját belátásod szerint, a saját jóérzésed (vagy nem tetszésed) miatt fogod felemelni a kanapéról, nem?

@fat.acceptance: szánalmas torzítás? azért fröcsögsz te is rendesen...
óóó nálam sokkal okosabb emberektől idéztem, sajnos úton útfélen mindenki a tolerancia szóba szerelmes de fogalma sincs ennek az egésznek az igazi hátteréről, amit röviden próbáltam levezetni.

a korábbi hozzászólásaid úgy kezdődik "jajj ne szólj be nem ismersz" vagy "szemét vagy pedig nem ismered a történetem" kezdetben ugyanúgy senki sem ismerte...

egyébként költözz ide:

www.femina.hu/fogyokura/kepes_cikkek/kover_nok_orszag

a mi kultúránkban nem elfogadott, ott viszont igen. én sosem szóltam be valakinek ha kövér volt, vannak kövér barátaim is (bár szerintem van különbség egészséges kövér és túlsúly között ahogy vékony és sovány között is) de őszinte leszek nagyon sok szexi, csinos molett nőt láttam már, de ugyanúgy leőzgidázzák a csontsovány nőt is. az emberek mindig is tettek megjegyzéseket, miért? mert ostobák. a szokásos megszoksz vagy megszöksz, rád is igaz, a többezer birka nem fog megváltozni.

a lényeg hogy te szabad akaratodból vagy kövér. a másik a szabad akaratából dohányzik. nálam például valamilyen szinten a kettő között nincs különbség, hisz ahogy tapasztaltam, nem közvetlenül de a túlsúly is fájdalmat okozhat embertársainknak.

@fat.acceptance: akárcsak a füvezés. nálunk a fű megfelelője az alkohol, ezer problémát okoz naponta, de csak azért legalizálni a füvet mert az alkohol is legális logikátlan érvelés. vagyis ha a kultúrában nem elfogadott, akkor azt nem fogják tolerálni.

igen én is szeretném ha john lennon dala valósággá válna, de attól még messze van ez az ösztönlényi társadalom.

@PeterSchöffer: menjünk még tovább, mi van ha azt vesszük hogy a társadalom teljesen jogosan követeli meg hogy fogyj le? durva szélsőség de gondolj bele. ha elvárja hogy ruhában menj dolgozni, akkor azt is elvárhatja, hogy ne dohányozz az iskolában, vagy ne edd egészségtelenül tele magad. mi lenne ha neked kéne inkább alkalmazkodni a többihez, és nem fordítva?

@PeterSchöffer: Én nem gizdázok le másokat. Tehát ez rám nem igaz. Amit leírtam, azt magamtól is ugyanúgy elvárom. És már ne haragudj, az, ha én válaszként fröcsögök egy keveset mert valaki hülyeséget beszél, nem ugyanaz, mint ha valaki egyből ezzel nyitna. :D A másokat sértő fröcsögést az ember nem köteles halál nyugodtan elviselni. A tolerancia sem azt jelenti, hogy mindent tolerálni kell. A másokat sértő dolgokat NEM.
És nem, nem a szabad akaratomból vagyok az. De ugye ezzel kapcsolatban meg már... kifejtetted áldásos gondolataidat.
És hé. Nem kell alkalmazkodni hozzám, nem kell szeretni, nem kell rajongani. Csak békén hagyni. Élni és élni hagyni. És ha ilyesmit várnának el, hogy valaki csak ekkora lehessen, az gusztustalan megsértése a magánszférának. Az etikett (pl. munkahelyi öltözet, viselkedés) és az ember maga hogy néz ki.. az nem egy szintre emelhető, és badarság egy szintre emelni.
És neeee mondd már meg mit csinálok akármivel. Hadd tudjam már jobban. Nem, nem lázadok. Képzeld. Sok mindennel lázadok (néha az öltözködéssel, ha már így hozta a helyzet), de magával a súllyal hidd el, nem.

@.Zs.: Ja.

Nehezen érem fel ésszel a sok idióta, támadó, áltanácsadó, álkedves, és provokáló hozzászólást abból a szempontból, hogy egyiket se kértem. Annyira tisztán és világosan leírtam, hogy mi a blog célja, hogy aki ezeket nem fogja fel.. Azt nem fogom fel, ezeket hogy nem lehet felfogni! Tényleg ennyire nagyon hülye mindenki? Ha egyszer sorstársat keresek, kiokítást kapok? Ennyire nem lehet hülye mindenki... Ez bizony rosszindulat is. Meg hülyeség is. :)

@fat.acceptance:
Köszi, én, mint potenciális sorstárs most veszítettem el az érdeklődésemet a téma iránt.
Pedig jó is lehetett volna, csak valamilyen furcsa okból kifolyólag teljesen kiforgatod az emberek válaszait.

A legelső blogpostodban te magad írtad a következőket: 'A depresszióból egy kiút van: felállok, és végre szeretni fogom magam. Mint ember, mint nő egyaránt...'

Két sorral korábban pedig: 'igyekszem bátorító tartalmakat keresni, létrehozni, akkor sikerülhet a hőn áhított cél elérése.'

Bátorító hozzászólásként írtam, hogy ha például kicsit máshogy kezdesz öltözködni, magadnak is jobban tetszel, és a hőn áhított cél, önmagad szeretése is közelebb lesz.
Erre pedig inkább minősítesz.

Sok sikert a blogodhoz, kívánom, hogy elérd, amit akarsz.

@.Zs.: De ez nem bátorít, nem érted? Ez a jelenlegi bárminek a megszólása. Nem bátorít, mikor én jól éreztem magam abban a ruhában, és tetszett. És az első ilyen kép volt, amit fel mertem tenni bárhova is... Nem bátorít, ha azt mondják, ebben és abban ronda vagy.
És hidd el, tudok úgy öltözködni, hogy az bárkinek megfeleljen. De nem akarok. Olyan ruhákat akarok felvenni, amik tetszenek, ennyi. Ez nem értem miért annyira ördögtől való dolog. Képzeld, lehet, hogy neked ez nem tetszett, de vannak akik szerint jól néztem ki benne. NEM mindenknek szempont az, hogy felerősíti a hasam, vagy a karom vastagságát. Van, akit ez nem zavar és aki szerint így is jó. Ezért nem kéne egy igazságként tálalni azt, hogy rossz, ha ez vagy az látszik. Érted? Mert van, akinek ez tetszik, és ha elrejtem, hát nem is fogom megtalálni... Ezért rohadt érzékeny vagyok az öltözködős témára. Másra nem ennyire, mint erre. Nagy utat tettem meg, hogy mertem úgy öltözni, ahogy akarok. És nem akarom engedni, hogy bárki ezt ósdi "takard el ezt" "ez az előnytelen, ne látszódjon, emeld ki ami jó" szövegekkel rossz érzéseket keltsen bennem. Lehet, hogy jóindulatú volt de.... Már elegem van abból, hogy valaki megmondja h ez és az rajtam ilyen meg olyan előnytelen. Ilyen vagyok és kész, ez van, így kell elfogadni. Ha folyton előnytelen ez és az meglátással öltözködöm, soha nem fogom szeretni magam. Amíg arra koncentrálok h milyen előnytelen minden.... Addig nem szerethetem magam. Mert ilyen erővel nagyon sok mindent el kéne rejtenem, ezzel a hozzáállással. De már nem akarom, mert úgy akarom szeretni, ahogy van.

@PeterSchöffer: Miért ellentmondás? Még mindig nem érted, hogy nem mások tanácsáért indítottam blogot, hanem azért, hogy kiírjam magamból a dolgokat, más is, aki így van ezzel, láthassa, stb...

@PeterSchöffer: De, interaktív közeg kell. Hisz sorstársakat keresek. :) És igen, cenzúra. Miért kell hagyjam, hogy gyalázkodó hozzászólások maradjanak? (Már ha arra gondolsz, aki a fagyis elfolyós dolgot írta.. Szerintem egész jogos volt kimoderálnom.) Beleuntam már a hülyékbe. :)