@PeterSchöffer: Élő a blog, ne aggódj. :) Csupán egy kicsit több kutatást igénylő témával foglalkozom, amire viszont ritkán van időm egyetem mellett.

@PeterSchöffer:
Minden szavaddal egyetértek.

Amúgy ne aggódj, a poszter aktív, még ha nem is a saját háza tájékán söpröget.
A legutóbb az én blogomra jött parádézni, persze álnéven.

@Noisy Suzy: Ó, szuper, hogy írsz. Mivel kitiltottál, ott nem jelezhettem, de felkerestem az illetőt, levelezési címet cseréltünk és elmeséltem neki a helyzetet. Már tudja, mivel gyanúsítgatod. :D Nem mintha zavarna, de azért... attól még, hogy te ilyen abnormális vagy, nem zárja ki semmi, hogy két másik ember hasonlóan normálisan gondolkodjon. De persze nyilván a te gyomrod ezt nehezen veszi be, amilyen szűkült látókörű vagy. :) Őszintén, csak sajnálni tudlak.

@fat.acceptance:
Fáci, Fáci, kit akarsz becsapni?
A lelki társad (a csak miattam nyitott tok uj profiljaval) és te ugyan aztikat az ostoba kifejezéseket és stilustalan fogalmazasi módot hasznalnatok mind a ketten?
Hagyjuk már.
Sokkal felnottebb dolog lenne h napjában többször a blogomon logsz és hamis szemelyisegeket krealsz h beszolhass. Féltékeny, irigy és neutotikus magatartasod egyre mélyebbre taszít.
Inkább én sajnállak téged.
De ne idegeskedj, inkább egyél valamit.

@Noisy Suzy:
*Sokkal felnottebb dolog lenne ha bevallanad* sorry, mobil.

@Noisy Suzy: Sajnálom, de ki kell ábrándítsalak. :) Tény, hogy meg szoktam nézni a blogod, de csak azért, hogy hátha változott-e már valami, hátha normális lettél, hátha hatottak a segítő szavak... Aztán mindig úgy hagyom el azt a szerencsétlen szemétdombot, hogy erős szánakozás tölt el. Legutóbb láttam, hogy más is próbált volna segíteni, aminek először örültem, de aki nem akarja, annak nem lehet, aranyszabály. Ugyan mire lennék féltékeny? Minden szavadból árad a keserű gyűlölet! Soha nem lennék rád féltékeny. :D Olyan ocsmány a világod, hogy el nem tudom képzelni, te hogy vagy képes élni benne. Gyűlölet gyűlölet hátán. Hát köszi, nekem ez nem kell. Te csak fröcsögni és utálkozni tudsz. Akkor sem lennék irigy rád, ha 60 kiló lennél. Mit irigyeljek? Az, hogy lelkileg sérült vagy, amit úgy próbálsz megoldani, hogy a sérüléseket tovább mélyíted? Soha nem fogsz előbbre jutni sehova, ha mindenkit utálsz és elítélsz. Azt a világot próbálod kiszolgálni, amelyik egy selejtes szarnak tart. Ez iszonyú szánalmas. Oktalanul pofoznak téged, de még így is próbálod őket édesgetni... hidd el, az utcán járva te és én is csak egy gusztustalan dagadék vagyunk a többi utálkozó szemében. Te ezeknek próbálsz megfelelni, én pedig úgy gondolom, hogy aki másokat ez alapján megítél, az elmehet a francba. TE velük azonosulsz, mikor pont téged tipornának sárba. Nem csak magamért, érted is küzdök. Még ha nem is vagy képes felfogni, még úgy 50 kilóig téged is ugyanúgy egy dagadt, lusta senkiházinak fognak tartani. Az utcán senki nem tudja, hogy mit csinálsz, vagy mit nem. Csak azt látják hogy dagadt vagy, és így fognak elítélni. Ugye, igazságtalan, hisz csinálsz ezt meg azt? Hááát igen. Nos én ez ellen küzdök. De te nyugodtan küzdj azok ellen továbbra is, akik javítani akarnak a világon. Az én lelkiismeretem tiszta, nálad viszont kevés szánalmasabb lény van. De azért drukkolok, hogy még idejében felébredj....

@fat.acceptance:
Ugye tudod, hogy amit beszélsz, az esetlen belemagyarázás egy olyan helyzetbe, amit szándékosan félreértelmezel?
Mondd már meg - ha már annyira a fejembe látsz - hogy az én egészségem hogy függ össze az utca emberével?
Miért gondolod, hogy mások, idegenek miatt sportolok és diétázok és nem a magam jóléte miatt?

@Noisy Suzy: Ha magadért csinálnád, nem acsarkodnál gyűlölködve másokkal szemben, akik nem fogyókúráznak. Boldogtalan vagy, és utálod azokat, akik képesek kövéren is boldogak lenni, mert neked ez nem megy. Más képes önálló gondolatokra és egzisztenciateremtésre, te pedig a társadalomnak hódolsz be. Van mire irigykedni. :) Nem folyton kifelé beszélnél, ha harmóniában lennél és MAGADÉRT csinálnád. Ha én teszem azt, a saját boldogulásom miatt szeretnék jobb lenni matekból, nem acsarkodok minden lehetséges módon azokkal szemben, akik nem jók matekból. Csendben dolgozom. Ha mások miatt akarok jó lenni matekból, akkor utálkozok, látványosan lenézem azokat, akiket nem érdekel a matek, elmondom őket minden szarnak. Nekik könnyebb, hisz nem kell megtanulniuk azt, ami nehezen megy nekik, mert nem is érdekli őket és lehet, hogy történelemből és magyarból zseniálisak.

A középszerű, irigy ember utálkozik. Te is azt írtad, nem akarod, hogy összemossanak azokkal, akik nem fogyókúráznak. Hát pedig, össze fognak mosni mindig. Aki kövér, az egyformán kövér mindenki szemében. Mindegy, mit csinálsz, amíg kövér vagy, kívülálló nem fog rád másképp tekinteni, mint rám. :)

Szóval a lényeg, hogy aki harmóniában él magával és aki csak magával törődik, a maga boldogulása érdekli, az nem másokat ócsárol olyan undorítóan gáz stílusban, ahogy te teszed. Minden szavad okádék.

@fat.acceptance:
Tehát ha te nem fogyózol, csak tespedsz, zabálsz, és nem foglalkozol magaddal, akkor harmóniában vagy magaddal. Értem.

Nem utálom azokat, akik (elhitetik magukkal hogy) kövéren is boldogok. Csak megvetem őket, mert ez egy hazugság. Olyan nincs, hogy valaki kövéren is boldog. Ahogy olyan sincs, hogy valaki alkoholistán boldog, vagy dohányosként fél tüdővel boldog.

Jah, és igen, lehet hogy ha valaki meglát az utcán azt gondolja rólam, hogy ronda kövér disznó vagyok, de
1. az az ember nem befolyásolja az életminőségem semmilyen formában, tehát lesz.rom mit gondol
2. én kb 8 hónap múlva nem leszek kövér.
Te viszont igen. 1 év, 5 év, 10 év múlva is. És ez az ami neked fáj velem kapcsolatban :P

@Noisy Suzy: Fogyózok, de nem gond. :D Eddig is tudtam, hogy felfoghatatlanul hülye vagy, ez a mostani szinte túltesz az eddigieken. Nem, még mindig nem irigyellek. Elég keserű életed lesz, ha egész végig csak arra koncentrálsz majd, nehogy visszacsússzon 1-2 kiló, nehogy egyél valami jót... Baromi boldog az, aki megvonja magától azt, amire igazából vágyik. Biztos kurva jó életed lesz salátán tengődve. Veled kapcsolatban egyedül az fáj nekem, hogy még mindig itt rontod a levegőt és az agysejtjeimet rombolja az összes hülyeséged. Annyira mérhetetlenül átlátszó és szánalmas amit csinálsz, hogy arra nincsenek szavak. Ne érts félre, én nagyon hajlamos vagyok az irigységre, sőt, szerintem több ember van, akit irigylek, mint akit nem. Teljesen őszintén. De te nagyon erősen a nem irigylésre méltók csoportjába tartozol. Olyan szánalmas vagy, amilyet még nem tapasztaltam. Te vagy a rossz példa. Úgy megalázod magad, hogy az hihetetlen, és észre sem veszed... de ha neked így jó, hát legyen. :)

@fat.acceptance:
Te vagy a rossz példa. Úgy megalázod magad, hogy az hihetetlen, és észre sem veszed... de ha neked így jó, hát legyen. :)

Végre sikerült egy kis önkritikát gyskorolnod! Büszke vagyok rád!

@Noisy Suzy:
Vagy ez nekem szólt? Bocs, osszezavarodtam.
Kin is röhög a fél internet? Rajtad vagy rajtam?

@Noisy Suzy: Ha nem másoknál akarnál imponálni, nem azzal foglalkoznál, kin röhög a fél internet (mások), és ha boldog lennél, nem éreznéd égető szükségét, hogy más blogját teletrollkodd és a sajátodban oltogasd, csak mert nem hatja meg őket a kövérfóbia társadalmi elfogadottsága. Kár lenne vitatnod mindezt, bár nyilván nem fogod, hiszen te nem vitázol olyanokkal, akik annyira szánalmasak, hogy nem értenek egyet VELED. :O Kivéve, hogy már megtetted. :D

@Marciellino: A barinőd sem nagyon szeret érvekkel vitázni. Csak egy cikket linkeltem, de meglepő módon eltűnt, rögtön kiderül, hogy ki is tiltott-e...
Ez nem küzdelem az elfogadásért, hanem sima struccpolitika. Egy elmetrükk, a zavaró ellenvetések elmaszatolása, félrenézés. Nem oldja meg a poszter gondjait, mert a buszon vagy a strandon nem fog tudni moderálni, csak még nagyobb lesz a kontraszt a belső világa és a környezete között.

@Jóravaló fiatalember: Azért töröltem, mert fölösleges uszítás volt.

@Marciellino: Ezt olyan szépen mondtad. :D "Kövérfóbia társadalmi elfogadottsága" Egyébként igen...

@Noisy Suzy: Nahát, engem olvasna a fél internet? :D Köszi, ez igazán hízelgő. Akkor biztos ezért irigykedsz rám, a te soraidra nyilván nem túl sokan kíváncsiak. Nem is értem, erre minek blog. Az ember vagy elalszik a blogodon, vagy elokádja magát.

@fat.acceptance:
Fix létszámú olvasótáborral büszkélkedhetek, köszönöm.
Gondolom a tied hullámzó... akkor nyilván dögivel jönnek a lapletöltések, ha felteszel egy "szekssszi" strandolós képet magadról, meg akkor is, ha én idelátogatok a kiváló humorommal és fergeteges fogalmazásommal és idecsábítom a népet.
Persze mindkét jelenség egy okból vonzza a látogatókat: hogy lehessen rajtad röhögni.

@Noisy Suzy: Komolyan, akármennyire szemét módon viselkedsz, mivel ismerem ezt az attitűdöt (a társadalmi csoportomon belül én jobb vagyok "a csúnya átlangál", mert ugyanúgy lenézem a többieket, mint azok, akik nem tartoznak bele, hogy ettől legyek jó fej a szemükben), és toleráns ember vagyok, ha hiszed, ha nem, szívből jövő jó szándékból mondom, hogy sajnállak, amiért képes vagy így megalázni önmagad (vagy mert hazudsz önmagadnak, vagy mert elnyomod a valódi érzéseidet, mert félsz szembenézni velük). Kívánom, hogy rájöjj, hogy mik a valódi emberi értékek (ha szerinted ez a vékonyság vagy a diéta, meg is van a probléma egy porciója), és olyan harcokat vívj, melyeknek diadala nem holmi délibáb. Sosem késő.
Némileg OffTopic, hogy láttam a blogodban a homofób kommenteket, amelyekre helyeslő válaszokat adtál. Meleg emberként megjegyzem, hogy gusztustalan, hogy egyáltalán érvként van képed használni a homoszexuálisokat, akiknek "sértő", hogy az ellenük irányuló diszkriminációt bárki párhuzamba hozza a külsőn alapuló előítéletekkel. Szégyelld magad, de nagyon.
De ezen túllépve - felnőtt attitűdnek hívják - még mindig kívánom Neked, hogy túljuss a tagadás és a rajtad lecsapódó agresszió nálad nagyobb igazság- és önérzetű - bátrabb - embereken való levezetésének infantilis korszakán és egy nap őszinte mosolyt képzeljek el, ha Rád gondolok, nem pedig egy keserű, elveszett arcot.

@fat.acceptance: Csak egy cikk volt, bármiféle vélemény vagy uszítás nélkül. A nyomokat eltüntetheted, de a benne foglaltak ezzel nincsenek megcáfolva.

@Marciellino: Úgy csúsztatsz, mint egy rutinos hipokrita. Az itt hozzászólók közül senki sem a kövéreket "nézi le", hanem arra próbál érveket hozni, hogy a túlsúly elleni küzdelem az egyén érdeke, a társadalmi elvárás csak másodlagos. Rossz és hamis válasz erre az, hogy a világra vetítjük és azt ostorozzuk a kirekesztettség miatt, mint valami zsírpárti gerilla.
Nyilván csábító, hogy a saját blogotokon végre nektek lehet igazatok, tiétek lehet az utolsó szó és a végkövetkeztetés, itt ti lehettek lekezelőek és kiokatóak, de ez terápiának gyenge, csak bebetonozza az álláspontotokat és méginkább elszigetel. A saját hozzáállásunk időnkénti felülvizsgálata a "felnőtt attitűd" a szememben, nem a szabatos mondatokban másokat leckéztető, önmagasztaló hegyibeszéd.

@Jóravaló fiatalember: Téves, hogy az itt hozzászólók közül senki se írna olyan kommenteket, amiben lenézően beszél a kövérekről (I mean, olvasd már el, miket írtok), egyébként pedig arra utaltam, hogy igenis gyerekes - és NS esetében önalázó - húzás egy külön posztot írni egy blogban, amiben egy másikat aláz. Ez ugyebár visszafelé nem történt meg, ha megfigyeled, nem készült "Miért szemét r****c Noisy Suzy" bejegyzés és nem is fog. Ez még mindig nem fogyiblog, szimplán azért készül, hogy megmutassuk: van, aki nem ért egyet a fizikai állapoton alapuló előítéletekkel, és meg is mer szólalni. Hipokritázol és a szabatosabbnál is szabatosabban fogalmazol, de közben marhára - és szerintem szándékosan - nem törődsz a blog lényegével - se te, se a többi jóravaló.
Az pedig, hogy csak önmagasztalást látsz a szavaimban - amiket mellesleg nem neked írtam, de örülök, hogy elolvastad -, mutatja, mennyire tagadsz, hárítasz. Én valóban jó szándékból írtam, amit írtam, mert jobb vagyok annál, mint hogy mások fejlődését direkt szabotáljam. Szerinted azzal már fejlődik, hogy fogyózik. Áldásom rá és hajrá, de ettől még énszerintem nem oldódnak meg a gondjai. De ha még így is gondolja, ne fröcsögjön tele egy lelki fejlődésről íródó blogot a rosszindulatával, az ugyanis alávaló dolog. Ha nem tette volna, nekünk se lett volna alkalmunk elmondani a véleményünket a viselkedéséről.
Ja és vizsgáljam felül a hozzáállásomat, ami a jóindulatra és az elfogadásra épül, mert egy mű-homofób és egy ismeretlen jóravaló fiatalember szeretné, ha ez a blog "ha kövér vagy, nehogy boldog legyél"-féle fogyipropaganda lenne? Vicces vagy.

@Marciellino: A kritika nem bántás vagy lekezelés, hanem kiváló alkalom arra, hogy az ember kérdéseket tegyen fel magának, hogy vajon tényleg jó úton halad-e. Az ego nagyon találékony tud lenni, ha a sértetlenségét, integritását fenyegeti valami, ez tök természetes dolog. Hárít, kivetít, relativizál, látszatmegoldást kínál vagy akár alternatív valóságot teremt. Ez a könnyű út. Valami vélt erkölcsi magaslaton mártírpózba merevedni, vádlón rámutatni valami vagy valaki másra... és egy életen át keseregni, hogy nem változik semmi.
Kézenfekvőbb és hasznosabb befelé figyelni és nyersen őszintének lenni. A külvilág véleménye csak azokat rázza meg, akik bizonytalanok önmagukban, mert annyi önhazugságot halmoztak fel, hogy már nem igazodnak el a saját fejükben. Változni fájdalmas, kemény dolog és sosincs vége, viszont így érik az embert olyan sikerélmények, amikből önbizalmat, magabiztosságot meríthet. A fogyás is csak egy eszköz, hogy tegyünk valamit magunkért és valóban nem old meg semmit, amennyiben a korábbi sérelmek miatt felgyűlt frusztráció becsontosodik és folyton a konfrontációt keressük másokkal.

És ha megengeded: nem az a jó barát, aki azt mondja, amit a másik hallani akar, mégha jószándékúan teszi is. Ezzel csak vastagítod annak a kétszemélyes zárványnak a falát, ami elszigetel titeket a "gonosz" társadalom többi részétől. Kérdés, hogy ez-e a cél.

@Jóravaló fiatalember: nyersen oszinte vagyok. miert kene valtoztatni azon, ami jo? vannak bizonyos alapok, amikre epiteni lehet. alapelvek. olyan, mint matekban a negy alapmuvelet. ha az nem megy, mas se megy. ilyenek azok a gondolatok is, hogy senkit nem itelunk el fizikai allapota miatt. e nelkul az ember csak egy szarkupac. ezek nelkul nincs jo ember, ezen elvek nelkul. aki elitel masokat a kulseje miatt, szexualis orientacioja miatt, nemi identitasa miatt, vallasa miatt, etnikuma miatt, fogyatekossaga miatt... az nem jo ember. ezek a normalis,humanus ember alapkriteriumai. mint matekban az alapmuveletek.

@Noisy Suzy: "It’s even possible to want to lose weight and
take action toward that end while still not
shaming fat people, or making offensive or
hurtful comments about them, or to them. It can
be done! All it takes is that the person trying to
lose weight owns their decisions about their
bodies at the same time that they respect and
validate the rights of other people to do what
they like with their bodies, even if some of those
people don’t want to diet, and even if some of
those people look like... well, like me.
I choose not to diet, not to try to lose weight, for
lots of reasons. Given my long history of weight
loss (and gain) via dieting beginning when I was
nine years old, my body’s dramatic response to
starvation (and really, that’s what a diet is)
makes it impossible for me to lose weight and
still have a life that is at all worth living. My
priorities are different, and I’ve decided that the
course best for me is to let my body hang out at
the weight it overwhelmingly seems to prefer.
Even for those few who manage to beat the odds
and maintain a significant weight loss long-term,
the price is constant vigilance, and I can’t live
with that degree of food obsession and also be
at all mentally stable.
You may not understand this. That’s cool. We
don’t have to fully get each other; we just need
to mutually respect one another. I simply think
it’s important that you know that you don’t
HAVE to diet, no matter your size; you can
choose not to, if you want.
Standing against fat-shaming ensures that
everyone gets to make private decisions about
the state of their body, and that everyone gets to
have those decisions respected, whether they
decide to lose weight, or to be contentedly fat, or
to dye their hair green, or to get lots of piercings
or tattoos -- other people’s bodies are none of
your business, not to touch, to judge, or to
publicly comment upon." ez annyira neked szol.ez a blogom lenyege.

@fat.acceptance:
but I just don't care. I really do not care, especially that is not even your opinion, it's just some shit you've copied into your own lame blog. And way too long to read.
The truth of the matter is, you are still unheathy, arrogant and fucking ugly as fuck. Inside and out.
You don't have to sugarcoat your opinion... oh! Please don't sugarcoat it, you might eat that ad well.
Ez meg az ÉN véleményem. Puszi

@Noisy Suzy: :DDDDDD Ez vicces. Már értem, miért vagy ilyen ostoba. Aki nem olvas, soha nem okosodik. Mellesleg azért másoltam be, mert szóról szóra az én véleményem is, amit az illető leírt. Azért másoltam be, mert nem szégyen idézni valakit, ha sokkal jobban le tudja írni a gondolatainkat, mint mi magunk. Szóval kezeld úgy, mint a véleményem. Szánalmas vagy, hogy még olvasni sem vagy hajlandó, így akarsz értelmesnek látszani? Olyan jót röhögtem, komolyan. Köszi, feldobtad a napom. :D

@Noisy Suzy: Ja, és ne beszéljen nekem az csúnyaságról, aki nem vállalja magát arccal. Képzelem, milyen gyönyörű lehetsz, hogy nem vagy képes képet felrakni magadról. :) Tudod, így minden teljesen hiteltelen. A fogyásod is. Még ha lennének előtte-utána képek, talán el lehetne hinni... de hát te biztos szép vagy, hiszen nem vállalod az arcod. Az ilyen emberek nyilván szépek. Nem mintha számítana a szépség... nem attól lesz valakinek a véleménye értékes és érdekes, hogy vonzónak találom-e. De ha már felhoztad, rávilágítok, hogy röhejes olyannak csúnyának titulálni másokat, aki önmagát nem is vállalja. Tessék feltenni képeket, lássuk csak, te milyen szép vagy! :)

Lesz majd kép, ha elértem a fél utat, nem kell aggodnod sem sokaig varnod.
persze akkor sem nevettetem majd ki magam 4 számmal kisebb bikiniben, de mivel tudom hogy rendszeresen olvasol, igyekszem majd csinos lenni ;)

@Noisy Suzy: A bikinim tökéletes méretű, köszi. :D Tök mindegy, csinos leszel, vagy sem, már a neved olvasásától hányinger tör rám, úgyhogy ezen kép úgysem javíthat. :) De azért mégis hitelesebb ugye ilyesmiről beszélni, ha az ócsárolást kezdő szintén vállalja az arcát.

Szia,
nagyon érdekes a blogod, és én nem kötekedni jöttem.

Nekem mint háromgyerekes, feminista, jogvédő alkatú bloggertársnak (csakazolvassa.hu) komoly dilemmám, hogy hogyan kezeljem ezt a témát. Egy kis odafigyelésből ugyanis nemrég, fél év alatt fitnesztestem lett. Egészségi okokból vágtam bele, nagyon sok örömömet lelem a folyamatban és a testben is. Nekem ez belülről jön, nagyon megélt dolog, és mindenféle módszert, gurut, edzőt és csodaszert kerülök, nem bírom a manipulációt meg a lehúzást, önállóan találtam meg az utamat, és másokat is erre biztatok, például a mai posztban is. Fitneszbérlet persze van, ahogy neked is volt belépőjegyed a Gellértbe. Van protein, vitamin meg superfood is -- mások is költenek élelmiszerre és kiegészítőkre.

A blogon szeretnék írni erről a fontos élményemről, a változásról, a táplálkozásomról (ami szerintem olyannyira nem "blődség", hogy testi-lelki közérzetünk alapja, másrészt a tudatos táplálkozás is ab ovo rendszerkritika), szóval a részletekről is. Arról is, hogy sokan sajnos átverik magukat, jó lesz az úgy, aztán eltelik az élet. Továbbá bírálom a médiát, mert nagyon is megtalálja a maga üzleti számítását és olvasótömegét a fat acceptance témával, és csak kamu, hogy ez jó ügy (tíz éve ugyanők tolták az arcunkba az extrém sovány modelleket is, csak hát változott a piac...).

Én szeretem néven nevezni a jelenségeket, nem átverni magamat sem. Eközben tisztában vagyok a fat shaming, a body policing jelenségével, a mássággal és a toleranciával, és nem kérdőjelezem meg egyiket sem. Olvasom az everydayfeminism-et, tudom, hogyan nyomják ránk a szexualizált tekintetüket a normatív ítéletű férfiak (a névtelen kommentelők is).

És nagyon nem szeretnék bárkit is megbántani, érzékenységet sérteni, de néha azt érzem, már akkora a frusztráció, annyra unják sokan a fitnesznyomasztást, hogy akármit is írok, az van bennük: ez is csak ugyanaz.

Pedig nem. Nem üzleti, nem vagyok báb, az intenzív edzések és a fejlődés, a súlyemelés és a fekvenyomás maga a womanpower, egy korábban csak a férfiaknak fenntartott világ meghódítása. De még az igen szigorú diétám is örömteli. Mindez a testem esztétikumán is meglátszik, és szerintem joggal vagyok büszke a teljesítményemre. Éveket fiatalodtam, és egy nem könnyű élethelyzetben tart meg az edzés élménye és az erőnlétem, például amikor hóban-fagyban kell óvodába, iskolába vinni a gyerekeket, vagy amikor tüzelőt hasogatok.

Komoly személyiségfejlődés, napi öröm, drasztikus közérzet- és egészségjavulás, és a blog révén másokat is motivál. Nem gondolom, hogy ezt bárki is elvitathatja.

Viszont több feminista kiáltott ki árulónak. Én meg utálom, meg is elégeltem, hogy itt elvárások vannak, nem írhatom, amit gondolok. Tulajdonképpen kötelező volna tolnom a fat acceptance témát (vagy hallgatnom).

Arra jutottam, hogy nem teszek (nem is tettem soha) fat shaming megjegyzéseket, kerülöm az ítéleteket és a minősítő szavakat, becsülöm azokat, akik értelmesen kápviselik az ügyet, de semmilyen módon nem támogatom a fat acceptance-et, semmilyen relativizálást, és kritikus vagyok a kapcsolódó médiatartalmakkal, mert azt látom, hogy a kövérség és a változásra való képtelenség rontja a nők életminőségét, énerejét (hogy mi közöm hozzá? annyi, amennyire te is társadalmi felelősséggel, mások képviseletében is írsz). Az önnyugtatás pedig csak a felszínen hat.

Azt, hogy milyen test tetszik az utcán, az ágyamban vagy a tükörben, magánügyként kezelem, és önkritikusan. De ha valaki megkérdezné: nekem nem tetszik a túlsúly, a csekély túlsúly sem, én szenvedtem a sajátomtól (kb. 15 kg), nem látom szépnek még a túlsúlyosak legszebbjeit, a plus size modelleket sem, és nagyon nem szeretném, ha nekem olyan testem lenne. Erről viszont hallgatok, mert így illik.

Kérdezlek: te, ha olvasnál erről a témáról, milyen beszédmódot tartanál okésnak? Mi nem bántana? A témával való foglalkozás maga, a túlreprezentáció is nyomasztó?

Én azt látom, hogy noha mondogatjuk, hogy mindenhonnan jön a nyomasztó szépségeszmény, a harmincas-negyvenes nők többsége egyáltalán nem figyel a teste állapotára, a szülések és a rengeteg orvosi vizsgálat mellett sem, nem táplálkozik tudatosan, és idegenkedik a sporttól, vagy csak valami ártalmatlanabb, kevésbé intenzív formát űz.

És amúgy a komolyan sportolókat is megszólják (ez meglepett), a büszkeségüket provokációnak élik meg, mert a változásukat, akármennyire is fontos az egészségük szempontjából, vagy akármennyire is "tiéd a tested", a közösség normái elleni lázadásnak értelmezik. Magyarországon ma középkorúként az enyhe túlsúly a norma, a sztárok világa nem a valóság, ezt mindenki tudja.

Miért nincs a fitnesznyomasztással kapcsolatos kritikádban nyoma sem annak, hogy van, aki élvezi a sportot, a fejlődést, mert az rekreáció és menedék a számára, esetleg valami függés-szenvedélyféle is, ugyanúgy, mint a nyugodt lelkiismeretű, életélvező túlsúlyos személynek a süteménye?