Mert az emberséget nem kilogrammban vagy fontban mérik.

Mert én sem szeretném, hogy azonosítsanak másokkal, akik vékonyak, mindössze azért, mert vékony a testalkatom, holott ez nem tesz jobb vagy rosszabb emberré.

Mert tudom, milyen érzés barátok nélkül tengődni, és követelem az élettől, hogy minden barátom egyenrangú, azonos esélyű és azonosan tisztelt játékos legyen benne, amíg tettei etika és morál terén ezt nem befolyásolják.

Mert arra neveltek, hogy sose gúnyoljak, bántsak vagy ítéljek meg mást fizikai körülményei miatt, és én is erre fogom nevelni a gyermekeimet.

Mert ha vannak is bennem előítéletek, minden erőmmel igyekszem megszabadulni tőlük és eszem ágában sincs büszkélkedni velük.

Mert tudom, milyen másnak lenni és elhinni, hogy fizikai vagy biológiai okok miatt kevesebbet érek, mint a környezetem jelentős része, és azt is tudom, hogy nem mindenki ér el arra a pontra, hogy felfogja, ez mekkora átverés. Én eljutottam idáig, és megvetem azokat, akiknek akár csak megfordul a fejében, hogy mások útjába álljanak.

Mert képes vagyok a szeretetre.

Mert ember vagyok.

Sziasztok!

Újabb problematikus témát hoztam, ami az evés.

Ezen tárgykörben nemcsak a kövér ellenesség a gond, hanem vastagon szexizmus is párosul mellé. Miért is?

A nőktől a mai társadalom elvárja, hogy csak csipegessenek az ételből. Ne egyenek túl sokat, és az is saláta legyen. Fogják vissza magukat, és érezzék magukat bűnösnek, ha nem így tesznek. (Reklámban vékony nő sütit választ saláta helyett, a szöveg ami megy közben: az rendben van, hogy NÉHA megszegd a DIÉTÁDAT. Vékony nő.) Míg a férfiak zabálhatnak kedvükre, rájuk nem néz senki csúnyán, ha esetleg két tányérral szednek.

Ennek ugye van vékony privilégiumos aspektusa is. Ha egy vékony lány sokat eszik, akkor sokszor azt mondják rá, hogy aranyos, jaj, milyen jó, hogy ilyen étvágya van! Megmosolyogják, és senki nem szól egy rossz szót sem.

Ha egy kövér teszi pontosan ugyanazt, hát jöhetnek a ferde pislantások, a "biztos megeszed még azt?" és ehhez hasonló kérdések, a kéretlen papolás, a lenézés... 

Vannak kifejezések, amik néha ártatlannak tűnhetnek, pedig nem azok. A mindennapi szóhasználatunkba durván beleivódott az a meglátás, hogy enni, élvezni az ételt BŰN. Szokás azt mondani, hogy most bűnözök egy kicsit, eszek egy sütit. Miért bűn ez? Megkívántad, hát edd meg. Nem bűn jól érezni magad.

"Bűnöztem, de majd megjavulok! Holnap csak salátát eszek..." Ez is ilyen.

Belénk nevelték, hogy enni bűn. Belénk nevelték a szégyent. Szégyelld magad, ha eszel, ha sokat eszel, ha kövér vagy, ha nem eszel x mennyiséget (eleget). 

A média és a társadalom borzasztó mechanizmusai ezek a háttérből irányítva. Ha a nő bűnösnek érzi magát az evés miatt, máris több csodabogyót, fitneszbérletet, diétás kaját, magazint, videót, isten tudja még, mit lehet eladni... 

Ezek tisztán gazdasági érdekek. Az egészséghez nincs közük. 

Jó lenne végre nem megszégyeníteni egymást amiatt, hogy ki így, ki úgy étkezik. Vagy sportol. Mindenki maga választ, és a választást tiszteletben kell tartani. 

Senkinek nincs joga ahhoz, hogy másokat megalázzon olyan blődségek miatt, mint az evés.

Végezetül néhány ehhez kapcsolódó példát szeretnék idézni, a zseniális This Is Thin Privilige Tumblr oldaláról. Mindenkinek ajánlom, oktatásnak megfelelő. De készüljetek, elég sok horrorisztikus történet van.

"Thin privilege is me telling people that sometimes I eat almost an entire package of raw cookie dough and them responding with friendly smiles and laughter instead of jeers or criticism or judgement or concern trolling, because I have fast metabolism and am thin. If I were fat? No way."

"Thin privilige is not having panic attacks in public when eating and making accidental eye contact with someone.
 Thin privilige is not being afraid to walk in or order food at a restaurant, its being able to do that without fear of people’s looks."

"Thin privilege is not having your own mother harass you about your weight. Thin privilege is your mom not having made finding out your weight her personal mission. Thin privilege is not being forced to stand on a scale everyday. My weight is my fucking business so she should just fuck off. 

When we sit down for supper, she gives me the smallest portions, because ‘Ihave all this fat and won’t starve anytime soon.’ My brother is a fucking meathead who is constantly in the gym. He eats like a fucking horse (he may even eat horses what do I know). My mom always stuffs his plate over, becausehe says he needs food ‘for his gains’. WTF? He eats at least triple the portions I eat. Thin privilege is eating equal portions as others in your family. Thin privilege is not being denied food. Thin privilege is not being starved by your own mother. Thin privilege is being treated like a fucking human being."

Két igazán aranyos párról találtam legalább ennyire aranyos képeket. Muszáj megosztanom, olyan szépek!

Figyelem! Bizonyos pozíciók és félmeztelen lét miatt a képeket 16 éven fölüliek nézhetik meg.

blogbellyappr1.jpg

blogbellyappr2.jpg

blogbellyappr3.jpg

blogbellyappr4.jpg

blogbellyappr5.jpg

Indult erről egy mozgalom, amiről majd illesztek be képeket, de előbb a saját válaszom adom meg.

Azért van rá szükségem, mert az én testem az én életem. Az saját külsőmhöz csak nekem van közöm, ha bárkinek baja van vele, akkor ott nem én vagyok a probléma, hanem ő.

Azért, mert én is ember vagyok.

Azért, mert ahhoz, hogy a kövér testemmel baja legyen, egyetlen embernek van joga: nekem magamnak. 

Azért, mert szükségem van arra, hogy szeressem magam.

Azért, mert értékesnek akarom érezni magam. Értékes vagyok, de ezt nem elég tudni, érezni is kell. 

Azért, mert azt szeretném, hogy más is szeresse és fogadja el magát, békéljen meg önmagával, azaz legyen egészségesebb.

Azért, mert nem akarom, hogy a valódi értékeim helyett a külső jegyeim alapján ítéljenek meg/el.

Azért, mert mi a fészkes fenéért ne? Nem gyilkoltam, csak zabáltam, könyörgöm! 

ineedfa1.jpg

Szükségem van a kövérség elfogadására, mert a kövér testeket köztulajdonként kezelik, azaz hozzászólások, ítélkezés és szabályozás tárgyaiként.

ineedfa2.jpg

Szükségem van a kövérség elfogadására, mert mindenkinek azt kéne viselnie, amit csak akar és jól kéne érezzék magukat meztelenül is.

ineedfa5.jpg

Szükségem van a kövérség elfogadására, mert nagyon dagiként a testem a legtöbb ember rémálma.


ineedfa6.jpg

Szükségem van a kövérség elfogadására, mert az általam szeretett emberek testét is ugyanazzal a tisztelettel kéne kezelni, ahogy az enyémet kezelik. 


ineedfa7.jpg

Szükségem van a kövérség elfogadására, mert szeretek enni!

 


Forrás: ineedfatacceptance.tumblr.com

Többé nem tehettek úgy, mintha a kövérek utálata az ő javukat szolgálná. 

Kutatások bizonyítják, hogy a kövérek a diszkriminációtól és utálkozástól csak kövérebbek lesznek. Az emberek az utálatukat és a súly alapú diszkriminációt sokszor abba csomagolják, hogy "motiválni akarom az illetőt, hogy lefogyjon". Ezzel azonban csak az ellenkezőjét érik el.

Florida State College of Medicine pszichológusa, Angela Sutin nyilatkozta ezeket. Kutatásaikat több mint 6000 férfi és nő bevonásával készítették (50 éves vagy idősebb), a kutatás tartalmazott olyan kérdéseket, hogy hétköznapi életükben milyen gyakran élnek át különböző  típusú diszkriminációkat (a példák közt volt a kiszolgálás megtagadásától kezdve a munka megtagadásán át sok minden). Aztán azt is megkérdezték tőlük, mit gondolnak, mi volt a diszkrimináció oka (nem, kor, súly, etnikum stb.). Ezután megmérték a résztvevők súlyát és magasságát.

Négy évvel később újra megkérdezték őket a fenti témákban. Akik előzőleg túlsúlyosak voltak és ezzel kapcsolatban diszkriminatív dolgokat tapasztaltak, azoknál az elhízás több, mint kétszer annyiszor fordult elő, mint azoknál, akik ilyen diszkriminációt nem tapasztaltak előtte.

Akik pedig alapból is elhízottak voltak, azok sokkal inkább elhízottak maradtak akkor, ha a súlyukkal kapcsolatban durva megkülönböztetések érték őket.

A kutatás ugyan nem mutatja ki, hogy miért van az, hogy sokkal valószínűbb a hízás azoknál, akik kirekesztést és megaláztatást élnek át a súlyuk miatt, de ez soktényezős egyenlet. Egyéb kutatások azt mutatják ki, hogy a megnövekedő depresszió, alacsony önbecsülés nagy szerepet játszik, ahogy a megnövekedő stressz is (ami olyan hormonális változásokat okozhat, hogy éhesebbnek érzi magát tőle az ember, tehát többet eszik), és a mozgás elkerülése (ha valakit kinevetnek egy edzőteremben, miért is menne vissza oda?).

A kutató továbbá kijelenti azt is, hogy az egészség és egészséges életmódra nevelés jó dolog, de mások megszégyenítése nélkül kéne megoldani. (Nahát, milyen érdekes, hogy ez is az, amit én mondtam. Az egészség és a kövérség nem egymást kizáró dolgok, tehát mikor valaki az egészségért küzd, az nem a súly ellen küzd, hanem azért, hogy mozogjunk és együnk jól. A súlynak ehhez semmi köze. Tehát az egészségharcosok tegyék le a kardot, ha eddig csak a súly ellen küzdöttek! Rossz oldalon állnak.)

Közben egyéb kutatásokról olvasva láttam, hogy azt is kimutatták, hogy egy ember egészségét nem a súlya határozza meg leginkább, hanem a mozgási, sportolási szokásai. Tehát egy kövér ember, aki egészségesen étkezik és sokat mozog, akkor is egészséges, ha kövér, nem az a fő szempont.

Persze, ezeket a kutatásokat nem a fogyókúra-ipar által bérelték fel, annyi szent. 

Így most körülbelül a hozzászólók 80%-ának állításainak az alapjai dőltek össze. Én ezt eddig is tudtam, remélem, most már ők is értik.

Ezek után kérdezze bárki, miért is van szükség a kövérség elfogadására...

De ha már kérdezi, a kövérség elfogadása mozgalomról is kimutatták kutatások, hogy elősegíti az egészség fejlesztését, ami totális ellentéte azoknak a kijelentéseknek, mely szerint a lustaságra és az egészségtelenségre biztatna ez az út.

Az erről író bloggerek közül rengetegen éltek át megaláztatást, egymást váltotta az éhezés és a zabaroham, értéktelennek érezték magukat és elszigeteltnek mielőtt találkoztak az elfogadó közeggel.

Azután, hogy elfogadottnak érezték magukat, bátorítást kaptak az ilyen blogok segítségével, drámaian megváltoztak a szokásaik. Rengeteg ember megtalálta azt a mozgásformát, ami az egészséget biztosítja számára, amihez eddig nem érezték magukat elég magabiztosnak, hogy kipróbálják hosszútávon (pl. úszás).

A megoldás az, hogy az emberek ilyenkor a mozgást nem azért csinálják, hogy fogyjanak, hanem azért, mert egészségesek akarnak lenni és mert örömüket lelik abban a mozgásformában. De ehhez előbb komoly utat kell megtenni lelkiekben azért, hogy az ember ne arra fókuszáljon, hogy fogyni kell és a világ elvárja, hogy sportoljunk. Arra kell koncentrálni, hogy mi mit akarunk és a saját érdekünkben tesszük. Nem a fogyásért, hanem a sport öröméért és az egészségért. Ami mellett az ember még mindig maradhat kövér, de egészséges.

A kövérség elfogadását sokan sokféle erkölcsi és orvosi indokkal ítélik el. De eközben kutatások bizonyítják, hogy némely ember számára az egészség és teljes élet elérése így lehetséges.

Személyes tapasztalatom ezzel kapcsolatban az, hogy hatodik hete heti háromszor futok (vagy kétszer, ha valami miatt nem jön össze), de nem a fogyásért. Azért a legkevésbé. És a többi emberért sem.  Nem akarom senkivel elfogadtatni magam, nem mások elismeréséért csinálom. Hanem azért, mert ha reggel felkelek, és futással indul a napom, utána igazából felébredek, több energiám van, vidáman indul a nap.

De nem tartok senkit kevesebbnek azért, ha nem így csinálja, ha máshogy éri el ezt az állapotot, nincs szüksége erre stb. Nekem is komoly lelki fejlődésen kellett keresztülmennem azért, hogy ne arra gondoljak, hogy x és y szerint mennyit kéne futnom egy héten, vagy ne arra gondoljak, hogy bezzeg a jó futók ennyi és ennyi kilométert tennének meg ennyi idő alatt. Nem. Mindössze azért csinálom, hogy jól induljon a napom, felébredjek és egészséges legyek. Elárulom, mivel emellett rendesen ettem, nem fogytam egy dekát sem a hat hét alatt, sőt, inkább híztam. Mégis egészségesebbnek érzem magam, úgy érzem, hogy kialakult egy rutin, amit fontos megtartani. De ennek semmi köze nincs a súlyomhoz. A fogyókúrához sem. 

Szerintem ezt fontos elérni, és kutatások is igazolják a véleményem. 

Nem szabad törődni az arctalanok vagy akár szűklátókörű családtagok, barátok irreleváns elvárásaival. Ha teszel valamit, magadért tedd. Azért tedd, hogy jól érezd magad, hogy kitöltsd az idődet, hogy egészséges legyél. Kövéren is lehetsz sportos és egészséges. Érezd jól magad, csináld, amit szeretnél! Nem kell feszengeni, szégyenkezni akkor, ha más esetleg gyorsabb, többet bír. Ha szeretnél valamilyen mozgásformát csinálni, elkezdeni, ne tartson vissza a méreted. A lényeg az, hogy élvezd az életet és ezt próbáld sokáig. :)

Ui.: Ez a bejegyzés nem ütközik a nem sportolni bűn című bejegyzésemmel. Abban is arról írok, hogy el kell fogadni azt is, ha valaki nem akar sportolni, ha valaki tényleg nem szereti. Ilyesmi alapon senkit nem szabad megkülönböztetni, kevesebbnek tartani. 

Én magamról tudom, és azt hiszem, akkor is leírtam, hogy többnyire az elvárások és a "ezt muszáj, a fogyás miatt" szemlélet miatt nem szerettem soha sportolni. Nagyon nehéz volt ezt elfelejteni, és néha ma is megkísért. De többé nem akarok az áldozata lenni. Mindenki elmehet a francba, ha sportolok, magamért teszem, ha nem sportolok, akkor sem érek kevesebbet és akkor is ugyanúgy el kell fogadni, mint létező emberi lényt. :)

(Források: 

http://www.npr.org/blogs/health/2013/07/26/205766456/hating-on-fat-people-just-makes-them-fatter

http://re-cover-ed.tumblr.com/post/28601708840/study-finds-fat-acceptance-blogs-can-improve-health)

"Ha csak azért kell számolgatnod a kalóriákat, megvonnod magadtól az ételt és mozognod, hogy "alacsonyan tartsd a súlyod", szinte biztos, hogy a pillanatnyi súlyod nem felel meg a testednek.

Lélegezz.

Hagyd békén a tested. Nincs semmi baj azzal, amilyen volt, sem azzal, amilyen vagy amilyen lesz. Nincs semmi baj senki testével, még a tiéddel sem. Néha biztosan nehéz ezt elfogadni, de ettől még igaz. Ha ezt nem fogadja el az ember, az kényszerhez, szenvedéshez, alacsony önbizalomhoz és végezetül étkezési rendellenességhez vezet.

Hagyd, hogy a tested olyan legyen, amilyen."

 

Forrás: http://fyoured.com/post/56896255130

fat.acceptance 2013.09.01. 20:54

fatshion

Újabb ötletek divatos öltözködéshez. :) Akár egy szexis estéhez, akár egy beöltözős mulatsághoz, akár hétköznapokra. Válogassatok örömmel!

blogcutie.jpg

blogfattybunny.jpg

blogmatróz.jpg

blogracroptop2.jpg

blograletsroll.jpg

blograppcuki.jpg

blogruci.jpg

A címben szereplő két szó a társadalom nagy része szerint kizárja egymást. Ez nem más, mint ordas hazugság.

De kezdjük az elején. Sok dagadtfóbiás hozzászóló azzal indít, hogy ő csak az illető egészségéért aggódik, milyen rossz lesz neki a felsorolt hatvan problémával szembesülni stb. (Persze hozzáteszik, hogy egyébként esztétikailag is problémás, de nem ez a lényeg. Aha.) A trolloknak és a kövéreket alázóknak ideje lenne végre őszintének lenniük. Ugyan, melyiket is érdekli egy idegen ember egészsége? EGYIKET SEM. Pontosan.

Csupán a fogyókúraipar és e mögé beálló orvosok által kántált dolgokat akarják mentségként felhozni. Hogy hát ők nem is utálják a kövéreket, csak neki lesz rossz az egészsége és segíteni akar. Tehát ettől ő nem rossz ember, pont ellenkezőleg, jobb, mint az adott személy barátai és családja, ha elfogadják, mert ők azzal a sírba viszik. Ja, persze. Persze.

Csakhogy drágáim, semmi közötök az egészségemhez. HA (!) lesz/lenne problémám az egészségemmel, bármilyen jellegű is legyen az, nem a ti dolgotok. Ahogy más egészségügyi problémája sem a ti dolgotok. Érdekes, hogy a kövérek dolgába mindenki bele akarja ütni az orrát, de egyébként ha vékonyakról van szó, elismeritek, hogy az egészségügyi problémája az ő dolga. Ha valaki kövér, akkor már nem. Akkor már joga van bárkinek beleszólni és kéretlen tanácsokat osztogatni.

A másik része a dolognak az, hogy a kövér nem egyenlő az egészségtelennel. Ahogy a vékony sem az egészségessel. Nem lehet külső alapján felmérni valakinek az egészségi állapotát, mint azt sem, hogy milyen az étkezése, milyenek a sportolási szokásai, vagy mi lesz vele a jövőben. Vannak kövér sportolók (hivatásosak is, és nem a szumósokra gondolok). Létezik olyan, hogy valaki rendszeresen sportol és egészségesen étkezik ÉS kövér. Ahogy olyan is, hogy valaki csak egészségtelen kaját eszik és soha nem futna le egy kilométert se, mégis vékony. 

Minden ember más. Nincs senkinek joga és elegendő tudása ahhoz, hogy másoknak a külseje alapján megállapítson bármit az életvitelével, egészségével kapcsolatban. Nincs, nincs és nincs. Azok, akik külső alapján ítélkeznek és a súlyuk szerint értékelik az embereket, ezzel próbálnak takarózni. 

(Ui.: nyilván van, aki tényleg csak valakinek az egészsége miatt aggódik, de az nem idegeneknek mondogatja unos-untalan külső alázásba göngyölve. Én is tudok aggódni egy barátom vagy egy szerettem egészségéért, de nem írok mindenféle utálkozó hozzászólásokat az olyan embereknek, akik úgy tűnik, ugyanolyan cipőben járnak. Szóval létezik nyilván ilyen is, de ez sokkal kevesebb és kiderül a stílusból és körítésből.)

Ez egy felsorolás lesz a vékony privilégiumokról. Az írást átvettem, de mivel egyetértek vele és fontosnak tartom felhívni a figyelmet a problémákra, Marciellino lefordította, hogy itt is megoszthassam. (Eredeti szöveg: http://everydayfeminism.com/2012/11/20-examples-of-thin-privilege/

A tömegmédia azzal bombáz minket, hogy a "normális" méret valójában a vékony. És a feltevést, mely szerint csak vékonyan lehet jó és normális valaki, rendszeresen nyomják a "normálisnál" nagyobb méretűek képébe. Ha egész életedben "normális" méretűek voltatok, talán sosem gondoltatok bele a vékony testalkattal járó előnyökbeDe a méretizmus igenis eluralkodott, mint a társadalom által elfogadhatónak ítélt izmusok egyike.

Ideje, hogy ez az izmus is felkerüljön az elfogadhatatlan izmusok listájára, és a világ jobb hellyé változzon a benne élő mindenféle alakú és méretű ember számára.

A következőkben a vékony-előnyök olyan példáit olvashatjátok, melyekkel a társadalom által fizikailag "túl nagy"-ra tartott emberek rendszeresen szembesülnek a mindennapi életben.

1. Nem tartanak egészségtelennek a testméretetek miatt.

2. Valószínűleg nem a testméretetek az első, ami egy embernek feltűnik rajtatok (kivéve, ha a kövérségért kirekesztettekkel szemben nektek a "túlzó vékonyságotokat" kell szégyellnetek).

3. Amikor bevásároltok, más emberek nem szólnak bele, hogy milyen élelmiszert tesztek a kosaratokba, a "segítőkészség" jegyében.

4. Az egészségbiztosításotok nem kerül többe, mint másoké.

5. Vélhetőleg ésszerű összegeket kell fizetnetek a ruhákért, amiket vesztek.

6. Vélhetőleg nem kell messzire mennetek, hogy találjatok ruhát a méretetekben.

7. Vélhetőleg találtok magatoknak divatos, színes ruhadarabokat a színtelen, formátlan és divatjamúlt ruhákkal szemben, melyek feladata, hogy eltakarjanak.

8. A barátaitok és a családotok nem javasolja, hogy menjetek el valamilyen fogyókúrás tévéműsorba, programra.

9. Az orvosnál nem cukorbetegségre (vagy magas vércukorszintre, magas koleszterinszintre, illetve más súllyal kapcsolatos problémára) gyanakodnak elsőként vagy nem azt tartják a legvalószínűbb problémának. (Mindenféle vizsgálat nélkül nem küldenek el titeket azzal, hogy fogyjatok le és megoldódik a bajotok.)

10. Nem mondják azt nektek, hogy "olyan szép az arcotok", hogy közöljék: ha leadnál a súlyodból, vonzóbb is lehetnél.

11. Az emberek nem feltételezik a testalkatotokra alapozva, hogy lusták vagytok.

12. Nem rajtatok viccelődik megszámlálhatatlanul sok komikus.

13. Nem kell többet fizetnetek a helyért a repülőgépen.

14. Nem vélnek hanyagnak vagy amatőrnek a szakterületeteken az alakotok miatt.

15. Azt és akkor esztek nyilvánosan, amit és amikor akartok, és mások nem ítélnek el érte titeket, továbbá nem tételezik fel, hogy ismerik az étkezési szokásaitokat.

16. Kijöhettek a benzinkútról egy doboz fánkkal a kezetekben anélkül, hogy valaki rátok kiabálna, hogy "Hagyd azt a fánkot, dagadék!"

17. Nem kérdezik meg a partneretektől, milyen veletek a szex, csak a méretetek miatt.

18. Nem szexuális fétis tárgya a testalkatotok.

19. Több esélyetek van a munkahelyeteken a fizetésemelésre vagy előléptetésre, mint egy kövér kollégának.

20. A barátaitok nem ellensúlyozzák a súlyotokat, ha jó képet akarnak alkotni rólatok másoknak. (Pl. "Egy kicsit duci, de NAGYON kedves egyébként.")

21. A média nem nevezi a testalkatotokat egy járvány részének.

22. Dönthettek úgy, hogy fontosabb dolgok miatt nem aggódtok a testalkatotokon, anélkül, hogy ezért elítélnének mások.

Ha még hoznátok példákat, a hozzászólások közt megtehetitek. Ez a lista még így sem teljes, lehetne árnyalni és hozzáfűzni mást is. Jelesül mutatja, mik ellen kell küzdeni. Harcra fel!

blogfattyunderwear_1376679653.jpg_499x750

Bár lenne pénzem komoly kamerára/profi fotósra! Ilyen jó képeket látva mindig pózolhatnékom támad. :)

süti beállítások módosítása