Mutasd meg nekik! :D

@Marciellino: Igenis, értettem! :DD

Azt hiszem, te provokálsz.
Az a baj, hogy ezt unintelligensen és ízléstelenül teszed. A saját nyomorodat azt hiszed ezzel el lehet palástolni, de tévedsz,nagy ára lesz még ennek.
Mindenki úgy rontja el az életét ahogy akarja. Hát boldogulj, ahogy tudsz! Szia!

@bungics: Ugyan már! Annyian tesznek fel magukról nyaralós, strandolós képet. Én s ember vagyok, nekem is szabad. :)

@fat.acceptance: egyetértek bungiccsal, bármennyi empátiát pakolok bele nem értem.

szóval megkérdezem, te szeretnél vékonyabb lenni? vagy először megbékélni magaddal és utána lefogyni? vagy egyáltalán nem akarsz lefogyni, élvezni az életet annyi kilóval akármennyi is vagy?

@PeterSchöffer: Pedig elég sokszor elmagyaráztam. Először megbékélni, utána fogyni. Fordítva nem megy, már próbáltam.

@fat.acceptance: de akkor miért akarod elfogadtatni a kövérséget ha ebből az állapotból ki akarsz törni?

@PeterSchöffer: Azért, mert ha nem fogadom el magam, és a rosszat kapom mindenhonnan, elég nehéz a kajafüggőséget visszafogni. Ergo ha rosszul érzem magam, enni fogok. Tényleges függőség. Ezért csak nyugiban, békésen ér majd valamit a fogyás. Ha nem, és az első vadbarmok kiakasztanak 70 kg-san is, akkor itt végzem megint. Ezt akarom elkerülni. Nem tudom, hogy lelkileg még egyszer fel tudnám-e dolgozni azt, hogy leadtam 30-at és visszajön... Ezért úgy kell leadnom, hogy akkor már minden körülmény, főleg az én lelkem körülménye, olyan legyen, ami alkalmas arra, h meg is tartsam.

@fat.acceptance: én egyáltalán nem bántásból mondom, de egy pszichológust is felkereshetnél (vagy ha már megtetted grat.). hálistennek lassan már elfogadottá válik hogy teljesen természetes dolog valakivel megbeszélni a lelki problémáinkat (bár itt a balkánon azért még eléggé előítéletesek)

akaraterő kell, mert némi támogatásra lelhetsz de a mindennapokban továbbra is birkák között fogsz járni

@PeterSchöffer: Tervben van, igen, csak eddig sok minden miatt időm nem volt rá. Pénz sincs, tehát necces válogatni, és rossz élményem is volt már velük.

Szia! Nem jó a sorrend, mert ha elfogadod magad mondjuk 90 kilóval, akkor nem akarsz majd 70 kg lenni.

Mindkét megoldás jó külön-külön, vagy fordított sorrendben, de ez így nem logikus, bocs :)

A fogyás mellett sok érv szól, de én is tudom, mennyire nehéz. Nekem összejött, de külső segítséggel. Ha érdekel, szívesen elmondom, de ha nem, nem akarom ráderőszakolni.

@PrettyWitch: Értsd meg kérlek :D Fordított sorrendben (lefogyok, majd jön az önértékelés javulása), NEM MENT. Sokan elmondták rajtam kívül is, hogy attól hogy lefogy valaki, nem kötelező, hogy elmúljanak a lelki gondok. Sőt, nálam a megmaradó lelki gondok okozták, hogy visszahíztam. Szóval de, jó a sorrend. Az elfogadás nem a helyettesítő, hanem az előzetes lépés. Mert ha úgy fogyok le, hogy közben utálom magam, akkor nem fogom tudni megtartani a súlyt. El kell érnem, hogy külsőségektől függetlenül szeressem magam, mert a súly nagyon múlandó dolog lehet, nem állandó, ezért bármekkora is vagyok, tudnom kell szeretni magam, hogy ne ettől függjön a boldogságom.

@fat.acceptance: Nekem logikus, mert én már kitapasztaltam hogy működöm. Nem mindenki egyforma. Ezt el kéne fogadni. :) Amúgy köszi, hogy nem erőlteted a módszereket, perpill nem sokra megyek vele. Egy kajafüggő esetében igenis fontos a harmónia, a béke, a nyugalom ahhoz, hogy a súly maradjon, sőt, ahhoz is hogy fogyni tudjak. Az h fogyni akarok, nem függ attól, hogy éppen jól érzem-e magam vagy sem. Attól h szeretem magam, akarok majd fogyni. Ha meg megszeretem magam és kiderül hogy mégsem akarok fogyni, hát az is megfelel. De tudom, hogy enélkül nem sikerülhet. (Mert egy depressziós kajafüggő a kajába menekül, nem lehet visszafogni magam úgy hogy közben szarul vagyok.)

@fat.acceptance: az igaz, de prettywitch mondandójában is van igazság.

biztos volt már róla szó, hogy az egészségedért kell lefogyni, mármint betegségek tucatjai jöhetnek, hamarabb mint hinnéd. nincs pici félsz benned ezzel kapcsolatban? :)

@PeterSchöffer: Nincs. És nincs közöd hozzá. :) És ha van is igazság, nem csak a ti igazságotok létezik. Magamat csak jobban ismerem mint ti...

@fat.acceptance: ??? szóval már voltál olyan állapotban hogy 100 kilósan boldog voltál??? ezek szerint te már mindent megtapasztaltál, ha olyan kurva jól ismered magad miért nem találod a megoldást?
najó most adtam fel, te tényleg be vagy szűkülve...

@PeterSchöffer: Közúti baleset is rengeteg van. Építkezéseken is. Bármi megtörténhet bármikor. Akkor most féljünk egész életünkben?

@PeterSchöffer: Nem, olyan állapotban voltam, hogy 70 kilósan kurva boldogtalan voltam, mert nem tettem előbb rendbe a lelkem, ezért visszahíztam. TEHÁT!!!! tisztában vagyok vele, hogy előbb a lelkemmel kell foglalkoznom ahhoz, hogy hatást érjek el a testemen. EZT mért olyan rohadt nehéz felfogni?

@fat.acceptance: Hm. Akkor te nem is azt szeretnéd, hogy elfogadd azt, hogy pl. 90 kg vagy, és utánad az özönvíz, hanem a kilók számától függetlenül helyre akarod rakni az önértékelésedet, és amikor ez rendben, akkor belevágni a fogyókúrába. Jól értem? Ha viszont így van, akkor szerintem az önértékelésed javítását semmiképpen ne ott kezdd, hogy milyen a külsőd, mert azzal vagy a legelégedetlenebb, úgy tűnik innen a monitor mögül. Nem tudom, hogyan csináld, ebben már lehet, hogy tényleg tud egy szakember segíteni.

Én szerencsés voltam, +30 kg-val sem változott az önértékelésem, és akkor sem igazán változott meg semmi, amikor ezt a túlsúlyt lefogytam, úgyhogy ebben a körben nem tudok okosat mondani. Ha viszont majd eljutsz a fogyózásig, és van kedved, nézd meg a blogom, vagy írj e-mailt.

@fat.acceptance: Ha azt nem tudja valaki felfogni, hogy előbb a lelkemnek kell rendben lennie ahhoz, hogy fogyni tudjak és tartani is tudjam..Nos, az a beszűkült. Főleg, hogy megmondtam, tapasztaltam, hogy milyen a fogyás, ha továbbra is depressziós vagyok. Ideiglenes, marha hamar visszajön, értelmetlen, és még depisebb vok attól h visszajött. TEHÁT előbb lelkileg kell jól lennem. Ez tényleg olyan bonyolult?

@PrettyWitch: Igen, jól érted.. :) Végre valaki megérti. :DD Viszont mivel az önértékelési zavaraim főleg ebből a témából jönnek, célzatosan azt kell elfogadnom, h most ilyen vagyok. És bármikor lehetek még ilyen. És hogy a súlyom nem határozza meg emberileg az értékeim. Mert a súlyom, főleg nálam (mindig ingadozott a nagy visszahízás előtt is 5 kilós határon belül), nem állandó... Ezért bármekkora is vagyok, szeretnem kell magam, nem függhet ettől a boldogságom. :)
És rendben, amint eljutok odáig, megnézem a blogod. :)

@fat.acceptance: ezek után semmi értelme a blog cimének

@fat.acceptance: ha balesetben halsz meg az nem szabad akaratodból történik, viszont a túlsúlyban kialakult betegségekért egyedül te vagy a felelős. ahogy már korábban is kifejtettem, ezt nem háríthatod el magadról. ez van.

a legvidámabb, legelfogadóbb hozzászólásaid eddig a másik posztban a kajálás témakörében születtek. jó úton haladsz, grat.

kívánok neked akaraterőt, annyit amennyivel már a puszta létezés örömét is felfedezed, semmi mást.

ilyen történetek után értékeld az életed:

bezzeganya.postr.hu/menthetetlen-volt-a-szivbeteg-babank

@PeterSchöffer: Nem értem. Leírtam hogy ezt el kell fogadnom, a kövérséget. Nem azért, hogy soha többet ne legyek az, hanem azért, hogy ha éppen az vagyok, akkor is szeressem magam. Szóval de, tökéletesen van értelme a címének. :)

@PeterSchöffer: Amúgy ha ennyi bajod van az egésszel, nem kell olvasni. :DD Ez az én blogom, én tudom, minek miért van értelme, és megpróbálhatom elmagyarázni, de ha valaki hatvanadjára sem érti, az már nem az én problémám. :)

@fat.acceptance: próbálom felhívni a figyelmedet a sok ellentmondásra és a mindenfajta felelősség hárításának, illetve hogy ignorálsz MINDENT ami kicsit sem passzol a világképedbe. változást akarsz az életedben, de bakker egy hatalmas fal vesz körül. szerintem minden második ember problémaforrása a lelki békéjének a hiányában keresendő. azzal hogy magadon is megtalált az oké, de innentől megakadt a további dolog.

te lelki békét akarsz annak nincs köze a súlyhoz, pont ezért nincs értelme a címnek. különben te is előítéletes vagy a kövérekkel szemben ha a boldogságodhoz az kell hogy el tudd fogadni magad.

@PeterSchöffer: Elmondtam sokszor, hogy nem hárítom a felelősséget. Csak azt tartom, hogy nem egyedül én tehetek róla, hanem rengeteg tényező van. ÉN IS, de sok más is.

Az én lelki békémnek van köze a súlyhoz. Ezzel nőttem fel, hogy ezzel kellett törődnöm. Mit sem tudsz a lelki békémről, ne akarj kioktatni. És igen, a baromságokat kizárom, és igen, sokan velem értenek egyet. Ami neked ellentmondás, az nekem logikus. Miért nehéz felfogni, hogy mások vagyunk, mások a szempontok, mást éltünk meg, máshogy hat minden minden ember lelkére?

@fat.acceptance: jézusom pont te nem fogod fel, hogy megrághatnál néhány tanácsot mert nem nekem , hanem NEKED vannak jelen pillanatban problémáid. és még most is jelzed hogy rengeteg tényező van. ezt felejtsük már el. ezzel is hárítasz ha csak minimálisan is. el kellene felejteni, talán ez lenne az első lépés. (csak "talán" ez nem megoldás csak egy lehetőség)

nem kioktatlak, hányszor mondjam már el??? hány éves vagy 12 hogy ilyenektől félsz hogy kioktatás, meg "nekem is igazam van meg nekem is"?? én például tök szívesen beszélgetnék veled személyesen is, mert boldog embernek tartom magam és nem szeretem szenvedni látni embertársaimat.

már több oldalról is megközelítettem ezt az egészet, pedig pont a másik oldalon állok (én csak az akaratban hiszek), még is mennyi empátiát vársz még el? már 2. napja hogy itt gubbasztok a meló mellett efölött a poszt fölött és te végig egy trollt képzelsz a szavaim mögé. felszínesen is cseveghetnék de azzal nem lenne semmi értelme, igen lehet hogy fáj időnként amit írok de legalább őszinte vagyok.
szeretem meghallgatni az embereket, tanácsokat adni, és hiszem hogy nincs általános érvényű recept minden lélekre.
azt hittem többre vágysz mint megosztani egymással a kövérségünket, és recepteket cserélgetni, mer attól milyen boldog leszel. ez hamis illúzió.

(igen, most erre azt fogod írni, hogy neked erre van szükséged blabla...
és sosem lesz vége mer nem változik semmise)

@PeterSchöffer: Más dolgokban hiszünk teljesen. Fogadd el. Én is elfogadom a véleményed. De nem, nem hárítok, a sok körülmény igenis létezik, nálad és nálam okosabbak is megmondták már. Ha te ezt nem vagy hajlandó elfogadni, akkor onnantól kezdve egyébként is szerteágazik az utunk. Nem csak az akarat van, de még hogy nem! Ami hasznos tanács volt, azon elgondolkodtam. "Mozogj, és ezt egyél" jellegű dolgokkal nem foglalkozom.
Oké, rendben, jóindulatú vagy, köszi. De olyan alapvető gondolkodásbeli különbségek vannak, amik mint látszik, áthidalhatatlanok. Nem a kisujjamból szoptam ki, hogy sok körülmény van, és nem én mondom ezt először. ÉS bőven sok sovány és "normális" emberke is elismeri. A tényezőket már csak azért sem szabad elfelejteni, mert ha azokkal kapcsolatban nem lépek, akkor sem lesz változás. Igenis fontos, hogy több tényező van. Ha azt hinném, csak az akaraton múlik, felakasztottam volna magam. Na bumm, baromira akarom hogy vékony legyek... ÓÓÓÓ hát ettől nem változtam azzá. Érted? Ha tudom, hogy több tényező van, akkor azokra tudok HATNI is. Tudok változtatni rajtuk. Márpedig ahhoz h fogyjak és meg is maradjon... Ez egy összetett dolog, és minden szegmensére oda kell figyelni, hogy sikeres lehessen a vége.

És mellesleg... Ezek többsége jelenleg mellékes. Az elfogadással akarok foglalkozni, és kész. Ez a döntésem, ezért küzdök jelenleg. Ezt tiszteletben kéne tartani. Elhiszem, hogy furcsa mód segíteni akarsz, de úgy érzem és úgy döntöttem, hogy az elfogadás és a lelki béke elérése az, ami most segít. És ehhez hozzájárul a kövérség elfogadása is. Erről szól a dolog. Ennyi. Itt tartok most, életemnek ez a szakasza zajlik. Fogyózni meg bőven lesz időm még... HA és AMIKOR! akarok.

@fat.acceptance: ezt teljesen megértem, de attól hogy föltérképezed a problémákat továbbra is az akaratodon múlik minden, nem? ha szerencséd van kaphatsz biztató szavakat, segítséget, de a lelkedbe nem "nyúlnak" bele konkrétan :)
attól hogy ismered, nem oldódik meg, én erre próbáltam utalni.

@PeterSchöffer: Ez teljesen tiszta, természetesen. Én sem a megismerésért küzdök most, hanem ismerem, és megoldani szeretném. De a megoldásom első lépése nem az egyből diéta és egyből mozgás, hanem előtte nekem más lépések vannak. Ezekhez is nagyon sok akarat kell. Minden akarattal működik, ez nyilvánvaló... De nem csak arról szól hogy akarom és már megy is, én erre utaltam. :) Az önelfogadáshoz sokkal több akarat kell, mint egy diétához, vagy a fogyáshoz.. SZÁMOMRA. Mivel a fogyás ment, de eddig bárhogy akartam, az önelfogadás nem érkezett meg. Szóval lényegében egyáltalán nem a könnyebb utat választom, sőt. Nyilván az akarati tényező az alapja mindennek, de most ezt akarom, és ebben akarok fejlődni. :D

@fat.acceptance: hű majnem elvesztem az "akarat"-ok erdejében :)
megértelek, viszont akkor el kell vonatkoztatnod a súlyodtól nem? mármint ezért is kötöttem bele a blog címébe, mert értem hogy végigkísérte az életed a súlyproblémák de az egyensúlyi állapot eléréséhez sokkal mélyebb rétegen keresztül vezet az út, nem?
innen is látszik hogy összetettebb a probléma, viszont akkor már nem lehet külön kezelni őket, váh ez egy ördögi kör.

@PeterSchöffer: Hú, megpróbálom elmagyarázni hogy látom. :D Szóval, mivel mindent a súlyom és az arra adott igen rossz reflekciók okoztak, minden ami magammal probléma... Innen kezdődik. Bármi bajom van magammal, itt vagy ott nem illeszkedem be, ide vagy oda nem vagyok való, ennek vagy annak nem vagyok való... Minden ide vezethető vissza. Ezért kell azt elfogadnom, hogy így is értékes vagyok. Mert bár fogyni akarok, az nálam úgysem lehet állandó. (Akár 20 évet is mondhatok, de ha pl. terhes lennék, hát... :D) Szóval valahogy a súlyhoz való hozzáállást kell változtatni, azt kell elérnem, h súlytól függetlenül is jól érezzem magam.. Ezért minden súlyomhoz pozitívan kell hozzáállni. Jó, így is picit ellentmondásos, de... érted. :D Azért kell valamelyest sarkítani, és a kövérségre ráfogni, mert ez elvileg a "legrosszabb" helyzet. Ha ekkor megtanulom szeretni magam, akkor már bárhogy menni fog. Valahogy úgy, hogy a több magában foglalja a kevesebbet.

@fat.acceptance: Csak egy dologhoz szólnék hozzá: hogy szerinted nem lehet állandó a normális testalkatod. Szerintem - hacsak nincs valami betegséged - igenis lehet, csak oda kell figyelni, és tenni érte. Nagyon sok ismerősöm van, aki 20-50 kg-t fogyott, és most - van, aki már több éve - szépen tartja a súlyát. A titkuk annyi, hogy ha kicsit elszalad velük a ló, újra odafigyelnek kicsit a kajálásra. Én pont a terhesség miatt újra meghíztam, de már újra fogyóban vagyok. Szóval nem lehetetlen, hogy 65 kg körül tartsd a súlyod, akkor sem, ha előtte 100 körül voltál, csak rajtad múlik :)

@PrettyWitch: Király. De semmi garancia nincs rá, hogy egy érzelmi válság ezen változtat. És te is bevallottad, terhesség után változott, tehát tényleg nem állandó. Erről ennyit.

@fat.acceptance: *nem változtat

@fat.acceptance: Persze, hogy változott! Aki amúgy is hízékonyabb (és nem hányja végig), az tuti felszed valamennyi pluszt a terhesség alatt, de ez valahol teljesen normális. Az nem normális, ha utána nem tesz ellene.

Semmi garancia nincs, hogy ha egyszer lefogysz, nem fogsz újra valamikor valamilyen okból meghízni. De ezzel a hozzáállással akár már most is eláshatnánk magunkat...

@PrettyWitch: Én sem nem tevésről beszélek. Hanem arról, hogy ennek ellenére is tudni kell boldognak lenni.

@PrettyWitch: Ja és ezek szerint aki meghízik, és mondjuk jó úgy neki, az eláshatja magát. Remek hozzáállás.

@fat.acceptance: Szerintem egyértelmű volt, de akkor kifejtem: ha valaki SZERETNE sovány lenni, de azért nem fogyózik, mert EGYSZER, VALAMIKOR tutira úgyis vissza fog hízni, és ezért inkább csak sajnálja magát kövéren, de a bizonytalan, ámde biztosra vett visszahízás LEHETŐSÉGE miatt nem tesz semmit azért, hogy a vágyait megvalósítsa, na az az ember áshatja el magát - mert ilyen hozzáállással (kb. = minek tegyek bármit, úgyis meghalok) nem tudom, mi értelmet talál az életben. És hogy ne legyek félreérthető újfent: nem, nem a fogyás a szép, hanem a céljaink (legyen az fogyás, diploma, gyerek stb.) megvalósítására törekvés.

@PrettyWitch: Rendben, értem. De ugye te is érted, hogy nálam nem ez áll fent? :D Nem erről van szó. Hanem arról, hogy bármitől függetlenül, bármilyenek is vagyunk kívül (elvégre meg is öregszünk majd, vagy mi fene), attól még tudni kell szeretni magunkat. Mert a testünk állandóan változik, nem csak a súly, de a belső nem. Nem tudom, te honnan szedted, amit itt írtál, mert ilyenről egyszer sem beszéltem.

fbcdn-sphotos-c-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash3/993040_550195535035702_47683857_n.jpg

@fat.acceptance: "De semmi garancia nincs rá, hogy egy érzelmi válság ezen változtat." - erre reagáltam.

"bármilyenek is vagyunk kívül (elvégre meg is öregszünk majd, vagy mi fene), attól még tudni kell szeretni magunkat" - ezzel egyetértek, de nem hiszem, hogy ebben ez a blog sokat fog neked segíteni. Ahogy már többen írták: ha egyedül nem megy, szakember!

@tohonyagenny: Te tényleg genny vagy. A név kötelez. :)

@PrettyWitch: Remek. Szakember. A szakember nem éli át, amit én átélek. Ezért kell olyan is, aki átéli. Miért nem lehet végre elfogadni?

@PrettyWitch: Öhm és igen. Az, hogy nincs garancia rá, hogy nem változik a testünk, az pont azt jelenti, amit kifejtettem. Hogy változáskor is szeretni kell.

@fat.acceptance: Oké, feladtam. Te jobban tudod, hogy mi a jó neked. Nekem meg könnyebb, ha ahelyett, hogy neked próbálok tanácsot adni, inkább a magam dolgával törődöm.

@PrettyWitch: Nem mondtam hogy nem megyek szakemberhez. :D Mindig mindent direkt félreértenek tőlem, hihetetlen. Jövőhéten fogok keresni, mármint konkrét helyekre elmenni. DE ez nem vonja meg a létjogosultságát annak, hogy blogot csináljak és keressek valakit aki átéli ugyanezt. Nem tanácsokért csináltam a blogot egyébként sem.

Érdekes, én most sokkal vékonyabb vagyok nálad (na ez sem volt mindig így, sőt), de 1. soha az életben nem mernék felvenni bikinit 2. ha mégis rámerőszakolná valaki, az életem árán is megakadályoznám, hogy lefotózzon 3. ha mégis ő győzne:D a kép akkor sem kerülne ki a netre. Soha. Semmilyen körülmények között. Készpassz.
Szóval igazából csak azt nem értem, hogy ha ennyire nem vagy békében magaddal, és dolgoznod kell a harmóniádon, akkor hogy a csudába készült rólad bikinis kép? És hogy volt bátorságod ahhoz, hogy felrakd ide? Nem kötözködésből, tényleg érdekel.

@mindenannyi: Pont ezekért. Hogy megmutassam, hogy nekem is lehet. Önérzetből. És mert aki csinálta, nem úgy néz rám, mint mindenki más... Én igenis felveszem a bikinit, hisz napozni akarok és érezni a vizet. Ebben nem akadályozhat meg senki. :D Egyébként direkte ilyen célból készült, plusz angol nyelvű önelfogadós oldalakra, ahol tőlem sokkal nagyobbak is töltenek fel bikinis képeket. Máshol ilyen fat acceptance blogok tömkelege van, főleg oda szántam őket. De ide is kikerült, ha már valaki képes azt mondani, hogy a puszta létezésem és látványom vakká teszi őket... És ezzel rossz érzéseket kelteni bennem... Hát tessék, akkor én is azt keltek bennük. :D És az egy nagy lépés az elfogadás felé, hogy az ember fel mer tenni ilyen képeket.

Hat ne haragudj, de en tovabbra is ertetlenul allok a dolog elott. Olvastam, hogy mit nem lehet itt kommentelni, de mivel nyitott blog, es egyelore nem moderalsz, meg megtehetem, hogy ezt ide leirjam.

Szoval az nem fer a fejembe, hogy
a, nem fogadod el magad
b, de el akarod
c, ezert ugy teszel, mintha kifejezetten buszke lennel a testalkatodra
d, "en is barmit felvehetek meg ilyen ducin is" - ezt mantrazod magadnak
e, a vegcel pedig hogy lefogyj

Ertenem, ha nem lenne ott az utolso pont, igy viszont azt kerdezem: WTF???

Ha egyszer eljutsz oda, hogy elfogadtad magad, hogy onbizalomtol kicsattanva barmilyen neked tetszo ruhat felveszel, nem erdekelnek a kibuggyano hurkak, akkor mi a banatos francert akarnal megis lefogyni? Hiszen koveren is elegedett vagy magaddal.
Le akarsz fogyni - akkor megsem vagy elegedett, tehat ez az egesz itt egy onbecsapas. Es nemcsak, hogy onbecsapas, hanem azokat is becsapod, akiket ide invitalsz, akik koverek, de el akarjak fogadni magukat es eleguk van mar a fogyokurabol. Merthogy az lenne a cel, hogy le a gatakkal, mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint ti, vekonyak, mi is ugy akarunk oltozni, mint ti, mi is bikinit akarunk felvenni a strandra, es igy tovabb, es igy tovabb. Elfogadjuk magunkat es nem erdekel, ti elfogadtok-e, mar lepereg rolunk, mert mi igy is boldogok vagyunk es jol erezzuk magunkat a borunkban. Erre utal a blog cime is.

De nem. Te le akarsz fogyni...

Elolvasva néhány bejegyzésed és a hozzászólásaidat, nekem az jön le, hogy nincs még csak rövidtávú célod sem az életben. Nem ilyen absztrakt dolgok, mint hogy el akarod fogadni magad, boldog akarsz lenni, hanem konkrét, megvalósítható cél. Például akarsz egy új telefont, diplomát akarsz szerezni, egy normális faszit magad mellé, 3 csillagot az Angry Birds összes pályáján, bármilyen jól körülírható dolog megteszi.
Amikor a szalagavatód volt és hercegnő akartál lenni, akkor volt egy nagyon jól körülhatárolt célod: beleférni a szalagavatós ruhába és jól kinézni. Le is fogytál 30 kilót. Azt most hagyjuk, hogy mennyire okosan és egészségesen, lényeg, hogy elérted a célod. Szalagavatónak vége, cél elérve, újat viszont nem tűztél ki magadnak és emiatt vissza is szedted a leadott kilókat.
Azért írom ezeket, mert az ember önbecsülése nem olyan, hogy egyszer csak úgy dönt, hogy mostantól értékelni fogja magát, hanem az ilyen kitűzött célok megvalósítása ad mindig egy kicsit hozzá. Te magad is azt írtad, hogy megérte a szalagavatóra lefogyni. Ez egy kicsit hozzá is adott az önértékelésedhez, ami utána el is illant, mert nem adtál hozzá.
Az egész olyan, mint egy folyamatosan szivárgó vödör, amibe kanalazhatod a vizet folyamatosan, vagy pedig hátradőlhetsz és nézheted, ahogy az összes víz kifolyik. A vödröt pedig nem merítheted a vízbe, nem dughatod bele a slagot, csak és kizárólag apránként kanalazhatod tele.

@Sadist: Nem tudom hogy jött le, hogy nincs. Írtam, hogy jogon diplomázni kurvára szeretnék. :) Emberjogi ügyvéd szeretnék lenni, a célom, hogy minél több kisebbség helyzetét ténylegesen tudjam segíteni, harcoljak értük.
A szalagavatóra nem 30 kilót fogytam. 3 héttel előtte voltam 75, és 3 hét alatt fogytam rá 8 kilót.

@Sadist: Ja és mivel az önbecsülés nem csak úgy jön, ezért az is cél...

@fat.acceptance: Az önbecsülés nem lehet cél, az csak mellékterméke a célok elérésének.
Ha azt hajkurászod, nem fogod elérni.

@Sadist: Az majd kiderül. Ha jól gondolom, nem vagy jövőbelátó, engem sem ismersz, így ilyen kijelentéseket nem tehetsz. Szép napot, további minden jót! :D

@Sadist: (Vagyis megtenni megteheted, csak éppen nevetséges.)

@fat.acceptance: azért fura, hogy elég sok ember jut hasonló nevezőre (akár arrogánsabban, akár megértőbben) és mégis mindenkinek ugyanaz a válaszod, hogy téged nem ismernek, nem értenek. a kamaszok érvelnek így, akik maguk sem tudják valójában megfogalmazni lázadásuk értelmét.

igaz, hogy nincs egyetemes recept, de azzal szerintem nagyon sok ember egyetért hogy az önbecsülés bizonyos cselekmények, folyamatok eredményeképpen születik meg. akár, a bölcsesség vagy a bátorság, vagy a hit. ezek mind kialakulnak bizonyos cselekedetek, tennivalók, kutatások során.

erre pl tök jó példa a diplomád megszerzése.

@PeterSchöffer: Igen, de a fogyás nem. Persze, az önbecsülés nem történik magától. De nem is a fogyástól jön, ezért kell más utakat keresnem.

@fat.acceptance:

Nincs olyan, hogy emberjog - pontosabban minden jog "emberjog", mert minden jogi szabályozás az emberi társadalom szabályait tartalmazza, a jog alkalmazói és követői mindig emberek.

De amire Te gondolsz, azok bizony emberi jogok lesznek.

(Tudom, hogy ezt most trollkodásnak fogod tekinteni, de nem az. Egy jogásznak fontos a pontosság. Ez pedig nem kis pontatlanság...)

@Sussudio: Igen, emberi jogok. Igen, a klaviatúrámon rossz az i, így néha ha gyorsan írok, nem üti le, van, hogy 5x le kell nyomnom, mire leírja. :D

@fat.acceptance: De persze mostantól ez is egy cél. Jól átnézni, vajon belekerült-e az i betű az írásomba. Remek!

@fat.acceptance: Jövőbelátó valóban nem vagyok, különben lottóznék vagy tőzsdéznék, viszont tapasztalatból beszélek. Nekem is volt olyan időszak, hasonlóan kora huszonéves koromban, amikor az önbecsülésem a béka segge alatt volt. Azt hittem, hogy ha majd lesz munkám, akkor javulni fog a hangulatom, önbecsülésem. Pár hétig jobban is éreztem magam, utána megint semmi. Azt hittem, majd ha lesz diplomám, akkor onnantól kezdve Hawaii, dizsi, napfény, sokkal boldogabb leszek. Aztán attól is csak pár hétig éreztem jobban magam.
Míg nem valaki azt javasolta, hogy kezdjek el sportolni, foglalkozzak a testemmel is minél többet, keressek olyan hobbikat, amikben örömömet lelem és ne legyen időm gondolkodni azon, hogy nekem mennyire szar az életem.
Az élet ilyen igazságtalan, hogy pl. hajnali 5-kor kelni, hogy munka előtt ússz, sokkal nehezebb, mint otthon ülni a gép előtt és írni a blogbejegyzéseket tele önigazolásokkal, viszont sokszorosan megéri a belefektetett munka.

Azon meg tényleg el kéne gondolkodnod, hogy esetleg te mész-e szembe az autópályán, nem pedig a többi ember, mert nagyon sok tanácsot és bátorítást kaptál (trollkodásból pedig meglepően keveset), amik nagy része mind egyirányba mutat, valószínű, nem véletlenül.

@Sadist: Remek. Neked bejött a sport. Én is sportoltam rendszeresen, nekem nem, még mindig. Kinek mi.

@fat.acceptance: egy kajafüggő, lusta ember ne mondja már meg hogy kinek jön be a sport és kinek nem.

te magad mondtad hogy inkább megnézel egy filmet mint sportolsz...

kíváncsi lennék mennyi ideig ment az a "rendszeres sport", mert ha évek munkájáról beszélünk akkor én kérek elnézést! nekem speciel 4 évig tartott a z egészséges hízókúrám, nem akartam szedni semmi szteroidot meg ilyen tömegnövelő faszságokat.

@PeterSchöffer: Ő maga mondta, hogy neki bejött. Arra mondtam, h hurrá, neki bejött. Hát, 2-3 évig ment. Szóval de, meg tudom mondani, mivel ő maga mondta magáról, hogy neki bejött. XD Bullshit.

@PeterSchöffer: Akkoriban általában minimum háromszor mentem. Nem ez a trollkodás, hanem az előző... És különben is, nekem nem jött be. Kész. Ennyi. Legyél túl rajta.

@PeterSchöffer: Úristen... :DDDD Igen, úgy értem. Hogy hiába csináltam rendszeresen, évek után is utáltam.

@PeterSchöffer: Tudod kit cikizz....

Döbbenet, hogy a kövér embereket megnézik és ez zavarja őket. Erre fellázadnak, s mennek panaszra a hivatalba.
De mi van a jó ízlés határaival?
Én miért nem mehetek ízlésrombolás miatt panaszra?
Milyen példát mutatsz majd a gyerekednek?

@kiraaaaa: ha ezt nem erted, soha nem is.fogod. ha az ember elmegy strandra, akkor csak ezzel rosszat nem tesz, nem bunkozik senkivel. aki bamul es beszol, az bunko.

@fat.acceptance: látom az irónia ismeretlen fogalom a számodra.
De nem célom tanítani.

@kiraaaaa: nem ismeretlen, de bocs h nem vagtam, a masik blogon sokkal durvabbakat komolyam gondolnak, hozzaedzodtem ahhoz.

@fat.acceptance: nincs igazad.

De más nézőpontokból közelítsük meg a kövérséged.

Remélem van kiegészítő egészségügyi biztosításod, már ha van ilyen, melyben előre gondoskodsz a későbbiekben fellépő egészségkárosodásod kezeléséről.
Ugyanis, nem ferr, hogy a kövérség(ami ellen tehetsz) s az abból eredő betegségeid gyógyítását az én kontómra finanszírozzák.

Gyerekeidnek is ezt adod tovább?
A sport nem ördögtől való, lehet újra megszeretni/ elviselni mint szükséges rosszat, az meg olcsó kifogás, hogy anyádtól nem ezt tanultad ,mert anno.. ő ...blablabla.

@kiraaaaa: nem vagyok koteles azt tenni a szabadidomben, amit a hozzatok hasonlok eloirnak. a sport nem szeretese sem ordogi gonoszsag. az ilyen szovegekkel amugy is csak tavolabb loktok tole, minel tobb a frocsogo elvaras, annal kevesbe tudom csinalni. egeszseg duma....blablabla. ezzel takaroznak sokan, akik szimplan intoleransak. demagog duma. ennyi erovel senkit ne kezeljenek semmiert a mi adonkbol... baromsag. azt a szot pedig, bar nem lep meg h nem tudod leirni, ugy irjak, hogy fair. a ferr vasat jelent.

@fat.acceptance: hurrá:)
látom megtaláltad a mondanivalóm gyenge pontját:)Gratula, ügyes lány vagy!

Ez olyan, mint a cukorbetegeknél, aki nem tartja be az előírt diétát, miért kapna kedvezményes gyógyszert? Hm?
Aki tehet a betegségeinek előidézéséről, azt miért kezelnék ingyért?

Érdekes gondolkodásod van: a világ fogadjon el téged, de te nem vagy hajlandó elfogadni, hogy a dagadtságod visszatetsző.

@kiraaaaa: nem biztos, h a mai gazdasagi helyzetben mindenki meg tudja fizetni a cukorbetegek kozul azt a kajat, amit kene...ezert kapjon szarabb gyogyszert, hatha szarabbul lesz. emberseges, eloremutato gondolkodas....
az utolso mondatod maga a rohej. miert kene elfogadnom par idiota bunkosagat? amikor egyebkent is sokan igy tartanak szexinek, es egyaltalan nem tartanak visszatetszonek. tudod, ez izles. ami mindenkinek kulonbozik. azt elfogadom, ha valaki nem tart vonzonak, mert mindenkinek mas a szep. AZT viszont, h azert mert te nme tartasz szepnek, be is szolsz....na EZT nem lehet elfogadni. nem a velemenyt, hanem a viselkedest. en se szolok be annak, akit csunyanak tartok. nem mondom meg neki, h.mit tegyen, mit tehet, hova mehet es milyen ruhaban. nincs hatassal az eletemre, ha mas csunya. es nincs jogom beleszolni az eletebe, mit vegyen fel vagy mit kezdjen a szabadidejevel. ez a kulonbseg. jogod van rondanak tartani, leszarom. ahhoz nincs jogod, h megalazz vagyis megprobald, es megmondd, mit csinaljak. ehhez kurvara semmi jogod :D

Ugyan már, nem akarok én neked megmondani semmit.

Saját életed, tested.

Cukorbetegség: nem mindig csak a kaja minőségétől függ a javulás, hanem életmódváltástól is.

Csak tényleg, abba próbálj belegondolni, hogy mit fogsz továbbadni a gyerekednek, Ezt az életformát, magyarázatokat?
Oké, elfogadás, meg tolerancia, empátia..stb. Szép dolgok, néha csak szavak, mert te is kirekesztő vagy.

@kiraaaaa: ja, persze... egyebkent kiket rekesztek ki? csak a letuk miatt senkit. aki bunkozik, nyilvanosan szid masokat? igen, oket megvetem. en nem irok egesz blogokat olyanrol, amit utalok...

pl. azt akarod megmondani, h gondoljam magam visszataszitonak. csak mert szerinted az vagyok.ez gaz.

@fat.acceptance: Én vagyok a hülye, de muszáj megint beleszólnom. Posztíró, nem erősséged az értelmező olvasás, és valóban nagyon nagy bajok lehetnek az önbizalmaddal. Megpróbálom nagyon leegyszerűsíteni, amit Kira írt, hátha úgy átmegy.

Elhízás = nagyobb esély egy csomó betegségre.

Elhízás = nagyobb esély arra, hogy beteg gyerekeid legyenek.

Elhízás = olyan probléma, ami ellen lehet tenni diétával, mozgással.

Kira olyat sehol nem írt, hogy gondold magad visszataszítónak. Sőt, megkockáztatom, a kommentelők nagy része nem gondolja azt, hogy visszataszító lennél. Úgy tűnik, hogy te viszont igen, és ezt magyarázod bele abba, ha bárki bármilyen kritikát, tanácsot próbál neked megfogalmazni.

Teljesen felesleges blogot írnod arról, hogy el akarod fogadni a kövérséged, mert ahelyett, hogy ezt tennéd, csak még mélyebbre ásod magad az önutálatba a kommentekbe való belemagyarázásokkal.

Szerintem két lehetőséged van:

1. Kezdj el tenni azért, hogy lefogyj, és akkor hátha helyre áll az önbizalmad is. (Tudom, szerinted ez nem megy, de azért, mert egyszer nem működött, biztos vagy benne, hogy most se menne?) A többségnek megy, de persze mindenki egyedi. Azért egy újabb próbát megérne...)

VAGY (és a hozzáállásod alapján erre látok több esélyt, mert millió KIFOGÁSOD - igen, nem valós érved, csak ürügyed - van arra, hogy miért is nem akarsz diétázni, mozogni)

2. Tanulj meg indulatok nélkül olvasni, szöveget értelmezni, és úgy olvasd vissza ezt az egész kommentfolyamot, többször. Rá fogsz jönni, hogy aki itt (először) gyűlölködött, az te voltál. A többség csak megpróbált értelmes tanácsokat adni, amiket te indulattal, gondolkozás nélkül söpörtél le az asztalról azzal az érvvel, hogy mindenki szemét és utálja a kövéreket. Ha ezt belátod, sokat tettél azért, hogy TE magad elfogadd azt, hogy kövéren is lehet szép az élet. Ha nem látod be, akkor meg teljesen felesleges blogolnod, más utat kell találnod a saját magad elfogadására, mert ez így nem segít.

És mielőtt a válaszodban kifejtenéd, hogy milyen szemét kövérgyűlölő is vagyok, elárulom, hogy bizony rajtam is volt/van rendesen súlyfelesleg, de nekem nem okozott gondot, hogy ezzel együtt boldog legyek, ne pedig gyűlölködő. A fogyásra egyetlen dolog vett rá: az, hogy a vérképem rosszabb volt, mint a 80 éves nagymamámé, és megmondták, hogy ha így folytatom, egyenes az utam a II. típusú diabéteszhez, ami azzal is járhat, hogy esetleg levágják a lábamat. Ja, és ne is gondoljak arra, hogy gyereket szeretnék, mert 1. nem fogok teherbe esni, 2. nem fogom tudni kihordani, 3. ha mégis sikerülne, a túlsúly miatt tönkre fog menni az összes ízületem: csípőm, bokám, térdem.

Nagyon várom a válaszodat, kérlek, ne első dühből írj.

"de te nem fogadod el hogy vissszatetszo vagy" olvasd mar el, ezt irta.

@fat.acceptance: igen ezt írtam, és vállalom. nekem az vagy, fogadd el.:)Hisz erről szól a blogod, az elfogadásról.
Másrészt, tényleg nem tudsz olvasni, szöveget értelmezni:)

Pretty Witch írására sem érdemben reagáltál, s szerintem ez a legnagyobb hiányosságod, dühöd elvakít, s nem látod meg másik nézőpontot, esetleges segítő szándékot.

@kiraaaaa: nektek sem erossegetek... megmondtam, a velemenyt elfogadom. de en sem mondom.meg, h csunyanak tartok valakit, nem akarok a lelkebe tiporni azzal, h gazakat mondok rola... te viszont igen, ez nem fogadhato. nem a velemeny.

ja es mar ne is haragudj, de abban mi a segito szandek, ha valakinek megmondod h rondanak tartod? velemenyem nekem is van masok kulsejerol, de nem mondom nekik, ha negativ, foleg azt nem, hogy ha ezt es ezt tenned, akkor mar elfogadhato lennel.... nem erzek kesztetest arra, h masnak azt mondjam, ronda, tegye ezt vagy azt...ezert azt se fogadom el, ha nekem mondjak. miert erez ennyi.ember kesztetest ra? a kulsom miben befolyasolja az eleteteket?

Pörögsz itt egy témán, lépj már tovább.
Szexuális életed rendben? Nyugi, lazíts, tőlem legyél kövér, ha így vagy boldog.

@kiraaaaa: hoho, eddig nem ezt irtad. :) de ja. remek.

@fat.acceptance: meguntalak,ennyi.

@kiraaaaa: halleluja. szamithatok ra h nem frocsogsz itt tobbet, ugye? hamarosan jonnek a nyaralos-strandolos kepek!