fat.acceptance 2013.07.08. 12:11

a történetem

A hozzászólásokra itt reagálnék annyival, hogy megpróbálom röviden elmesélni a történetem.

A helyzet az, hogy 16 évesen, mikor megvolt a megfelelő baráti támogatottságom, életmódot váltottam. Elhagytam minden cukros és fehér lisztes kaját. 35 kg-t fogytam. Úgy bizony. Mozogtam, ahogy éppen kedvem volt (nem szeretem túlzottan, nem sok közöm van hozzá.)
De! Ez nem ilyen egyszerű... (Akármennyire is írnak olyanok, akik azt hiszik, hogy két post alapján ismerik az életem.)
A családom egyik ágáról mindenki elég nagydarab. Én magam elég kis súllyal születtem, majdnem bent kellett tartani (2.45 kg), és azt mondták, hogy körülbelül első étkezéstől kezdve pótolni akarok mindent. 1 évesen ugyanannyi voltam, mint az öcsém, aki majdnem 5 kilóval született. Tehát nekem az életem részévé vált az evés, még azelőtt, hogy bármit is tehettem volna ellene... Egy mondjuk 5 éves kislány nem azzal foglalkozik, mi lesz 20 évesen, hanem hogy milyen finom a vajaskenyér, kérek még! Ráadásul a mekivel szemben volt az óvodám. Szóval olyan, hogy kontroll, meg étkezésbeli határok, nálam soha nem léteztek. Kezdettől fogva az vált a megszokottá, normálissá, hogy sokat eszem, soha nem voltam vékony. Anyukámat 18 éves koráig kötelezte nagymamám hogy járjon edzeni, és rohadtul utálta az egészet, ezért nem akart rámerőltetni olyat, amit ő utált. Így nem kerültem soha közel a sporthoz. Ma sem.

Szépen lassan kialakult nálam a függőség. Még általános iskola alsó tagozatban délben vége volt a sulinak, 2-3ig bandáztam a barátaimmal, aztán leültem a tévé elé és az esti híradóig végigettem az összes szappanoperát.
A fő gondok felsőben kezdődtek, mikor már elkezdtek cikizni. Akkor persze már érzelmi evés is kialakult, egy-egy bántó szó után semmire nem vágytam jobban, mint enni egy jót (ez most is így van, szóval köszi mindenkinek, hogy teljesíthetetlen vágyaimat szítja :D). 105 kg körül volt a max súlyom, 16 évesen, 162 centivel.

Ekkor jött az életmódváltás, az összes nasit, cukros és lisztes dolgot elhagytam. Természetesen az elején gyorsan lement rólam 15 kg, körülbelül 2-3 hónap alatt, mivel drasztikus volt a változás. A mennyiségen nem változtattam, csak a minőségen, sajnos megmaradt az, hogy jól akarok lakni, csak másféle kajával. De így is lement sok, mert másféle kajákat ettem már.
80 kg körültől jöttek a diétás korszakok. Az átlagsúlyom 1-2 évig 70 kg körül mozgott.

A probléma az volt, hogy ugyanúgy 100 kg-nak láttam magam. Miért? A sok utálatos ember olyan szinten levitte az önbizalmam, hogy egyszerűen nem láttam rendesen a változást. 70 kg-san azért még mindig nem tartoztam a standard mérethez, így ugyanúgy magamra tudtam venni minden kritikát, ami a kövéreket érte. Ugyanúgy utáltam magam, mint ma is.

Aztán jött egy szalagavató, amikor hercegnő akartam lenni. Hogy mennyire, bizonyítja az is, hogy 3 héttel a szalagavató előtt brutális "diétába" fogtam. Nem ettem többet napi 2 abonettnél, és heti ötször futottam. A táncpróbákon már néha alig bírtam állva maradni, bárhonnan is keltem fel ültömből, szédültem. De megérte, 68 kg-san szalagavatóztam.

Aztán visszaütött a három hét teljes önsanyargatás. Jött az érettségire készülés időszaka, sok stressz, hiányérzet... És feladtam az elvemet. Anyukámnak bejött a 90 napos diéta, és rávett, hogy csináljam én is. Igen ám, de abban voltak olyan szénhidrátos és cukros dolgok is, amiket én 3-4 évig előtte megtagadtam magamtól. Ahogy kicsit visszaszoktam rájuk, jött az is, hogy nem bírtam mértéket tartani. Így a 90 napos diéta végül a szénhidrátevés alapjává vált. Nem fogytam egy picit sem, viszont cserébe fellazultak az elveim annyira, hogy többé nehezen tagadtam meg a cukros, fehér lisztes dolgokat, sajnos néhánynak engedtem. Érettségi időszak alatt főleg... 1 év alatt visszajött rám a 30 kg. Minden dekával depressziósabb lettem, enni akartam, és nem érdekelt más.

Mindig belefogtam diétákba. 1 hónap után nem volt eredménye, és olyan szinte erősödött az étel utáni vágy, hogy nem bírtam visszafogni magam. Nem azzal van a baj, hogy cukros és lisztes dolgokat ennék. Nem ám. Ma már jó pár hónapja megint nem eszek olyanokat, egyáltalán. És ehhez a szervezetem hozzászokott. Az első sikeres fogyás azért volt sikeres, mert teljesen drasztikusan megváltoztatta az életmódom, csoki, chips, péksüti, tészta, pizza, hambi minden helyett csirkehús és puffasztott rizs. Ez meghozta a sikert. De ma már nincs módom erre. Ma már hozzászokott a szervezetem ahhoz, hogy nagyrészt fehérjéken élek. Azért nem fogyok tovább, mert a mennyiségi korlátozás soha nem volt erősségem, az első nagy fogyásomkor sem korlátoztam magam ilyen téren. Így evés terén nincs sok lehetőségem, nem tudok drasztikusat változtatni.

A mozgás meg még mindig nem érdekel. Heti egyszer vagy kétszer megszáll az ihlet, és akkor csinálok valamit, de nekem az bőven elég, és nem is kívánom tovább.

De ettől függetlenül, igen, folyamatosan odafigyelek arra, mit eszek. 1 éve, érettségikor volt egy szakasz, amíg nem figyeltem eléggé, és az meghatározta az egészet. Ma már a mennyiség miatt igazából mindegy, hogy virslit eszem csak egész nap. Amíg egy étkezés 3 pár virsli és nem egy pár, addig nem számít.

De nekem még ez is hatalmas erőfeszítés. A norbis péksütis dolgokra teljesen rá voltam állva, de sajnos azok is szénhidrátforrás lévén, nem segítettek semmit. De mivel azt hangoztatják, hogy ez a bűntudatmentes kaja lehetősége, ezektől megfosztani magam irtózatosan nehéz! És nem ettől a kajától, de rendszeresen vannak függőségi tüneteim. Mikor nagy nehezen sikerü visszafognom magam attól, hogy egyek valamit, amit nem kéne... Borzalmasan érzem magam, meg tudnék halni, sírok stb. Ezek után rohadtul nincs erőm kimenni futni. Feküdni van kedvem, hogy ne is érhessek semmilyen kaja közelébe.

Szóval köszönöm, nem kérek fogyási tanácsokat! Elég jól ismerek mindent, tisztában vagyok a dolgokkal, és a kajára egyébként is folyamatosan odafigyelek.

Aki pedig azt mondja, hogy az elfogadás hülyeség, az maga is egy nagy hülye, már elnézést. A fő problémáim közé tartozik a sok elítélés, úgy, hogy senki nem ismeri a sztorim. Most is rengeteg olyan hozzászólás jött, amit lám, meg tudok cáfolni. Nem zabálok egész nap, főleg nem cukrosat és fehér lisztes dolgokat, de szénhidrátoktól is megváltam pár hónapja teljesen.

Akkor lenne sokkal könnyebb, ha el tudnám fogadni magam. Miért? Mert akinek rendben van a lelke, az nem akar feltétlenül rácuppanni egy egész pékségre. Ha békében lennék magammal, nem vágyakoznék állandóan húszféle kajára egyszerre. Ha lenne önbizalmam és jól lennék, akkor több esélyem lenne változtatni. Minden változtatás alapja az, hogy előbb kiegyensúlyozottnak kell lennie az embernek. És tapasztalatból tudom, mert mikor elsőre lefogytam, nem voltam az. Továbbra is utáltam magam, ugyanakkorának láttam magam, és lám, fel se tűnt szinte, és tényleg ugyanakkora lettem. Azért tűnt fel lassan és nehezen csak, mert én 70 kilósan is ekkorának láttam magam... Folyamatosan belenőttem a torz képbe, ami élt magamról.

Ezek után kérlek titeket, semmilyen fogyókúrás tanáccsal ne szolgáljatok. Az ilyen hozzászólások nem kicsit törnek le az utamon.

Márpedig nekem muszáj elérnem, hogy szeressem magam végre. Az elfogadás pedig nem értem, miért zárja ki azt, hogy közben odafigyelek a kajára például. Odafigyelek én folyamatosan, de nem tudok effektív dolgokat csinálni addig, amíg megbámulnak az emberek (akárhogy is öltözöm), és mindenhonnan csak azt érzem, hogy egy szemétnek való értéktelen senki vagyok, azért mert ekkora vagy akkora vagyok.

Szóval mielőtt ítélkeztek, gondolkodjatok el, milyen végzetes hatásai lehetnek a kimondott szavaknak mások életében... Sose lehet tudni!

A bejegyzés trackback címe:

https://embracethefat.blog.hu/api/trackback/id/tr995395878

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PoniLoW 2013.07.08. 12:25:45

Hiába akarod magad elfogadni, ha a környezeted sosem fog. Márpedig mindig is bántani fognak a megjegyzések a strandon, és továbbra is mindenki undorodni fog a dagadt testedtől. Ne is ámítsd magad, térj észhez inkább. Ne másoktól várd a megoldást, fogyj le a picsába, mert sosem fogod magad elfogadni, amíg mások nem fogadnak el. Márpedig nem fognak.

Marciellino 2013.07.08. 12:30:04

@PoniLoW: Nem kell magadból kiindulni, nem az egész társadalom intoleráns és elvakult, hogy holmi testalkat alapján ítélkezzen mások felett. Azért, mert itt is furcsamód pont a kirekesztő gondolkodásúak érnek rá a leghosszabb alázó kommenteket fogalmazgatni és ők a leghangosabbak mindenhol, még az alázatos, csendes, elfogadó emberek is itt vannak.

fat.acceptance 2013.07.08. 12:46:50

@Marciellino: Köszönöm! Ámen. Hehe. @PoniLoW: Tévedés, most sem mindenki undorodik... Az ilyen stílus még engem is jobban undorít, mint a háj. Bloáh. Inkább egy 300 kilós ember, mint egy intoleráns **********.

mindenannyi · http://mindenannyi.blog.hu 2013.07.08. 12:52:54

Szia!
Sorstársadként nem foglak fogyókúrás tanácsokkal ellátni. :) Viszont nagyon-nagyon ismerős az a része a történetnek, amikor hiába fogysz le, nem látod, nem érzed magadon a változást, ugyanolyannak tartod magad, mint a fogyás előtt - és természetesen visszahízol mindent. Én is jártam így, 30 kg le, 30 kg fel. Egyszerűen nem hittem el, hogy megcsináltam, ezért mindent úgy tettem, mintha nem is csináltam volna semmit. És a legrosszabb, hogy ezt tudatosan végig sem volt alkalmam gondolni! Csak utólag, amikor már megint el volt cseszve minden.

A legutolsó nagy fogyókúrámnál spontán jöttem rá a megoldásra: súlynapló. Fogtam egy kis noteszkét, amibe (szigorúan titokban) minden nap írtam az aktuális súlyomat az aktuális dátummal kiegészítve, és hogy ez fogyásban mennyit jelent. Pontosan azért, mert tudtam, hogy elő fog jönni ez a probléma megint. És amikor úgy voltam vele, hogy ááááá, ez nem létezik, én biztos nem fogytam tíz kilót, húsz kilót, harmincat és így tovább, akkor elővettem a noteszkét, amiben benne volt, hogy DE IGEN. A súlyommal most is küzdök, és ez mindig is így lesz, de az elért eredményemre - most már - tudok vigyázni, mert minden nap tudatosítottam magamban, hogy igen, én ezt csinálom, igen én fogyok, és nem is akármennyit, hanem kurvasokat, és ez az én eredményem, senki másé.
Szóval, ha legközelebb belevágsz, akkor nagyon ajánlom, hogy próbáld ki!

fat.acceptance 2013.07.08. 12:56:43

@mindenannyi: Hú, köszönöm! Igen, a legrosszabb az egészben, hogy utólag jöttem rá, és utólag kezdtem el értékelni, amit elértem, pedig ekkor már mindegy... Gratulálok, és köszönöm a tippet! Amint ráállok valami konkrétra, alkalmazni fogom. Csak félek hogy valami kevésbé sikeres hét egy kicsit depresszív hatású lehetne... De egyelőre úgysem vagyok stabil, anélkül pedig nehéz. :( Mindenesetre köszönöm a tippet!

mindenannyi · http://mindenannyi.blog.hu 2013.07.08. 12:59:43

Szívesen. Most elkapott a nosztalgia: minden reggel úgy meredtem rá a beírt számokra (fikív példa: 03.28. 105 kg, -25,4 kg), hogy ez biztos nem igaz. És néztem, néztem percekig a számokat, hogy basszameg, tényleg, de TÉNYLEG 25,4 kilónál tartok? Éééééén? Biztos nem csaltam? Bizti jól mér az a mérleg? Talán hibás az elem! Mert ez nem létezik, ilyen nincs...
De van, csak nehéz vele megbarátkozni. :)

fat.acceptance 2013.07.08. 13:02:02

@mindenannyi: Ismerős. :) Egyébként tényleg sokat jelent 1-1 ilyen támogatóbb hozzászólás, főleg a sok troll közt. Valamiért mindig azok éreznek késztetést a megszólalásra, akik rosszat akarnak. :D

emzéperiksz 2013.07.08. 13:07:25

Szerintem érdemes lenne dietetikus szakemberhez fordulnod. Egy barátnőm is így tett, aki túlsúlyos volt, neki a babavállalás miatt volt erre szüksége. Nem volt 90 napos csodadiéta, nem volt szénhidrátmegvonás, normális kajálás volt, de a doki megmondta, mit ehet, mit kell sportolnia. Nem veszített izomszövetet, csak szépen fogyott, és formálódott.
A csodadiéták szerintem nem hoznak tartós eredményt, csak az életmódváltás, ha rááll valaki egy normális üzemmódra kajálásban. Ebben az orvosok segítenek. A barátnőm diétájában volt pl. pizza is meg süti - szóval normális kajákat kapott, mégis fogyott.

A másik az öltözködés. Hidd el, Schobertné Rubint Rékát is kritizálja mindenki az öltözködése miatt. Ő - gondolom - azt hiszi, irigykednek rá a csodás alakja miatt, ezért teszik :) Nem erről van szó pedig: egyszerűen csak röhejes, hogy folyton útszéli prostinak öltözik. Jó lenne, ha nem kevernéd össze azokat, akik a kövérségedet kritizálják azokkal, akik az ízlésedet bírálják esetleg.

fat.acceptance 2013.07.08. 13:11:18

@emzéperiksz: Megfontolom, de ez a post sem erről szól igazán. Azért írtam le, hogy érthető legyen, hogy foglalkozom vele, hogy fogytam már sokat, és hogy mennyire fontos a lelki egyensúly ahhoz, hogy a fogyás tartós maradjon. Alapvetően nem csodadiétákkal fogytam le az első 20 kilót, hanem életmódváltással, hiszen azóta sem eszek cukrosat, liszteset.

Az öltözködési kritika meg egy darabig elmegy, de amiben jól érzem magam, és ami tetszik (pl. a rózsaszín szoknyás kép fent), azt fel fogom venni. És abból nem lóg ki semmi, tehát nemigazán jogos bántani érte. :)

m.gray 2013.07.08. 13:11:33

Elolvastam a háttérsztorit is. Írtam az előző posztba is, hogy sztem miért fogyj le, de ez most talán nem is lényeg.
Egyáltalán nem bántásból írom, de sztem először kérj segítséget egy pszichiátertől. Tényleg abszolúte nem bántásból írom, hanem komolyan.
Nekem úgy tűnik, hogy nem tudod eldönteni, hogy kire haragszol. A soványokra, az intoleránsokra, akik segíteni akarnak, a családodra, akik gyerekkorodban kb rászoktattak az evésre, vagy esetleg saját magadra. Hidd el, hogy egy szakember szépen ki tudja bogozni ezt a dolgot, és nem csak magadat fogod elfogadni, hanem rájössz a végén, hogy nincs olyan, hogy predesztinálva van, hogy valaki kövér vagy sovány, csupán akaraterő van és döntés, ami csak a tied.

Andie 2013.07.08. 13:15:26

Nos elolvastam ezt is, mert amott (a strandos postnál) egyre erre hivatkoztál - mondom biztos itt leírsz valami komoly ellenérvet. Hát ahogy számítottam, itt sem volt semmi meglepetés.
Figyi, ez csak egy újabb kifogás, egy újabb nemlétező érv, amibe kapaszkodsz. Nincs ilyen, hogy nem vagy elég stabil ahhoz, hogy elkezd a fogyást. Nincs apátia, meg nincs depresszió, ami ezt megakadályozná. Két külön dolog.
Nekem is voltak és vannak is magánéleti és üzleti problémáim. Nem sorolom, de igen komoly súly nyomja a vállam nap mint nap, komoly pénzek mozognak a kezem alatt, a családom körében is van mindig valami gixer, mint mindenkinek. Ez mennyiben befolyásolja azt, hogy napi 4x 20 deka csirkemellet egyek 2 marék salátával? És ne nyúljak a csokihoz meg a kakaóscsigához?
Semmiben. Két tök különböző dolog.
Ne mondd nekem, hogy a lelki instabilitásod miatt zabálod a szemetet. Nem. Azért zabálod, mert kivánod, mert finom, hisz ezért csinálták, nameg meg ráérsz, unatkozol, amúgy sem csinálsz semmit, ülsz a tv előtt és tolod a hízlaló dolgokat.
A >100 kiló a te magasságodhoz brutális. Ha megengeded, a 70 kilós képen olyan csini és kivánatos vagy (jó, én nem szeretem a deszka csajokat, bevallom), hogy na! A simán leszólítós és randiigéretig nemtágítós kategória vagy azon a képen.
A másikon viszont ahogy írod is.. na mindegy.
És ezen változtatni KELL!
Tedd félre a depit, a minden egyéb szarságot, és állj a sarkadra! Amit leírtál, abból az jön le, hogy kemény csaj vagy, és igenis képes vagy változtatni. Van erőd és akaratod! Hát legyen ismét!
Nem kell sok, csak amit leírtam a magam példáján amott. Plusz mindeannyi ötlete se rossz a súlytáblázattal, bár én naponta nem javaslom mérni a súlyt, mert félrevezethet és esetleg pár napos stagnálás, netán növekedés(!) esetén még elkeserítő is lehet. Én sem úgy fogytam, mint egy hiperbóla ív. Voltak holtpontok (5-6 kilónként), és voltak emelkedő szakaszok! A szervezetünk nem gép, nem úgy működik mint egy preciz motor. De ez nem érdekes. 2-4 hetes szakaszokban érdemes vizsgálódni.

Ha gondolod, priviben tudok adni konkrét tippeket, tanácsokat, edzéstervet. Ne mondd, hogy nem vagy rá kiváncsi, meg leszarod, mert tudom, hogy lelked mélyén nem. Jól hangzik ez a mindenki bekaphatja stilus, csak a valóságban te is szeretnél újra 70 kilós bombázó csaj lenni. És hidd el, nem választ el semmi tőle, mint fél év, némi akaraterő és egy jó kis stratégia.
Kezdj bele még ma! És ne a világot akard megváltoztatni magadkörül - egy blogon keresztül. :)

fat.acceptance 2013.07.08. 13:15:32

@m.gray: A pszichológus tervbe van véve, nyilván. Haragszom egy picit a családomra is, de ezt nem viszem túlzásba, mert tudo, hogy amiket tettek, jó szándékból tették. (T.i. amiket ők nem élveztek, nem akarták rám erőszakolni.) A vékonyakra nem haragszom, csak az intoleránsakra. A legjobb barátom és legnagyobb támogatóm egyben vékony, ölni tudnék az alakjáért :D, de egy percig sem haragszom rá, mert nem ítél el, sőt! Szóval de, el tudom dönteni kikre haragszom: a hangos, nagypofájú intoleráns megmondóemberekre. Média, stb. Akik el akarják hitetni velem, hogy így értéktelen vagyok.

Sussudio 2013.07.08. 13:20:06

@emzéperiksz:

Pontosan. Paris Hiltonon is mindenki röhög, pedig ő is vékony...

@fat.acceptance:

Azt hiszem, van egy enyhe üldözési mániád. Aki nem hajlandó azt mondogatni,hogy minden szuper így is, csak fogadd el magad, az szükségszerűen troll.

Nos, nem. Flashnews: nem az egyet nem értés a trollkodás. Hanem a másik felesleges, ocsmány stílusú izélgetése. Nem mondom, hogy olyan nem volt itt, de a többség nem az volt. Te mégis azt látod. Valószínűleg ugyanígy vagy a méregetéssel is...

Van egy jó hírem, meg egy rossz:
Nagyon nagy volt a különbség a két fénykép közt. Az egyiken egy helyes, alkatának megfelelően öltözött, NORMÁL alkatú lány van. A másikon meg nem.

Vagyis a jó hír, hogy simán képes vagy elérni a normál alkatot.

A rossz hír viszont az, hogy ahhoz, hogy ezt megcsináld újra, nem az az út, hogy elfogadod a kövér önmagad. Nem is értem, mi a logika abban, hogy azt állítod, azrt kell elfogadnod, hogy kövér vagy, mert először nem tetted és így még akkor sem tetszettél magadnak, mikor lefogytál. Azt értem, hogy belső harmónia kell hozzá. De a belső harmónia eléréséhez nem szükséges az, hogy a külsődet elfogadd 1/1. Elég, ha azt látod, hogy ha akarod, lehetsz vékonyabb is. Hogy megteheted, képes vagy rá. Ha az egyéb dolgaid rendben vannak, akkor ez elég a belső harmóniához.

Ne haragudj, tudom, hogy megint úgy fogod érezni, trollkodom. Nem hiszed el, de nem akarok rosszat, egyszerűen máshogy látom a kérdést.

A történetedet elolvasva a megoldás egyszerű. Sport, úgy hívják.
És igen, még akkor is, ha utálod.

fat.acceptance 2013.07.08. 13:20:40

@Andie: Probléma van az értelmezéssel. Ad1: a depresszió igenis okoz olyan tüneteket, amik lehetetlenné teszik az ember életét.
Ad2: nem zabálok szemetet. Megmondtam, hogy a gond a mennyiséggel van, nem a minőséggel. Speciel virslit reggeliztem paradicsommal. Húúú, mekkora szemét. A csirke a kedvencem, állandóan csirkét eszek. Nem ülök a tévé előtt, nem szokásom tévézni. Az éppenséggel a gyerekkori része volt a történetnek, 10 évesen csináltam ezt.

Szóval kérlek, előbb értelmezz. Mondtam, hogy nem tanácsokat kérek, elvégre, elsőre is le tudtam fogyni... Mellesleg nem 100+ a mostani sem. A probléma egyébként az is volt, hogy lófaszt, 70 kg-val sem kellettem senkinek.. De hát ez van.

A tippeket majd később esetleg... A kiokítás, és lenézés egyelőre egy kicsit elnyomja a dolgot. Majd ha esetleg úgy érzem, hogy újfent képes leszek rá, és kellenek konkrétabb ötletek, szólok.

Sadist 2013.07.08. 13:22:28

Nem is a táplálkozás a legfőbb gondod, hanem hogy nem sportolsz. A diétával csak sanyargatod magad és az energiabeviteli oldalt fogod vissza, már amennyire tudod.
Ha rendszeresen mozognál, akkor gyorsítanád az anyagcserédet és nem esnél bele a féktelen kajálás ördögi körébe. Ugyanis minden egyes alkalommal, amikor eszel, akkor az agyad jutalmazó központja működésbe lép és arra ösztönöz, hogy még többet egyél.
A sportolás is ugyanúgy kiváltja az agynak ezt a működését, ezért volna fontos, hogy az egészségtelen függőségedet lecseréld egy egészségesre.
Nem hiszem el, hogy a rengeteg sport közül nincs egy sem, amit hajlandó volnál heti 3x1 órát űzni.

fat.acceptance 2013.07.08. 13:22:59

@Sussudio: Nem megoldást kértem másoktól, újfent elmondom. :) Igenis, nekem a külsőm elfogadására van szükség ahhoz, hogy stabil legyek, ezt hadd döntsem már el én, azt hiszem jobban ismerem magam... Tekintve, hogy az utóbbi 10 évem azzal telt, hogy ezzel foglalkozzam, emiatt baszogattak állandóan, azt hiszem van alapja... Mivel a diszharmóniát pont az okozza, hogy nem tudom elfogadni magam, a harmóniához az kell, hogy elfogadjam magam. Ez ilyen egyszerű...

fat.acceptance 2013.07.08. 13:26:20

@Sadist: Nem hiszem el, hogy még mindig ezek a hozzászólások érkeznek, mikor nem életmódtanácsokat kértem... Majd ezekről is írok alkalomadtán, mármint, a sporthoz való viszonyomról. Vannak dolgok, amiket szeretek, de leírtam, egy kicsi bőven elég.
Másrészt a függőség nem úgy működik, hogy csak úgy lecserélem. A függőség nem gyógyítható, csak tünetileg kezelhető.. Vannak tiszta időszakok, de a visszaesés majdnem hogy garantált. Akár 5 év, akár 1 év, akár 20 év után. És a cigit, vagy alkoholt kicsit könnyebb úgy megvonni, hogy az ember eltávolítja magát tőle, és nem csinálja többet... Enni viszont valamit mindenképpen kell, így ez sokkal inkább napi harc, mint mondjuk a drog. Mellesleg drogozni, alkoholt inni el kell kezdeni, az az ember saját hibája.. Sajnálom egyébként azokat, akik belekerülnek a függőség ördögi körébe, de azért drogozni mégiscsak el kell kezdeni (többnyire, ha nem olyan szerencsétlen a gyerek, hogy valaki a terhesség alatt végig drogozott, ezért a baba is függőnek születik). A kajával kicsit máshogy van...

Andie 2013.07.08. 13:27:34

@fat.acceptance: Rendicsek, fogtam a dolgot. A virsli meg szemét. Nézd meg, mi van benne...
Az meg, hogy a 70es képeden nem kellettél senkinek.. hááát, hol éltél, pincében? :)

goldenyears 2013.07.08. 13:28:13

nos, akkor tessék, fogadd el a külsődet. ne hallgass senkire, mindenki utál, mindenki meg akarja mondani neked, mit tegyél, hogy kéne, mi a jó.
itt mindenki az ellenséged.
ezt akarod hallani? te andie kommentjéből is a kioktatást, a lenézést hallod ki, pedig teljesen jó szándékkal, kedvesen írt neked?

ez nagyon-nagyon nem jó út. az ide írogatók nagyon-nagy százaléka normálisan, tisztelettel írt neked.

ezt is tolerálni kellene.

fat.acceptance 2013.07.08. 13:29:38

@Andie: Nem tudom, biztos rossz helyen próbálkoztam. :D

emzéperiksz 2013.07.08. 13:30:32

@fat.acceptance: Ha tényleg 100 kiló vagy 162 cm-hez, akkor ne keress nagyon kifogásokat. Ez a súly sajnos komoly egészségügyi problémákat okozhat neked elég hamar, tönkremennek az ízületeid, az érrendszered, cukorbeteg lehetsz.
40 évesen már lehet, hogy nem a külsőd elfogadásáért fogsz majd küzdeni, hanem a lábadért, a szemed világáért vagy az életedért, ha változtatsz az életmódodon.

fat.acceptance 2013.07.08. 13:32:24

@goldenyears: Szerintem aki igazán toleráns, az nem fogyitippekkel traktálja az embert, mikor kifejezetten leírja, hogy neki nem az kell! Aki igazán kedves és toleráns, nem azt írja, hogy zabál a tv előtt az illető, mikor kurvára nem zabálok a tévé előtt... Aki toleráns és kedves, az igen, nem akarja megmondani a másiknak h "Fogyjál le!" "Ilyen meg olyan beteg leszel." Akik normálisan írtak, azokat értékelem. De mikor kifejezetten megkérem, hogy ne traktáljanak újabb és újabb "tanácsokkal", miközben a súlyom miatt egy olyan képet vesznek alapnak, AMI NEM IGAZ, az nem tolerancia. Az fals jó szándék, és az ember örül, ha megmondhatja a másiknak, hogy bezzeg nekem sikerült, akkor neked is kéne, itt van a példa, látod, jobb vagyok mint te, mert nekem már sikerült, és most van alapom kioktatni téged.. Nem, ezt nem szeretem.

fat.acceptance 2013.07.08. 13:33:26

@emzéperiksz: Nem keresek kifogásokat. Soha nem mondtam, hogy nem akarok lefogyni. Dehogynem, le akarok. De mivel megtapasztaltam, hogy mihez vezet az önelfogadás nélküli fogyás, tudom, hogy már szükség van az elfogadásra is ahhoz, hogy képes legyek tartani a súlyt...

shitgun 2013.07.08. 13:35:32

@fat.acceptance: a hetvenes képen jól nézel ki. Nem vagy rajta glammodell, de a többség nem is olyanra vágyik. A hetvenkilós képed vonzó. Ha akkor nem kellettél senkinek, akkor ott valami más bibi volt, nem a hetven kilód. Ezt kéne kibogoznod, nem elméleteket gyártani, hogy miért jó most, meg hogy mennyire gonosz a világ.

shitgun 2013.07.08. 13:38:41

@fat.acceptance: ha ezt látod az emberekben: " látod, jobb vagyok mint te", akkor meg is van a kiindulási pont, ahonnan egy pszichológus kezdheti a munkát.

Sadist 2013.07.08. 13:40:02

@fat.acceptance: "Másrészt a függőség nem úgy működik, hogy csak úgy lecserélem."

De, bizony ilyen egyszerű. Keresel valami olyan dolgot, ami több örömet okoz, mint az evés. Legyen az úszás, tánc, biciklizés, bármilyen fizikai aktivitás, ami után azt érzed, hogy de jó volt.

"Mellesleg drogozni, alkoholt inni el kell kezdeni, az az ember saját hibája.
...
A kajával kicsit máshogy van... "

Ez egyszerű önigazolás, amivel elhárítod a felelősséget. A körülményeket, környezetet, másokat hibáztatni sokkal könnyebb, mint aktívan tenni a változásért. Az ember alapvetően lusta és sokkal hajlamosabb a könnyebb utat választani, de nézz végig a sikeres embereken, hogy hányan választották a könnyebb utat.

goldenyears 2013.07.08. 13:41:02

@fat.acceptance: a képet te tetted ki, a történetedet te osztottad meg. súlyosan bizalmatlan vagy az emberekkel, kizárólag rosszat feltételezel róluk, ez itt a baj. könnyű abba menekülni, hogy ez a világ kövérfóbiás. hogy a média tehet róla, mert értéktelennek érzed magad. nem fárasztó folyton ezt ismételgetni, ennyi embernek? akik tényleg alapvetően jó szándékkal írnak neked?

vagy jobb lenne azt hallanod, hogy szegény, szegény lány, tényleg milyen csúnya, gonosz a világ, mindenki fogyitippet ad neked meg edzéstervet, közben fogalmuk sincs, milyen nehéz a kövér embereknek... ettől jól fogod érezni magad?

fat.acceptance 2013.07.08. 13:43:44

@Sadist: Empátia nulla, pont ezt vártam. :) Nem, ha ilyen egyszerű lenne, nem lenne ennyi függő ember. Szerinted nem próbáltam? Mikor 30 kilót lefogytam, akkor nem raktam félre az egészet? Folyamatosan félreteszem, és küzdök a függőséggel. Minden egyes nap. És eléggé sokat levesz az erőmből, főleg ilyen empatikus emberek miatt. A fizikai aktivitás soha nem lehet jobb, mint az evés. :D Nem fog soha több örömöt adni. Attól még kényszeríthetem magam a belső vágyak elnyomására stb., mivel eddig is megtettem... De 4-5 év ilyen elnyomás után sem múlt el, akkor talán mégsem annyi h csak lecserélem a függőséget. Nem tudtam átszokni semmire, arra se, amit élvezettel csináltam. A futást is élvezem néha. Havi kétszer jól is esik, jól vagyok tőle, de ennyi. A zumba is jólesik, de nem tudok rászokni ilyenekre. El kéne fogadni, hogy nem minden ember egyforma, nem minden ember tud úgy rákattanni valamilyen fizikai tevékenységre, ahogy mások...

Sussudio 2013.07.08. 13:46:18

@shitgun:

So true.

Fat.acceptance:

OK, akkor étjük, hogy mi nem a célod itt.

És akkor mi a célod? Ilyen "igen-igen, fogaddelmagad, hajrákovácsnéni" hozzászólások gyűjtogetése?
Komolyan kérdezem.

fat.acceptance 2013.07.08. 13:54:42

Valahogy úgy. Elsősorban a célom az lenne, hogy akik hasonló problémával küzdenek, lássák, hogy nincsenek egyedül. (Mert pl. ez nálam is probléma) A célom az lett volna, hogy hozzám hasonló emberekkel együtt, a történetünk kibeszélésével, megosztásával könnyítsünk a lelki terhen, és így majd eljutni ahhoz a ponthoz, amikor értékesnek tarthatjuk magunkat. Elsősorban lelkileg szeretnék rendbe jönni, mert anélkül a súlytartás nekem nem ment. Ha minden heves, negatív érzelemre az csendül fel a gondolataim közt, hogy húúú de ennék ezt és azt és amazt.. Úgy borzasztó nehéz visszafogni magam. Ezért van az, hogy néha csak 1-1 hónapig, 1-2 hónapig sikerül, jön 3 rossz nap, és az egész hónapos próbálkozás fuccsba megy.

egyhatosmotor 2013.07.08. 14:01:08

Nekem mindkét képen nagyon tetszel.

Ettől függetlenül, legyél vékonyabb, legyél egészségesebb.

Sussudio 2013.07.08. 14:01:30

OK, akkor megpróbálom "konstruktívan".

175 centihez 55 kilós létemre véleményem szerint ugyan kövér vagy, de nem "gusztustalanul", nem azon a szinten, hogy egy strandon undorodva kelljen bámulni, vagy egy játék során idegenkedni kelljen az érintéstől.

Szóval szerintem az "undorok" agy részét csak beképzeled magadnak.

Silent Bob 2013.07.08. 14:05:45

@fat.acceptance:
Kurva rosszul gondolod. Az önelfogadás nem a fogyáshoz vezető út, hanem a kövérnek maradáshoz.
Ami nem gond, ha jól érzed magad úgy, de nem ez a célod.
Én 100 éve diétázom, aztán egy ideje rájöttem, hogy lusta vagyok, meg zabálni is szeretek, úgyhogy elfogadtam magam, szarok rá. Igaz, rajtam kb. 10 kiló van pluszban, arra figyelek, hogy ennél több ne legyen, az étkezéseim 90%-a normális, sőt egészségesebb az átlagnál, de mikor olyan kedvem van, akkor zabálok.
Viszont nem is fogok lefogyni valószínűleg. ;)

fat.acceptance 2013.07.08. 14:08:39

@Silent Bob: Hát, szerintem hadd tudjam jobban, hogy nekem mire van szükségem, ha egyszer megtapasztaltam! Kurvára köszi a hangnemet. :)

Silent Bob 2013.07.08. 14:12:08

@fat.acceptance: Sorry, ilyen paraszt vagyok, de azért szerintem ki lehet mazsolázni a lényeget. :)
Szerintem érdemes azért meghallgatni amit mások mondanak, akkor is ha nem tetszik.
Nem akarom kijátszani az öregkártyát, de 20 évesen én is máshogy gondolkodtam.
Ami viszont igaz, hogy túlságosan rá vagy feszülve a dologra, hidd el, az emberek nem utálják annyira a kövéreket, mint gondolod. ;) (legalábbis remélem. :D)

fat.acceptance 2013.07.08. 14:13:17

@fat.acceptance: n elsősorban szeretném azt elfogadni, hogy igen, így is jó vagyok! Szeretnék változtatni, ez egy másik kérdés. De attól még azt kéne éreznem, hogy a súlyomtól függetlenül értékes és elfogadható ember vagyok. Ez elvileg két külön történet. Az, hogy változtatni szeretnék, az egy teljesen másik kérdés, mivel itt elsősorban azt szeretném végre megszüntetni, hogy egy ilyen fizikai, külsőségbeli dolog miatt ne érezzem magam értéktelenebbnek. Mert elvileg az ember értékét nem a súlya határozza meg. És ha oda eljutok, hogy az értékemet nem a súlyom határozza meg, az jó. Szeretnék majd fogyni, de ezt egyelőre fontosabbnak tartom. Mert ahhoz hogy boldog legyek, el kell fogadnom magam. El kell fogadnom, hogy a súly bármikor változhat, bármi történhet még, amit nem tudok igazán befolyásolni, vagy rögtön befolyásolni, amitől a súlyom változik. De ennek ellenére belülről ugyanaz a segítőkész, szerethető, értékes, értelmes stb. valaki vagyok. Az önelfogadás hiánya vezet engem oda, hogy nem tudok fogyni, mert az állandó depresszió odáig vezet, hogy a takaró alól sincs kedvem kimászni. Mozogni így elég nehéz lenne. Ha pedig vidám lennék, valószínűleg lenne kedvem például gyakrabban futni. Ez a lényeg...

Sadist 2013.07.08. 14:15:04

@fat.acceptance: "Folyamatosan félreteszem, és küzdök a függőséggel. Minden egyes nap. És eléggé sokat levesz az erőmből, főleg ilyen empatikus emberek miatt."

Az vesz le az erődből, hogy olyanra fordítod az energiádat (nem csak a fizikait, hanem a szellemit is), amit nem tudsz megváltoztatni és nem is hasznos számodra. Az önsajnáltatás, kifogások keresése, az emberek, környezet hibáztatása pont ilyen és ez csak konzerválja a helyzetet.

"A fizikai aktivitás soha nem lehet jobb, mint az evés. :D Nem fog soha több örömöt adni."

Egy klasszikust idézve: "mondd csak, dugtál már?"
A sportolás endorfintermeléssel jár és simán adhat több örömet, mint az evés. Csak te még nem tapasztaltad, hogy mi a jó abban, ha minden reggel leúszol két kilométert. Pedig van, aki élvezi.

fat.acceptance 2013.07.08. 14:17:30

@Sadist: Nem tapasztaltam? Volt hogy heti ötször futottam. Volt hogy háromszor. Több havi kondibérletem is volt, sokszor voltam heti 3-4x edzeni. Nem adott soha több örömöt. :) El kéne fogadni, hogy nem mindenki egyforma...

Silent Bob 2013.07.08. 14:24:58

@fat.acceptance:
Érdemes keresni olyan sportot, amit nem csak a fogyás miatt csinálsz. Persze ez is az elfogadás része, mert lehet, hogy ugyanazt amit utáltál, mert a fogyás eszköze volt, imádni fogsz mikor elfogadod magad. Én találtam ilyet, remélem neked is sikerül.

Silent Bob 2013.07.08. 14:25:36

@Silent Bob:
Mondjuk átbaszni nem akarlak: enni akkor is jobb. :D

fat.acceptance 2013.07.08. 14:28:01

@Silent Bob: Enni nyilvánvalóan jobb.. :DD Igen, ez nagyban közrejátszik. A futást is tudnám szeretni, ha nem muszájból kéne csinálni, és közben a rengeteg elvárás tobzódik a fejemben, hogy ennyit kell csinálni.. Amikor van kedvem hozzá, és futok egyet, az jólesik. Néha akkor is, mikor nincs kedvem hozzá. De rávenni magam baromi nehéz az elvárások, megmondások stb. miatt. Szóval nem arról van szó, hogy ha csinálom, nem élvezem. Futni, elliptikázni és zumbázni is szeretek. Csak éppenséggel sokkal kevesebbszer van rá ingerem, mint az elvileg elvárt...

Silent Bob 2013.07.08. 14:31:41

@fat.acceptance: "De rávenni magam baromi nehéz az elvárások, megmondások stb. miatt."
Ja, ez ismerős. Szerintem nekem is azért jön be a bringázás, mert arra simán rá tudom fogni, hogy nem azért csinálom. És mióta tényleg nem azért csinálom, kurvára élvezem és sokkal többet tekerek. :)

fat.acceptance 2013.07.08. 14:37:05

@Silent Bob: Az önelfogadás egyik fő pontja nálam is ez lenne... :) Pl. amikor tanulnom kellett (egyébként 1 hónapja), a heti 4 futásból sikerült 2-3ra is ráfognom, hogy azért futok, hogy felébredjek. :D

Silent Bob 2013.07.08. 14:39:13

@fat.acceptance: Na ez már az első lépés. :)

fat.acceptance 2013.07.08. 14:46:03

@Silent Bob: Ilyet sokszor próbáltam, de ez nem tartós sajnos. :D Pl. mikor már nem Balatonon tanultam, nem is jött be annyira. Ott lefutottam a part mellé, és igyekeztem olyan szakaszon is futni, ahol látszik a víz, nagyon szép volt. :) De pl. a Duna nem jön be annyira. :D @egyhatosmotor: bocsi, nem társkeresőnek használnám a blogomat. :D

ArgonX 2013.07.08. 15:16:47

Alig bírtam végigolvasni. 2 oldalnyi kifogás. Mindig azok a fránya körülmények.
Ezen meg hangosan felkacagtam, annyira szar: "Ráadásul a mekivel szemben volt az óvodám."

Te nem tehetsz soha semmiről, arról sem, hogy ennyire akaratgyengének születtél, ugye?

Én a másik végletet képviseltem sokáig, sovány pasiként sem túl szép az élet... Aztán megráztam magam, és tessék, emberformám lett. Edzés + diéta. Én is megcsináltam, más is meg tudja. Nem panaszkodom, hanem cselekszem. Volna jobb dolgom is, mint minden nap az edzőteremben rohadni, hidd el.

A blogod másról sem szól, mint hogy felmented magad minden alól. Nagyon rossz úton jársz. Egyébként valóban egyszerűbb elfogadásról papolni, mint diétázni, és edzőterembe járni.

fat.acceptance 2013.07.08. 15:25:15

@ArgonX: Értő olvasás. Újra. A körülményeket azért tettem közzé, hogy érthető legyen a szituáció. A próbálkozást, és cselekvést nem zárja ki. Az elfogadás egy megelőző lépés, nem helyettesítő lépés. Értő.Olvasás.

ArgonX 2013.07.08. 16:12:36

@fat.acceptance: Ahogy mondod. Te viszont azt értsd már meg végre, hogy NINCS olyan, hogy körülmény. TE vagy, és a problémád. A körülmények mind csak kifogás, amivel takarózni tudsz.
Ha valaki szegény körülmények közt él, az még nem menti fel a lopás bűne alól akkor sem, ha éhezett. A "körülmények" téged sem mentenek fel. És számomra nem érthető a szituáció, sajnálom. Megelőző lépés? És vajon mit előzöl meg vele? Hogy bármit is cselekedned kelljen? Nem zárja ki? Dehogynem...

Előttem, más hozzászólók már javasolták a pszichológust. Lehet, hogy tényleg rád férne, hogy megértsd a lényeget. Ezekkel a kommentekkel (az enyémmel egyetemben) nem mész semmire.

fat.acceptance 2013.07.08. 16:14:59

@ArgonX: Előzetes lépés, akkor így mondom, hogy felfogd te is, úristen. Érteni is kéne bakker, nem csak olvasni. Nulladik lépés. Előzmény. Mint a bemelegítés a futáshoz. Futni sem szabad bemelegítés nélkül. Na, ez az én fogyásom bemelegítése.

fat.acceptance 2013.07.08. 16:15:46

@ArgonX: Körülmények pedig igenis vannak, ahogy empátiát nélkülöző emberek is. Ennyi.

JediL 2013.07.08. 16:17:52

Kifogáshegyek..."A sok utálatos ember olyan szinten levitte az önbizalmam".... nem, az ételfüggőség, az irtotta ki belőled. Kajával drogozol.
FYI: konyv.tuja.hu/newsdesk_info.php?newsdesk_id=2377

fat.acceptance 2013.07.08. 16:21:58

@JediL: Meg te is. Személyesen. Gratulálok. :) A saját felelősségem nem hárítom, van benne nekem is, tudom. Viszont akik megkapják, hogy közrejátszanak mások életének tönkretételében, valahogy nem akarják elfogadni... Ki is hárít? Sok-sok tényező van. Az egyik bizony az utálatos emberek tömkelege. Fogadjátok el.

ArgonX 2013.07.08. 16:23:42

@fat.acceptance:
Már értem. Tehát akkor a következő lépés a dagadt emberek a strandon bejegyzésed, ami szintén erről szól, szintén 2 oldalnyi nyafogás és hárítás. Mert hogy annak megértése végett kellett ezt is elolvasni. Te aztán jól nekikészülsz a "nagy fogyásnak". Legalább ideológia már van. Az is valami... :D

Sok sikert. Várjuk a folytatást, reméljük, abban már nem csak a "körülményekről" lesz szó... ;)

fat.acceptance 2013.07.08. 16:25:58

@ArgonX: A blogom az ÉN történetemről szól. Hogy rám mik hatottak, kik hatottak, hogy hatottak. Szóval engedtessék meg erről írni. :)
Ha diétás blogot vársz, amiben dokumentálom fogyásom lépéseit, akkor el kell keserítselek, nem ilyen lesz. :)
Aki az emberek körülményeit és életét csak hárításképp tudja felfogni, az ne foglalkozzon más emberekkel. Semmi szükségem az ilyenek hozzászólásaira. Főleg h nagyban hozzájárul ez az embertípus ahhoz, hogy milyen rossz az önképem.

sza5678 2013.07.08. 17:05:13

Szerintem kellőképp részletesen leírtad a történeted, a körülményeket. Mintha csak magamat olvasnám, persze az én történetem kissé más. :D
Túrázással próbálkoztál már az eddigiekben? Nem feltétlen jár kínlódással, ha egy kicsit is belejön az ember, akkor kikapcsol és mozgat egyszerre. Nem csodaszer, de hosszú távon megvannak a maga jótékony hatásai.

A képeket meglátva amúgy kb. az a volt az első reakcióm, mint egyhatos-nak. :D Aki meg téged képes csak ezért megalázni, az egy f***.

fat.acceptance 2013.07.08. 17:12:15

@sza5678: Köszönöm! Sajnos elég rossz élményeim vannak a túrákkal (nagy csoportokban, erőltetett tempóban, ahol soha nem a táj szépsége volt a lényeg, hanem hogy hamarabb megtegyék a távot... totál értelmetlen volt). De majd meglátom. :)

emzéperiksz 2013.07.08. 17:57:21

@fat.acceptance: Ezt tökéletesen megértem, én is Churchillesen viszonyulok a sporthoz :DD Mondjuk, én így is karcsú vagyok. Sokkal könnyebb úgy fogyni, ha számolod a kalóriákat, és ha szakember is segít az étrendben, akkor talán még tartós is lehet a hatás.
Szerintem a rendszerese sportot ne erőltesd, ha nem szereted. Bármilyen mozgás jó helyette, ami jólesik. Az is jó, ha kevesebbet tömegközlekedsz, és helyette sétálsz, vagy bringázol a barátaiddal, ha túrázol, vagy lecsorogtok kenuval a Dunán Szentendréről valahová Bp-re közben fröccsözős-sörözős-lángosozós megállóval akár a Rómain.
Legyenek apró céljaid, hetente egyszer mozogj valamit, bicikli, séta stb. Aztán majd kétszer. Nagyon ne görcsölj rá. A mozgástól nem lehet annyira fogyni, mint a helyes étkezéstől. Egészségesnek egészséges ugyan, de súlyfölösleggel nehéz is intenzíven sportolni, meg nem is égeti el a kilókat gyorsan.
Béres Alexandra mondta nekünk egy konferencián, hogy a futás nem éget el sokkal több kalóriát, mint a kicsit intenzívebb séta. Kardiózni a séta is kiváló, főleg terepen, erdőben, kisebb emelkedőkkel.

fat.acceptance 2013.07.08. 18:02:11

@emzéperiksz: Oké, értem, rendes hozzászólás, de én még mindig nem ilyesmi tanácsokért írtam ide. :) De köszönöm a megértőbb és nem pocskondiázó hangnemet! Lassan már ez is csoda lesz. :D

emzéperiksz 2013.07.08. 18:31:05

@fat.acceptance: Azt hiszem, te valamilyen segítséget vársz, sokan próbálnak neked itt tanácsokat adni, a többi megjegyzést hagyd figyelmen kívül, a kommentelő önmagát minősíti. Neked kellene megtenni az első lépést annak érdekében, hogy jobb legyen.
Sokat segíthet a professzionális segítség, dietetikus, személyi edző. Ezek nem olcsó szolgáltatások, de a sokszorosára növelik a siker esélyét. És ne a múlton rágódj, hogy gyerekkorodban mi volt, és miért lettél túlsúlyos, hanem nézz előre, fiatal vagy, előtted az élet legszebb része, a múlton már úgysem tudsz változtatni.

jet set 2013.07.08. 20:12:46

Szóval azért vagy dagadt, mert zabálsz. Ezt elfogadom. :-)

fat.acceptance 2013.07.08. 22:57:25

@emzéperiksz: Megmondtam hatszázszor, hogy nem segítséget kérek! Sem öltözködési, sem diétabeli, sem mozgásforma tanácsadást nem kértem. :) Az ilyenekre meg sajnos tényleg nincs pénzem, semmilyen szinten. Egyébként köszönöm, igyekszem csak a jövőre koncentrálni.

emzéperiksz 2013.07.08. 23:20:28

OK, nem akartam erőszakoskodni, de tényleg vigyázz magadra, kislány, elsősorban az egészséged miatt.

fat.acceptance 2013.07.08. 23:26:25

@emzéperiksz: Azért amikor akarok, mozgok én, illetve egészségesen étkezem, szóval ezzel nem lesz gond. :) Köszi.

emzéperiksz 2013.07.08. 23:58:53

@fat.acceptance: OK, de ha rendetlenkedne a vérnyomásod, vagy azt veszed észre, hogy vizesedsz, azért menj el dokihoz.

fat.acceptance 2013.07.09. 00:03:38

@emzéperiksz: Az égvilágon semmi bajom nincs. :D De rendben. Sokszor sajnos az a bajom, hogy sokan álcázzák a negatív, kirekesztő gondolataikat az egészséggel való takarózással... Te jóindulatúnak tűnsz, úgyhogy úgy érzem, nálad nem... de igenis lehet kövéren is egészségesnek lenni. Semmiben nem hátráltat fizikailag, ha akarok, futok, tudok busz után is futni, el is érem, be tudom kötni a cipőfűzőm, tudok lépcsőzni etc... :D Ha az ember odafigyel arra, mit eszik, lehet egészséges anélkül is, hogy 60 kg lenne.

Zdenka 2013.07.09. 00:11:41

Szia! Valószínű, hogy eleged van már a hozzászólásokból, de megérintett a történeted. Sok mindennel tudok azonosulni.

Figyelj, bárki bármit mond: jó úton jársz.

Én 19 kilót fogytam, és valóban, csak ettől NEM nőtt meg az önbizalmam. Most fokozatosan javul a helyzet, de nem ám a mérleg, vagy a kisebb ruhák miatt - hanem azért, mert dolgozok rajta.

Mert mindent megteszek érte, hogy el tudjam fogadni magam.

És igen, az ''elején'' én is kövérnek láttam magam, hiába dobtam már le egy csomó kilót.

Szeretném a figyelmedbe ajánlani ezt az oldalt: www.mashogy.hu/mashogy.html

Böngészd át kicsit, ha van kedved - érdekeseket ír. Nekem volt szerencsém a könyvét is olvasni, sajnos nem túl hosszú, ellenben sok mindenre rávilágít.

És igen, ő is, (tehát a témában szakértő pszichológus!!!) is megerősíti azt, hogy az első lépés bizony a lelki dolgok megoldása. Nem az edzés, nem a diéta.

Persze az edzés és diéta nagyon fontos, de semmit sem ér, ha nincsen rend a fejedben. És igen, el kell fogadnod magadat, szeretned kell magadat - függetlenül a testúlyodtól!

A könyvében ő azt is mondja, hogy ne arra gondolj, hogy ''majd ha sovány leszek, ezt meg ezt fogom csinálni, ezt meg ezt fogom felvenni''. A jelenben kell élni. Az, hogy most hogy nézel ki, ne gátoljon semmiben.

Sajnos én is átéltem ezt. Nem mertem elmenni X helyre, merthogy "kövér vagyok''. Nem mertem belevágni olyan dolgokba, amik érdekeltek, mert jajj biztos megnéznek, és nem leszek olyan ügyes, mert kövér vagyok.

Hát ez egy oltári nagy baromság.

Nem szabad, hogy csak a testünk határozzon meg minket! Te egy értékes ember vagy, és biztos vagyok benne, hogy sok csodás tulajdonságod van! Ezekre koncentrálj.

És még valami: írta itt valaki, hogy milyen szépen lefogyott, de már mennyire unja a csirke-rizs kombót, ésatöbbi. Nos, innen is gratulálok neki, tényleg sok munka kell ahhoz, hogy lefogyjon az ember.

DE. Hiszek benne, hogy hacsak nem fitnesz-modellnek készülsz, akkor marhára nem kell csirke-rizs kombón élned életed végig. Egyébként ez nem is menne, még akkor sem, ha te vagy a világon a legkitartóbb ember...

Kedves posztoló! A saját példám, és még sok-sok ember példája is azt mutatja, hogy mértékkel, de gyakorlatilag bármit megehetsz, amit szeretnél. (Csak halkan mondom, hogy egy idő után rájössz, hogy sok minden van, amit valójában nem is szeretmél, csak mondjuk unalomból ennéd meg, vagy vigasztalnád magad vele, stb.)

Ha esetleg fogyásra adnád a fejed, tudd, hogy nem kell sanyargatnod magad... Nem kell napi két abonettet enned (nekem is volt ilyen időszakom, le is fogytam, vissza is szedtem előbb-utóbb! Szerencsére ez már évekkel ezelőtt volt...)

Imádod a pizzát, tésztát? Én igen! Én szinte miden héten eszem pizzát is, tésztát is. És így, hogy tudom, hogy megtehetem, 1. nincs bűntudat, és 2. nem is sóvárgok utána egyáltalán.
(ja, akik belém kötnének, azoknak üzenem, hogy 54 kiló vagyok a 164 centimhez, plusz kettlebellezek, szóval van rajtam izom is... erről ennyit)

Röhögnöm kell azokon, akik szerint nem lehet tésztát/csokit/xy-t enni diétában. Tudom, sokan szét fognak szedni ezért a kijelentésért, mert épp sanyargatják magukat valami agyament diétával, de ez van :)

Kalóriákat kell számolni!! Jó, persze némileg csökkentsük a CH-bevitelt (de azért ne drasztikusan), és tartsuk magasan a fehérjebevitelt - de sanyargatni magunkat? Soha, semmi értelme.

És könyörgöm, senki se kínozza magát 1200 kalóriás förmedvényekkel... És még valami: életmódot kell változtatni, nem kúrákat követni. De ezt is csak lassan, fokozatosan szabad. Ha úgy nőttél fel, hogy minden reggel bundás kenyeret ettél, senki sem várhatja el tőled, hogy ezentúl halálod napjáig soha egy falatot se egyél. Ez nem így működik. (még egszer utalnék a belinkelt könyvre, tehát ez nem csak az én véleményem, hanem a szakemberé is!)

Meglepő, de sokkal könnyebb lefogyni, mint azt gondolná az ember. Csak szeretjük túlbonyolítani.

Elismerem, eltértem a lényegtől. Remélem tudtam azért valami hasznosat mondani :)

emzéperiksz 2013.07.09. 00:12:37

@fat.acceptance: Értelek, ha egészséges vagy, akkor minden OK. Azért aggódom, mert láttam a környezetemben olyan embert, aki nagyon beteg lett viszonylag fiatalon a túlsúly miatt. Szerintem, ha tetszel magadnak, nem kell tenned semmit a külsőddel, de a túlsúly kockázatos, figyelj oda a dolgokra.
A bikinis kép nagyon bátor volt és provokáló, gratulálok hozzá. Semmi okod, hogy szégyelld magad, senkinek sincs oka rá, hogy szégyellje a testét.

AtomHeartMother 2013.07.09. 00:13:47

Szia!

Végigolvastam a kommenteket, mindet cakkumpakk, és elég vegyes gondolataim vannak.
Kezdeném azzal, hogy voltak (néha vannak) nekem is evési problémáim. Mondjuk, bevallom, nem ekkora mértékűek, én mindig 60-70 kg-ig terjedő skálán kínlódtam (167 centivel), de talán mindegy, mert sok hasonló érzelmet véltem felfedezni a sztorijainkban.
Elsőként: tökre megértem azt, hogy agyfaszt kapsz a sok tanácstól :D :D Marhára idegesítettek engem is, és inkább demotiváltak, mintsem segítettek volna, mivel emlékeztettek rá, hogy mi a helyzet. Mondjuk szerintem itt a kommentekben vannak olyanok is, amik tényleg nem bántóak.
Ha nem haragszol, egy kicsit mondjuk ellentmondásosnak érzem ezt a komment dolgot. Mármint bocsi, de szerintem borítékolható volt, hogy hiába írod ki, hogy nem tanács kell, záporoznak majd az ötletek...Az emberek hihetetlenül okosak más életét illetően...;) Meg szerintem ne csüggedj, majd ha ismertebb lesz a blog, akkor majd írogatnak olyanok is, akiket keresel (tehát akik szintén ducik), nem csak a sok tök más ember a rengeteg tippjével.
Viszont ha már itt vagyok, leírom, velem mi volt. Csak dióhéjban (remélem, ezt szabad :P).
Én kamaszkorom előtt izgága, vékony kiscsaj voltam, aztán jött a kamaszkor és BUMM!!! mindennek annyi lett :D Annyival nem ettem szerintem többet, mint előtte (kiskoromban is nagy kajás voltam), csak valahogy a hormonok, a változás nagyon betett. Az a mennyiség, amivel korábban nem volt gond, már soknak bizonyult. Ráadásul több dolog miatt is kiközösített sok gyerek, röviden, a tiniéveim nem voltak felhőtlenek. Szép lassan dagadtam felfele...Rettentően utáltam magam, a testem (pedig akkor még kevesebb voltam!), és pont emiatt még többet zabáltam.
Nálam az egó kifejlődése változtatott meg mindent tulajdonképpen. Gimi végére valahogy meglendült az önbizalmam, bátrabb lettem, sok kihivóbb ruhát felvettem, és azt tapasztaltam, hogy nem feltétlen elutasítás az osztályrészem. A pozitív visszajelzések nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ne tömjem magam unalmamban/depressziómban, mint a libát. Ezt most nem hegyibeszédnek szánom, mert mindenki élete mérhetetlenül különböző, és komplex egység. Csak azért írom, mert értem, mit érzel, hogy milyen nehéz megállni, hogy milyen irigyen lehet áhítozni a vékony lányokra. Szörnyű érzés azt érezni, hogy a külső miatt kevesebbnek számítasz.
Szerintem nagyon fos, amikor a külső alapján következtetnek a belsődre. Tök mindegy, hogy tehetsz-e róla, vagy nem, nem szabadna ezek alapján megítélni senkit, soha. A kirekesztés minden formája ellen vagyok.
Viszont te meg akarsz változni. Nagyon nehéz lesz. De szerintem sose add fel. Saját tapasztalataimra támaszkodva úgy gondolom, valóban magadban kell megoldanod ezt az egészet. Ami rohadt nehéz, lassan megy, göröngyösen. Nem tartom rossz ötletnek a blogot, talán segíthet a többiekkel való beszéd.
Szóval, tarts ki, bogozd ki magad ;) Ha gondolod, hivatalos segítséggel, ha akarod, magaddal.
Ettől függetlenül szerintem ne vedd mindenképp támadásnak a kivédhetetlen fogyi tippeket, főleg, ha esetleg nem paraszt stílusban írták őket...
( uccsó nyekergés: Amúgy nekem van egy csomó haverom, akik kifejezetten a húsos csajszikat szeretik. Az olyanokat is, mint te. Szóval azért mondjuk még így sem lehetetlen a párválasztás.)
(uccsó utáni nyekergés: nekem azóta állt be egy egész jó súly, mióta van egy barátom, akivel nagy a harmónia:) úgy vettem észre magamon, hogy tényleg akkor szoktam feleslegesen enni, mikor belül nem vagyok rendben, szóval egyetértek veled abban, hogy ezek a dolgok a lelki problémákból táplálkoznak.)
Na puszi, sok sikert! :)

fat.acceptance 2013.07.09. 00:16:01

@Zurelily: A jóindulatod mindenképp hasznos volt, és egyébként is. :) Köszönöm! Egyébként a mértékkel téma sajnos nálam nem működik.. Én ha valamit szeretek, és arra vágyom, akkor addig eszem, amíg van. Ha előbb lerakom, akkor elég mély lelki fájdalmaim vannak amiatt, hogy mennyire sóvárgok még utána... Nekem sokkal könnyebb kiiktatni az ilyeneket, mint keveset enni belőle. :) De alapvetően, amikor ette szénhidrátot, úgy oldottam meg, hogy liszt helyett mindent zabkorpával csináltam. :) És máris bűntudat nélkül ehettem... de sajnos az is szénhidrát, és a fogyáshoz meg kell még állnom. Súlytartáshoz már mehet, viszont nekem nem játszik az, hogy egyszer-egyszer eszek lisztes vagy cukros dolgot, mert akkor rájuk kapok, és nem tudok leállni, ez sajnos tényleges függőség. Van, amit semennyire nem szabad. De majd ha súlyt kell tartanom, a zabkorpás dolgokat (pl. palacsintának, túrógombócnak, pizzának, muffinnak is jó) bevállalom, azzal ment a dolog. :)

emzéperiksz 2013.07.09. 00:18:47

@Zurelily: Nagyon igazad van. Nem voltam igazán sosem kövér, de sokat mélyedtem a témában mások miatt.
Mindig azt gondoltam, az lehet a kulcs, hogy nézze meg az ember, hány kiló szeretne lenni, pl. 70 kg. Nézze meg, mennyi kalóriát kell ehhez naponta bevinni, ha ezt a súlyt tartani szeretné, erre vannak internetes oldalak. Pl. legyen 2000 kcal/nap. Akkor ezt a szintet kell tartani, és előbb-utóbb szerintem beáll majd a kívánt testsúly. Lehet, hogy egy évig, kettőig is eltart, de meglesz az eredmény ha tartani tudja a rendet, főleg ha rááll a szervezete az új étrendre.

fat.acceptance 2013.07.09. 00:20:41

@AtomHeartMother: Köszönöm szépen neked is a kedves szavakat. :) Igen, vannak akik tényleg jóindulatúan adtak fogyitanácsokat, és valamennyire értékelem is, csak azt nem értem, hogy mikor elmondom, hogy egyelőre nem ezzel kell foglalkoznom, a lelkem kell rendbe tennem, és egyébként de, majd fogyni akarok és tenni fogok érte, de már átéltem, és tudom hogy nem elég csak lefogyni... Szóval ezek után miért kell. És ilyenkor úgy érzem, hogy az ellenséges gondolataikat szimplán az egészségességgel akarják takargatni, stb. Mert sokszor 1-2 jobbnak tűnő, tanácsot adó komment mellé tartozott 1-2 cifra mondat is, amiből ez kitűnt..
Szóval köszönöm szépen tényleg a biztató szavakat, naná h szabad leírni a történeted. :D Nem érzem, hogy okoskodva meg akarnád mondani mit tegyek, szóval nem gond ;) Kedves emberek történetét biztató szavakkal szívesen olvasom bármikor!

fat.acceptance 2013.07.09. 00:22:15

@emzéperiksz: Köszönöm! Igen, valahogy mindkettő volt a célja. Aki olyan intoleráns, hogy rossz érzéseket próbál kelteni bennem, a legkevesebb az, hogy én is bennük. ;)

Zdenka 2013.07.09. 00:31:53

@fat.acceptance: értelek sajnos. Hát igen, ez nagyon nehéz, és hidd el, én is tapasztaltam azokat, amiket te. (szerintem rengetegen vannak még ezzel így!)

Amikor nem tudok leállni az evéssel... már érzem, hogy tele vagyok, már nem is esik jól, de csak tömöm magamba. És utána jön a kínzó bűntudat!

Sajnos nem tudom neked megmondani, hogy hogy jöttem ki ebből. Nem könnyű, és hosszú idő kell hozzá.

De úgy gondolom, hogy az, hogy elfogadod magad, és helyreteszed magadban a lelki dolgokat - az már egy hatalmas nagy előrelépés.

Nekem nagyon tetszik az a hasonlat, hogy valójában a lelkedben tátongó űrt (szeretethiány? sikerekre, elismerésre vágyás? Kinek mi) étellel próbálod betömni.

Még valami: trükk, de nem hülyeség - ha mondjuk megkívánsz valamit, veszel belőle egyet, és kész. Ha megetted ''idő előtt'', megetted, ez van. De nincs belőle több, hiába ennél még.

Ja: hiába mondjuk olcsóbb valami nagyobb kiszerelésben, csak azért nem fogom azt megvenni. Ez is hatásos tud lenni.

Sokszor egyébként nagyon pimasz módon próbálják lenyomni a torkunkon a még több édességet, még több nasit... Vegyél többet, mert az olcsóbb, hmm.

emzéperiksz 2013.07.09. 00:33:04

@fat.acceptance: OK, megértelek, frappáns válasz volt, de igazából kár a csesztetőkre időt pazarolni, tényleg :) Foglalkozz azokkal, akik energiát adnak, ne azokkal, akik elveszik, akik jót tesznek a közérzetednek, és ne azokkal, akik rosszat. Túl rövid az élet ahhoz, hogy a hülyékkel való fölösleges vitákra, a meggyőzésükre pazarold.
Meg kell tanulnod lepergetni magadról a nem fontos emberek véleményét. Válogasd meg azokat az embereket, akikben bízol, akik a barátaid, akik őszintén megmondják azt is, ha valamit rosszul csinálsz. Rájuk hallgass, a rosszindulatú idegeneket pedig rekeszd ki.

Zdenka 2013.07.09. 00:37:38

Még valamit hozzátennék, ha nem bánod. Sokan félresöprik ezt, merthogy szerintük ''hülyeség", de: a gondolatnak ereje van.

Nekem van egy kis mantrám, amit már hosszú ideje (években mérhető) ismételgetek gondolatban, ha épp van egy kis időm - főleg elalvás előtt.

Na, ezt most nem fogom végig leírni, de a vége így hangzik: "Szeretem, elfogadom és tisztelem önmagamat. Nagyon boldog vagyok.''

Nem muszáj másnak is ezt csinálnia, de érdemes kipróbálni, mert tényleg segít.

fat.acceptance 2013.07.09. 00:42:25

@Zurelily: Igen, ilyenek nálam is vannak. :) Nem állandóak, de például ha a barátaim valami támogatót mondanak, azt szeretem ismételgetni magamban, akár napokig is, hogy elhiggyem és beépüljön az a jó gondolat a gondolataim közé. :) (Így hordok például miniszoknyát és passzos felsőt is.. :D)

fat.acceptance 2013.07.09. 00:44:43

@Zurelily: Ez se működik sajnos. :D Mármint, hogy vegyek egyet. Mivel ha éppen engedélyeznék magamnak egy kis kilengést (van egy kedvenc diabetikus nápolyim), abból kell kettő-három, mert ha egyet megeszek, nekem már fájdalmas többet nem, max azt érném el, hogy kimegyek újra a boltba... :) Szóval egyelőre nekem semmi ilyen módszert nem sikerült elsajátítanom :( De ha arról van szó, és lesz szó, hogy már játszik a szénhidrát újra az életemben, a helyettesítéses zabkorpás dolog megy majd. :)

emzéperiksz 2013.07.09. 00:45:45

@Zurelily: Az én fogyózós trükkjeim a következők, ezekből lehet zabálni elég sokat büntetlenül:

1. tojásos lecsó, most éppen szezonja is van. Ha csak hagyma, paprika, paradicsom van benne meg tojás, gyakorlatilag akármennyit ehetsz belőle, csak fogyni fogsz. A kenyeret persze visszafogottan kell enni hozzá
2. székelykáposzta: sovány hússal, sovány tejföllel ez nem hizlal. A káposztában kalória alig van, ha sovány pörkölt van alatta, akkor elég diétás kalóriaügyileg. Persze a kenyeret itt is vissza kell fogni.
3. Grillcsirke párolt zöldségekkel, édesítőszeres salátákkal, vízben főtt krumplival vagy mikrózott krumplival (ez a legjobb). A krumpli nem hizlal, ha nem zsírozzák, de hát zsírozva jó :S (Olajban sütve, vajon párolva petrezselyemmel, vagy egészben sütve sok vajjal-sajttal :()
4. édességnek sorbet, gyümölcsturmixok gyümölcsből, jégből, édesítőszerből stb.

fat.acceptance 2013.07.09. 00:46:49

@emzéperiksz: Igen, egy picit ez is benne van, de még gyakorolnom kell. Nálam az első lépés (hajajj, de uncsi már ezt leírni :DD), hogy egyelőre frappáns válaszokat adok, ha tudok, dühöngő cáfolgatás helyett... Amilyen heves a vérmérsékletem, és ahogy tudok védeni bármit, amit védendőnek tartok... Ahhoz képest nekem már ez is haladás. :D De sikerült néhány rosszindulatú emberkét figyelmen kívül hagynom... És így, hogy megjelentetek ti, kedves hozzászólók, már könnyebb is, de amikor 100 fröcsögő iq-harcos ír egymás után, akkor úgy nehéz teljesen nem foglalkozni velük.

fat.acceptance 2013.07.09. 00:49:21

@emzéperiksz: Mind megvannak! :D Ma szomorúan konstatáltam, hogy csípős lecsót csináltak véletlenül. :( Pedig rávetettem volna magam, de nem bírom a csípőset. :D Egyébként rántottához én szeretem a csirkemellet is, sovány sajtdarabokat szoktam beleolvasztani, előtte a csirkét vajon megsütöm, arra megy a tojás, arra a sajt. :) Vagy még amit gyakran eszem mostanában, csirkemell felkockázva, vajban megsütve, és paradicsomot darabolok bele, úgy főzöm össze őket. Isteni, és egy kis paprikával (kevésbé szeretem) még egy kis lecsófílingje is van. :D
De a virslisaláta is nyerő, főzök virslit, feldarabolom, ahhoz 10%-os tejföl, és vágok bele paradicsomot és uborkát, ez az új kedvenc. :)

emzéperiksz 2013.07.09. 01:07:05

@fat.acceptance: Vaj helyett kipróbálhatod a sütőzacskót is, nagyon finom lesz benne minden, a mosogatás is megúszható, és a kalória is alacsony marad :)
Egyébként örülök, hogy már nem válaszolsz minden trollnak. Jó ez a blog, ha ebben is segít neked, szerintem jó ötlet volt létrehoznod. Az is nagyon szimpi, hogy harcias vagy.

fat.acceptance 2013.07.09. 01:14:45

@emzéperiksz: Igen, nagyobb sülthúsokat zacskóban szoktunk sütni. :D De a felkockázott darabos húsokat imádom vajban... A rántottát is vajjal szoktam. Ez a gyengém, imádom az olvadó vaj illatát, és a vajas rántotta illatát. :DD De light vajat veszek hozzá! :D
Köszönöm. :) Kezdtem kissé elkeseredni a nagy troll rohamok idején, mert alapvetően pozitív dolgok miatt hoztam létre a blogot... De úgy látom tényleg megérte, mert egyre több kedves és jófej ember ír, és az ilyeneket megtapasztalni nagyon jó. :) És hát a harc abban is segít, hogy eleinte pl. még rosszul éreztem magam, de mikor egyre nagyobb baromságokat írtak, a rossz érzet kezdett átfordulni igazi harciasságba, amikor már nem rosszul éreztem magam, hanem tettre kész lettem. :)
És egyébként mindennel így vagyok, a kirekesztés tényleges összes formáját elítélem, nem csak azt, ami engem taszít ki. Emberjogi ügyvéd szeretnék lenni diploma után, és hatalmas az igazságérzetem. :D Szóval ilyen kommentháborúkba belekerültem már sok más esetben is. :)

gizdacsavo 2013.07.09. 14:35:15

Leírtad, hogy tanácsokat nem kérsz, ezért ezekkel nem fárasztanálak. Viszont annyit ezzel kapcsolatban is megjegyeznék - minden bántó szándék nélkül -, hogy a poszt alapján elég komoly hiányosságaid vannak a témában (90 napos csodadiéta, napi két abonett, virsli, mint jó reggeli, szénhidrát teljes kiírtása az étrendből, stb, stb.), ezért ha végül elszánod magad, ne szégyelj segítséget kérni vagy alaposabban utánaolvasni.

Ami viszont sokkal fontosabb lenne, önmagad elfogadása. Tényleg sok a bunkó ember, és elhiszem, hogy nagyon sok negatív élményed van a testalkatod miatt, de annyira azért nem rossz a helyzet, mint ahogy érzed. A barátaid egészen biztosan nem undorodnak attól, hogy megérintsenek, nem nevetnek rajtad, stb. (lsd strandos poszt). Azt ismered, hogy: "Amiről azt gondoljuk, hogy mások gondolják rólunk, azt valójában mi gondoljuk saját magunkról."? Kb tényleg ez a helyzet.

Értem, hogy azért hoztad létre a blogot, hogy a sorstársakkal beszélgetve - egymást győzködve - könnyebben elfogadd magad. Biztos vagy benne, hogy ez a helyes út? Attól, hogy sokan leírják, hogy nekik is mennyire rossz, attól megkönnyebbülsz? Nem inkább még jobban lehúz, hogy ha látod, mennyi tahó ember van?

Talán tényleg egy szakember lenne egy megoldás. Nyilván ha elfogadnád magad, idegenek viselkedése, megjegyzései sem bántanának annyira. Megértem, hogy most nem érdekelnek fogyi tanácsok, most hiába fogynál le, továbbra sem éreznéd jól magad a bőrödben.

fat.acceptance 2013.07.09. 14:58:32

@gizdacsavo: Köszönöm a megértést! :) Mint írtam, a 90 napos azért került szóba, mert anyámnak sikeres volt (neki azért lehetett, mert mindent evett, amit előtte, csak negyedannyit...amiket pedig én már rég nem ettem, ezért rossz volt, hogy visszahoztam), alapvetően én is életmódot váltottam stb. Újra pedig nem tudok, mert már nem eszem a régi szarokat. :D De majd lesz valahogy, köszönöm a hozzászólást.
Így is látom és tudom, mennyi tahó ember van. :D És a másokkal való beszélgetés, akiknek ilyen gondjuk van... Az nem csak a rosszról szól, hanem igenis a támogatásról és a produktív, pozitív beszélgetésről. A rossz is hozzátartozik, mint mindenhez az életben, de nem egyedül erről szól. A támogatás és megértés is fontos, egy ilyen világban nagyon sokat adhat... Tapasztalat. :)

fat.acceptance 2013.07.09. 16:46:40

@tohonyagenny: Pontosan. Nyamm. :) De csak csokisat, vagy epreset, a vaníliásat nem szeretem. :)

afromagyar · http://afromagyar.blog.hu/ 2013.07.09. 20:48:13

Szia! Nem olvastam el minden hozzaszolast, es lehet, hogy irtak mar, de szerintem itt es igy nem fogod elerni a celodat.
Ha jol ertem, el akarod magad fogadni, hogy ezaltal lelkileg rendben legyel es le tudj fogyni. A tobbseg velemenye szerint ez forditva menne, tehat eloszor lefogysz, es akkor lelkileg is rendbejonnel. Elmondasod szerint ez nem sikerulhet, mert hiaba fogysz le, az emberek miatt nem erezned magad lefogyva. Vagyis valami ilyesmit ertek abbol, amit olvastam toled.

Na most itt a hozzaszolok 90%-a negativ kritikaval illeti nemcsak azt, amit irsz, hanem a kepeidet is, amiket velemenyem szerint provokaciokepp teszel ki.
Ha valoban az a celod, hogy elfogadd a koverseged, akkor ehhez milyen szerepet szansz ennek a blognak (ha bevallasod szerint eddig is nagy jelentoseget tulajdonitottal masok velemenyenek)? Nem gondolod, hogy ezek a negativ hozzaszolasok csak meg jobban a lelkedbe taposnak?

Szerintem ez a blog valami teszt vagy felmeres, es kozel sem az, aminek mondod. Egyszeruen nem tudom elkepzelni, hogy van olyan ember, aki onkent es dalolva, tele kisebbsegi komplexusokkal, terapias celzattal (aminek az a celja, hogy majd magat jol elfogadja) kitesz magarol egy par kepet, mikor tudja, hogy ugyis beszolnak majd a tipptopp es fitt nepek. Vagy pedig annyira ossze vagy zavarodva, hogy mar magad sem tudod, mit kezdj magaddal.

Ne haragudj, abszolut nem erdekel, hogy nezel ki es hany kilo vagy, de ugy gondolom, hogy vagy csak szivatsz minket, vagy elegge ossze vagy zavarodva es ez esetben nem artana felkeresned egy szakembert.

fat.acceptance 2013.07.09. 20:56:53

@afromagyar: Egyik sem. :D Elmondtam, azért csinálom az egész blogot, és írok és teszek ki képet, hogy hasonló helyzetben lévőkkel tudjak kommunikálni, hogy akik esetleg még rosszabb szituban vannak, azoknak majd az olyan irányú bejegyzéseim erőt adjanak (meg persze nekem is). Nem az idiótáknak készült, és tanácsért sem, hanem hogy hozzám hasonló helyzetűekkel tudjak beszélgetni. De ezt is leírtam már ezerszer. Külön kis postot csináltam róla.

afromagyar · http://afromagyar.blog.hu/ 2013.07.09. 21:31:17

Ez OK, de akkor miert nem moderalod a hozzaszolasokat? Igaz, akkor is el kellene olvasnod oket, es talan lehuznanak, de nem hiszem, hogy barki, aki hasonlo helyzetben jar, le merne irni a sajat banatat, latva a "kedves" kommenteket. Igy nem eri el a blog a celjat, mert epp nem azok irnak/olvasnak, akiknek szanod.
Nem kotekedni akarok, csak vagy a tanyer nem egyenes, vagy a leves gorbe (hogy az eves temakornel maradjunk).

PeterSchöffer 2013.07.09. 21:51:37

@fat.acceptance: én már teljesen értem, de szerintem ezekre találták a csoportos terápiát ahol a hangsúly személyességen van.akármilyen árnyaltan is írnak neked történeteket nem fogod tudni megérteni, magadhoz hasonlítani vagy bármilyen értelmezést kinyerni belőle mert ahogy te magad állítottad (helyesen) ismerni kell a másikat, nem pár sorból hanem valódi fizikai értelemben. itt max tényleg annyit kapsz, hogy "hajrá, sok siker!" a mérhetetlen sok negatív komment mellett.

JediL 2013.07.09. 22:08:37

@fat.acceptance:
Tehát a lényeget mégsem sikerült kiszűrni...
"az ételfüggőség, az irtotta ki belőled. Kajával drogozol.
FYI: konyv.tuja.hu/newsdesk_info.php?newsdesk_id=2377"

fat.acceptance 2013.07.09. 23:00:16

@afromagyar: Szerintem senkit ne tartson vissza ez! Azért hagyom kint a kommenteket, valóban, az egyik mert moderáláskor is látnom kéne, másrészt pedig aki úgy ír, az magát minősíti. :D Joga van magát idiótának láttatni... :D Nagyon remélem, hogy ha más nem, privátban írnak, de ezt majd ki is írom külön, köszi, hogy felhívtad rá a figyelmem. :)

@PeterSchöffer: Jóó lenne, de igazán nem ismerek ilyen helyeket. :( Van egy kedvenc sorozatom, ott van egy Anonym Overeaters nevű csoport, az anonim alkoholisták mintájára... de alig hiszem, hogy ilyen itthon lenne. Sajnos ha rákeresni próbáltam neten, leginkább fizetős pszichológusokat, vagy hülyeségeket adott ki.

gizdacsavo 2013.07.10. 11:56:46

@fat.acceptance:
"A támogatás és megértés is fontos, egy ilyen világban nagyon sokat adhat... Tapasztalat."

Nem tudom, hogy ezt támogatásnak veszed-e, de megosztanék pár személyes tapasztalatot a saját életemből, hátha valamit hasznosnak találsz.

Rólam röviden annyit, hogy a vékony és a dagadt állapotok között változom (75 és 125 kg között, férfi, 185 körüli magassággal), jelenleg éppen a dagadtból tartok a vékony felé. Hízásra erősen hajlamos vagyok, meg persze az ellustulásra is. :)

Viszont amit fontos különbségnek érzek kettőnk között, hogy én dagadtként is jól éreztem magam a bőrömben (lelkileg, mert fizikailag azért az izületeim, vérnyomásom annyira nem). Ehhez két dolog kellett nekem:
- tudomásul venni, hogy egészséges lelkű, normális ember nem foglalkozik más testsúlyával, mivel semmi köze hozzá, így a tahókat könnyű ignorálni
- az aktuális testsúlyom saját magamnak köszönhető. Ha sok nasit eszem, ha nem mozgok eleget, stb. akkor így nézek ki és pont. Ha a kényelem, a kajálás, vagy bármi más (munka, család, barátok, hobbi, stb.) fontosabb, mint hogy mozogjak és figyeljek az életmódomra, akkor az is az én döntésem. Ez dagadtsághoz vezet, de ez a döntéseim eredménye, nem más hibája, nem a környezeten múlik, stb.

Most éppen azért tartok a vékonyság felé, mert a súlyom elkezdett zavarni, kényelmetlenné válni. Viszont erre könnyű volt a megoldás, sok mozgás, megfelelő étrend és életmód.

Nekem könnyebb volt a helyzetem, mert
- 30+ eves vagyok, ebben a "felnőttebb" korban valamivel javul a környezet, nem röhögnek a szemedbe
- egyszer korábban már leszámoltam a kifogásokkal (genetika, környezet, stb. tehet a kinézetemről), és mivel lelkileg nem voltam beborulva, csak egy határozott döntésre volt szükség, meg persze akaraterőre.

Még egy gondolat: írtad, hogy amikor 70 kilóra fogytál, akkor sem érezted jól magad. Ha ez megint sikerül, gondolj arra, hogy ez olyasmi, amire büszke lehetsz. Lehet nem leszel 40 kilós topmodell, viszont rohadt sok munkád lesz a 70 kilóban is. Egy teljesítmény, amit senki nem vehet el tőled.

PeterSchöffer 2013.07.10. 12:11:35

@gizdacsavo: hiába vagy sorstárs a korábbi hozzászólások, illetve a "szabályzat" alapján nem lesz kielégítő a kommented a blogiró számára...