Nos, elszántam magam végre a változásra.

Ez egy olyan téma, amit nagyon sokan összekevernek. 

Létezik az "Egészség Minden Méretben" (Health At Every Size, a továbbiakban: HAES) illetve a Kövérség Elfogadása (Fat Acceptance). 

A kettő teljesen elkülönül egymástól. A kövérekkel szemben tapasztalt diszkrimináció, megbélyegzés ellen való küzdelem az egy mozgalom része. Elveink vannak, amiért küzdünk. Jogaink, amiket érvényesíteni szeretnénk. A kövérek polgári jogainak teljességében való érvényesülése a cél. (Ehhez tartozik, hogy jogunk van megbélyegzés nélkül és egyébként is kövér testben létezni.)

A HAES pedig egy gyakorlatot jelent. Azt jelenti, hogy az ember tudja, hogy az egészség nem súlyfüggő, hanem a szokások alakítják. Tehát az egészséges étkezés és mozgás lehet az egészség függvénye, nem a súly. De persze ez sem garancia semmire, az egészség nem csak rajtunk múlik, nem vagyunk teljes kontrollban, és még így is bármi megtörténhet. Nehéz ezt a gyakorlatot megvalósítani, mivel folyamatosan más üzenetekkel bombáznak minket, még olyanok is, akiknek jobban kéne tudnia a dolgokat. 

A probléma akkor következik, amikor ezt a két dolgot (FA és HAES) valaki megpróbálja összemosni. Ugyanis a HAES egy személytől függő gyakorlat, az ember maga választja azt az utat, amit az egészség eléréséhez jónak lát. Ez nem súlyfüggő. Pont. De a tisztelet, az egyenlőség NEM egészségügyi állapot függvénye! Nem lehet az egyik párbeszédet a másikba vinni, mert akkor olyan csúszós talajra tévedünk, ahonnan nehéz törött tagok nélkül kievickélni... Az egészség semmilyen módon nem lehet alapja annak, hogy valakinek a jogai megvalósulnak-e vagy tiszteletben tartják-e a létezését. Ha valaki nem egészséges, akkor is joga van az egyenlőséghez, tisztelethez. 

A tolerancia, jogegyenlőség NEM egészségügyi állapoton alapul. Épp ezért a kövérség elfogadását azon az alapon támadni, hogy "de nem egészséges!!!!!!!!!!!!!!!!", egyszerűen nevetséges. A kövérség elfogadása NEM a vékonyak ellehetetlenítéséről, vagy egészségügyi kérdésekről, vagy arról szól, hogy kinek milyen az ízlése. 
Nem, nem kell aggódnod az egészségünkért, mert az egyenlő, tiszteletteljes bánásmód NEM az egészségi állapot függvénye. Innentől kezdve ezt belekeverni badarság.

A HAES gyakorlása választástól függ, senkit nem lehet kötelezni arra, hogy nekünk tetsző életvitelt éljen. De ez egy olyan irányzat, olyan gyakorlat, amely élesen szemben áll a mai guruk butító, romboló cselekedeteivel. Az egészség ugyanis a szokásoktól függ, és sokkal kevesebb mértékben az adott súlytól. Sokan vannak, akik azért nem is kezdenek bele semmibe, mert azt az üzenetet kapjuk mindenhonnan, hogy a mozgás azért kell, hogy lefogyjunk. (Közben bebizonyították, hogy hosszútávú fogyás az emberek 95%-a számára nem létezik, és a "sikeres" 5% a kivétel, nem pedig utat mutató példa. Az anekdotális "bizonyítékként" használt rokonok és ismerősök kivételek, nem pedig a hosszútávú fogyás valós, tudományon alapuló bizonyítékai.) Aztán ha ez nem sikerül, vagy feladjuk, vagy nem akarjuk, vagy annyira meg van bélyegezve az ember, hogy egyszerűen nem hiszi el, hogy lehet sportos és kövér egyszerre. Pedig lehet. A HAES erről szól, a mozgalom pedig a jogainkról, egyenlő, megérdemelt bánásmódról.  

Személy szerint még ismerkedem a HAES gyakorlásával, de javasolni tudom mindenkinek, hogy nézzen utána, nagyon sok új információ kereng, amit a profit érdekében el akarnak titkolni... 

Sziasztok!

A kövér szó használata manapság elég egyoldalú: az esetek többségében szitokszónak tartják. De miért van ez így?

Rendeltetése szerint a kövér egy semleges, külsőt leíró jelző. Ugyanúgy, mint a magas, alacsony stb.

Hányszor hallhattunk, láthattunk olyat, amikor valaki azt mondta, hogy "Nem vagy kövér, te szép vagy!". Mintha a kettő egyébként kizárná egymást. (Pedig ugye, nem.)

Odáig fajult a helyzet, hogy az eredetileg értékítélettől mentes jelzők plusz tartalommal teltek meg.
A kövér ma sokaknak egyenlő a csúnyával, a rosszal, akaratgyengével, lustával. Ha egy vékony lány rosszul érzi magát a bőrében, rossz a közérzete, akkor gyakran nem ezt mondja, hanem az ezt teljes mértékben helyettesítő "Kövérnek érzem magam." mondat hagyja el a száját. Ugyanígy a vékony szó is újabb értelmet nyert, mindenféle jónak az összefoglalására.

Hogy ezzel mi a baj? Az, hogy ha a kövéret negatív jelzőnek használja mindenki, az kirekeszti a ténylegesen kövéreket. A "nem vagy kövér, szép vagy" egyenesen vezet oda, hogy aki kövér, az nem lehet szép, a kövér az a szép ellentétpárja, tehát egyenlő a csúnyával. Így tehát kövérek nagy százaléka hitte már el legalább egyszer, hogy ő csúnya, csak a súlya miatt. A szerencsésebbek ki tudnak kerülni ennek a hatása alól... De sajnos sokan vagyunk, akik nem.

Sokszor tapasztaltam, hogy az első szitokszó, ami valakinek a szájára jött, a kövér volt. Például a pasid exéről diadalittasan kijelented, hogy nem baj, legalább meghízott. Mintha ez valami elégtétel lehetne, mintha ez bármi rosszat jelentene.

Teljesen vékony kislányok az iskolában ha összevesznek, az első "sértés" az, hogy a másik kövér.

Sok sorozatban, filmben is ez a tendencia. Vékony lányok rettegnek fél kilótól, mert az csúnyává tenné őket, üzenik a készítők.

A kövér nem egyenlő az akaraterő hiányával sem. Amikor 5 nap alatt 4 nagyon nehéz, komoly vizsgám van és mindegyiket teljesítem, ráadásul nem is rossz eredménnyel, akkor nem igazán érzem úgy, hogy akaraterő híján lennék.

Sajnos a szó egyre negatívabbá válása miatt a kövérek is gyakran kikérik maguknak, hogy rájuk ezt a jelzőt aggassák. Pont amiatt, ahogy manapság a szóhasználatban él. Én is ilyen voltam, de aztán páran felnyitották a szemem.

Számomra problematikusabb az elhízott és a túlsúlyos szavak használata. Ezek ugyanis orvosi kifejezések, tehát ezek használatával elfogadjuk, hogy a kövérség betegség. Pedig nem az. A testalkatok sokféleségének megjelenése csupán.

Küldetésemnek tartom, hogy a kövér szó újra elnyerje eredeti jelentését: egy egyszerű, értékítélettől mentes melléknév legyen. Sem több, sem kevesebb. A kövér szó szidalmazásként való, a szép ellentétpárjaként való használata hovatovább gerjeszti a kövérekkel szembeni diszkriminációt. Ezért kéne ennek a folyamatnak megálljt parancsolni.

A kövér NEM egyenlő a csúnyával, az értéktelennel, a butával, az akaraterő hiányával, az egészségtelennel. Ahogy a vékony SEM egyenlő a széppel, értékessel, okossal, akaraterőtől duzzadóval, egészségessel.

Külső jegyek alapján ilyen megállapításokat nem lehet tenni. (Illetve az, hogy ki szép és ki csúnya, egyébként is szubjektív, és csak attól függ, hogy kinek mi az ízlése.)

Ne hagyjuk, hogy a társadalom ilyen irányú destruktivitása tovább romboljon minket! A KÖVÉR NEM EGYENLŐ MINDEN ROSSZAL!
Ne utasítsuk el a kövér szót. Ne engedjük, hogy szitokszó legyen. Én büszkén vállalom a jelzőt. Hiszen kövér vagyok, és még nagyon sok minden más is. A súlyom nem definiálja az értékemet. A tiéteket se. Senkiét se. Senki nem lesz attól értékesebb, mert vékony vagy mert sportol.

Természetesen mindenkinek joga van ahhoz, hogy a neki tetsző jelzővel illesse önmagát. Ha valaki ebben nem akar részt venni, az is rendben van.

De ha szeretnétek ti is változást, legalább próbáljuk meg! Tegyük újra semlegessé a kövér szót. Ne utasítsuk vissza! A kövér NEM egyenlő a rosszal.

Gyakran hangoztatott kérdés az, hogy én miért nem vagyok képes elfogadni mások véleményét ebben a témában, ha az nekem nem tetszik, vagy nem értek egyet vele.

Pedig elég egyszerű a dolog.

Példának okáért, maximálisan el tudom fogadni, ha más az almát jobban szereti, mikor én inkább narancspárti vagyok. Nem sértődöm meg, ha állatmintás cuccot hord, pedig nekem nem tetszik. Nem bunkózom le, amiért olyan zenét hallgat, amit én sose hallgatnék. Miért? Mert ezek, igen, véleménykülönbségek. Nézetkülönbségek. Neki az tetszik, nekem ez, különösebb hatással nincs a különbség egyikünk életére sem. És ez a lényeg.

Amiket én nem fogadok el, azok nem "ellenvélemények". Azok ignoráns, ostoba, diszkriminatív, megalázó, KÁRTÉKONY megnyilvánulásai a kirekesztésnek.

Ha valaki kijelenti, hogy a kövér ember nem is ember, azzal nem a véleményét fejti ki, hanem megaláz másokat emberi méltóságában. A következménye nincs egy szinten azzal, hogy én rózsaszínre, a másik inkább bordóra festi a körmét. Abból semmilyen szinten nem származhat baja senkinek, ha a környezetében mindenki inkább a romantikus filmeket szereti, ő meg a Culombót nézi inkább újra és újra. 

A mások emberi méltóságát meggyalázó megnyilvánulások nem esnek az egyszerű vélemény kategóriájába. Azok fegyverek, súlyos fegyverek mások ellen. Neked lehet, hogy csak annyit tesz, hogy röhögsz egy jót a kövér embereken. Másnak ez lehet utolsó löket a hídon, vagy egyszerűen az életminőségének rombolása. Soha nem tudhatod, hogy akinek írsz, az milyen lelki állapotban van. Nem tudhatod, hogy ha sót nyomsz a sebbe, az adott ember hogy fog reagálni rá. Nem tudhatod, hogy mit élt át, és milyen állapotban van. Nem tudhatod. Ezek fényében felelőtlenül megalázni másokat gusztustalan dolog. 

Épp ezért ezek a megnyilvánulások nem esnek a vélemény kategóriája alá. Nem fogadhatóak el. Nem lehet azon a szinten kezelni őket, mint a bejegyzés elején említett példákat. Mert ezek verbális fegyvernek minősülnek. Verbális abúzusnak. Te elfogadnád, ha valaki hólapáttal püfölné a fejed? Nos, alig hiszem. Ezek a "vélemények" pontosan ilyenek. Belerúgás azokba, akik már amúgy is lehet, hogy a padlón vannak.

Természetesen, nem minden eset ilyen. Nem mindenki depressziós, szuicid hajlamú. Lehet, hogy egyszerűen nevet egy jót rajta, és elfelejti 10 másodperc múlva. De az is lehet hogy nem. Véleményem és tapasztalatom szerint a mai világban kevesebben vannak azok, akik csak úgy el tudnak menni a megaláztatás mellett. De még ez sem számít. Ha már csak egy minimális esély is van arra, hogy valakinek nagyon rosszat tehetek, akkor azt nem teszem meg.

Felelősségteljességről is szól. Ha tudom, hogy csöppnyi esélye is van annak, hogy károkat okozhatok, nem potyogtatok lelki atombombákat.

Nos, ezek miatt a másokat megalázó, emberi méltóságukban megsértő, diszkriminatív, ostoba megnyilvánulások SOHA nem lesznek elfogadhatók. SOHA nem fogom őket véleményként kezelni. Pont, mint a homofób, transzfób, rasszista, zsidózó megnyilvánulások esetén. Azokra is ez érvényes. Azokat sem fogom elfogadni soha. 

Tényleg, nekem kéne elfogadnom, hogy más szavakkal tartja valaki fejéhez a revolvert?! Micsoda felfordult világban élünk, hogy ezeket kéne elfogadni....

Szóval, emberek, javaslom, hogy gondolkodjatok. Próbáljatok meg felelősségteljesen viselkedni. Gondoljátok át, hogy milyen károkat okozhattok. Ha ezek után folytatjátok ezt a viselkedést, akkor ne csodálkozzatok azon sem, ha jóérzésű emberek elküldenek titeket a búbánatba. 

...mint tudjuk, szubjektív.

Egy kedves ismerősömről készült képeket mutatok nektek, szerintem nagyon szépek.

"a kövér emberek
a kövér emberek gusztustalanok
a kövér emberek undorítóak
a kövér emberek lusták
a kövér emberek idegesítőek

Nem a súly húz le: a gyűlöletből adj le."

"a kövér emberek nem
a kövér emberek nem fáznak
a kövér emberek nem éreznek semmit
a kövér emberek nem kapnak munkát
a kövér emberek nem érdemelnek szerelmet

Nem az érzékenység a téma. Hanem a tisztelet."

"a kövér emberek n

a kövér emberek ne hordjanak csíkosat
a kövér emberek ne hordjanak farmert
a kövér emberek nagyon büdösek
a kövér emberek nem érdemelik meg, hogy éljenek

Csak mert elfogadott, még nem elfogadható."

"a kövér emberek megérdemlik

a kövér emberek megérdemlik, hogy meghaljanak
a kövér emberek megérdemlik, hogy kinevessék őket
a kövér emberek megérdemlik, hogy megalázzák őket

Nem a nagy test tesz csúffá. Hanem a kevés emberség."

A különböző testalkatok utálata nagyon messzire visz a rossz úton. Mindenkire hatással van.

Amerikában készült kutatások alapján a 10 évesek 81%-a (NYOLCVANEGY!) retteg a kövérré válástól. Jobban félnek ettől, mint a háborútól, szüleik elvesztésétől, vagy attól, hogy rákosak lesznek.

Emiatt is lehet az, hogy egy másik kutatás kimutatta: a 9-10 évesek 40%-a már fogyókúrázott. A testkép szorosan összefügg az önbizalommal, az alacsony önbizalom, rossz önkép pedig könnyen vezethet étkezési zavarokhoz, fiatalkori nem biztonságos szexuális aktivitáshoz, kábítószerezéshez, depresszióhoz, öngyilkos gondolatokhoz.
Az étkezési zavarokkal küzdők 95%-a (!) a 12 és 25 éves korosztály közt oszlik el.

A nők körülbelül 91%-a elégedetlen a testével, összesen 4% mondaná azt nyíltan, hogy szépnek tartja magát.

Ezek után a kövérség elfogadása még mindig olyan ördögtől való dolog?

Ez a mozgalom arra törekszik, hogy ezek a számok ne legyenek ilyen brutálisak.

Arra is törekszik, hogy 10 évesen akarjon fogyókúrázni a média által gerjesztett elvárások miatt. Ez nem csak a kövérekről szól. Ez minden gyerekről, minden felnőttről szól. A nők 91%-a nyilván nem kövér.

Nem úgy születünk, hogy utálunk bizonyos testalkatokat, testméreteket. Ez tanulás útján válik a részünkké. Akár családi körben, akár a médián keresztül, esetleg az iskolában, kortársainktól látjuk ezt a viselkedést vagy válunk megalázás célpontjává. A nevetségessé válástól való félelem miatt rögzül az utálat már nagyon fiatal korban.

A fenti adatok tükrében jogosan állítom: a kövérfóbia igen veszélyes. (Értelmes embernek egyébként sem nehéz ezt átlátni.)

A média egy elérhetetlen képet tár elénk, megszabva, milyen is lenne az ideális nő/férfi. Majd elvárják, hogy megvegyük a rengeteg csodaszert, krémet, bogyót, kondibérletet azért, hogy mi is elfogadhatóak legyünk. Mert ugyebár minden siker titka, hogy az ember beleessen az elfogadható kategóriába - hazudja meggyőzően a média. Mivel elég sok ember számára ez az ideál elérhetetlen, a bukás-érzet a következő lépés. A média azonban továbbra is ontja magából ezt az elvárást. Akik hajlamosak arra, hogy az ilyen impulzusoknak engedjenek, azokat sajnos hatalmas veszély fenyegeti.

A sorozatos sikertelenség előbb-utóbb depresszióhoz, az öngyilkosság megfontolásához és egyéb borzalmakhoz vezethet.

És lássuk be, igen riasztó, amikor a Google kereső a fent látható, olvasható találatokat javasolja.

Elkeserítő, hogy a kövéreket utálni, megalázni, közröhej tárgyává tenni, diszkriminálni mennyire elfogadható. Miért könnyebb az emberiségnek elfogadni mások ruhaméretéért való utálatát és megszégyenítését, mint magát az embert, aki az adott ruhamérettel rendelkezik?

Egy ember alakja egyedül őrá tartozik. Teljes mértékben a magánügye.

Mégis ma az egyik legszélesebb körben támogatott kirekesztés a kövérek ellen irányul. Az egyenesen elképesztő és undorító, ha valaki kiáll mellettük. Aki esetleg még - fúúúú, ilyen is van! - szereti is ezt a típust, hát az egy utolsó, abnormális perverz. Pedig ez az eset sem más, mint az, hogy míg valaki 50 kilós nőkre bukik, mást a 70 kiló hoz lázba. Akkor 100 kilósat szeretni is ugyanilyen egyszerű különbség. Kivéve, hogy az első kettőt elfogadják, a harmadik variáció pedig valamely furcsa, logikát nem látott elv mentén már abnormális.

Fel lehet sorolni akár orvosi, akár morális, akár vallási érveket annak megalapozására, hogy miért elfogadható másokat a súlya alapján megítélni, elítélni. De ezek mind üres magyarázkodások. Nincs elfogadható magyarázat arra, hogy másokat a méretük, súlyuk miatt kirekesztenek és megaláznak, rontva ezzel életminőségüket, holott az illető testalkata (vagy hogy mi tetszik neki) egyáltalán nem tartozik rájuk.

A kövér embereknek igenis joguk van kövér testben létezni, függetlenül attól, hogyan lettek kövérek, mit is jelent pontosan kövérnek lenni, le tudnának-e fogyni, vagy sem. Ilyen egyszerű. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy megszégyenülés, megaláztatás, kirekesztettség nélkül, békében élhesse az életét!

Amíg ezt nem képes megérteni a világ, addig az elfogadás nem nyerhet teret. Azonban amíg az emberek nem fogadják el mások testalkatát - és a tényt, hogy az magánszférába tartozó kérdés - nos, addig ugyanígy rengeteg lesz az étkezési zavarral küzdő fiatal (gyerek!), depressziós felnőtt, a sort pedig még lehetne folytatni.

A kövérség elfogadására azért van szükség, hogy kiszorítsuk társadalmunkból a testalkaton alapuló előítéleteket. Azért, hogy ezáltal a lányaink, fiaink majd egészségesebbek és mentálisan stabilak lehessenek, s megfelelő életminőségre tehessenek szert. Emberileg ez legalább olyan fontos kötelesség, mint a szexuális kisebbségekkel és etnikai kisebbségekkel szembeni előítéletek porrá zúzása.

Amíg előítélet, megszégyenítés uralja társadalmunkat, nem léphetünk előre.

Le a megbélyegzéssel!

Sziasztok!

Örömömre szolgál, hogy elmondhatom: a mai naptól facebookon is megtalálhatóak vagyunk! :)

Természetesen van még vele munka bőven, de ez csak kellemes. :)

Elérhetőség: https://www.facebook.com/embracethefat

Jó szórakozást, sok lájkot kívánok. :)